Járatlan utakon - ahol a kalandorok összefutnak
Ha tehetnéd, egész életedet (vagy legalábbis jelentős részét) az utazásnak szentelnéd, térképeket és leírásokat bújsz, és képtelen vagy társaságban másról mesélni, mint legfrissebb úti élményeidről? Alighanem egy vagy a nyughatatlan, örök utazók közül, akik múlt hétvégén a Járatlan Utakon Fesztiválon gyűltek össze, és hódoltak legfőbb szenvedélyüknek - ezúttal elméleti síkon.
A kétnapos fesztivál ötletgazdája és szervezője Csonka Gábor, alias „Vándorboy”, aki valóban irigylésre méltó referenciákkal rendelkezik világjárás terén: közel 3 évtized alatt 5 kontinens 150 országában fordult meg, és ügyködik a lista gyarapításán mind a mai napig - töretlen szenvedéllyel. Három éve, 2014-ben szervezte meg először a Járatlan Utakon Fesztivált, mely azóta már ötödik alkalommal, több mint kétszeresére nőtt számokkal bizonyítja hiánypótló mivoltát: a kezdetben egynapos, húsz előadót felvonultató rendezvény idén két napon át, négy teremben ötvenhat előadóval csalogatta a nagyérdeműt.
A program sokszínűsége már akkor dilemmába hajszolt, mikor legelőször kezembe vettem az előadók listáját. Nem csupán a paletta földrajzi lefedettsége, az előadások témája is zavarba ejtő változatosságot mutatott: bakancsban, biciklivel, motorral, veterán kocsival, hajóval, stoppal, vékony pénztárcával, céltalanul, hegyek közt vagy vízen, egyedül, párban. A bőséges felhozatalból adódott, hogy kettő (vagy még több) releváns előadás egy időben zajlott, így választani kényszerültünk - vagy félidőben helyet cserélni. Az előadásokon kívül közvetlen kérdezz-felelek beszélgetésre, könyvdedikálásra, tapasztalatcserére került sor az utazók és a közönség közt, no és persze egymás közt is jó kapcsolatokat teremtettünk, fennakadva egy-egy témán, észrevételen (fotómasinán, túracuccon).
Nem lehet említés nélkül hagyni az ebédet, melyet mindkét nap „kitelepült” konyhák szolgáltattak, távoli tájakra kalauzolva gyanútlan vendégeiket. Kísérletünk, hogy az összetevőket meghatározzuk, nagyrészt kudarcba fulladt, de az összhatást felettébb ízletesnek és táplálónak találtuk.
És hogy miért neveztem hiánypótlónak a rendezvényt? Hisz utazóval, világjáróval másutt is találkozhat az ember: részt vehet közönségtalálkozón, könyvbemutatón, vetítésen, ahol információt nyerhet, felteheti kérdéseit; a Járatlan Utakon Fesztivált azonban az inspiráló, ingergazdag közeg teszi igazán fontossá - melyet csak a világvándorok, csavargók, független utazók, mondjuk úgy: hasonszőrűek sokasága teremthet maga köré. A számtalan, közvetve átélt élmény pedig csak megerősíti bennünk a felismerést: habár valamennyien a járatlan utakat keressük, valójában mind egyfele tartunk. Alig várjuk a folytatást.
Szöveg és fotó: Lőrincz Rebeka
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor
2024.04.16.„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.
→ Tovább
Panorámás sziklagerinc a Mátraalján
2024.04.13.Mátrafüred látogatottságával csak a hegység kevés kirándulóhelye tudja felvenni a versenyt. Ha éppen nem a tömegre vágyunk, de élvezni akarjuk a Mátra vadregényes tájait, akkor térjünk le a 24-es útról, és vegyük célba Pálosvörösmartot.
→ Tovább
Pusztulásában is csodaszép a vadregényes Bél-kő
2024.04.10.Ennek a tragikus sorsú hegynek közel egy évszázadon át fúrták-faragták minden porcikáját, sziklagerincének eredeti szépsége a múlt ködébe vész, de még ilyen állapotában is az ország egyik legszebb, legkülönlegesebb hegyorma.
→ Tovább
