MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Kámon, Velem, majd az Írott-kőtől Szombathelyig

Koronaőrző pince, osztrák határ, mezítlábas park, cukrászda, erdő és szántóföld, valamint Zizi, a varjú – volt ezen a szakaszon minden. Is.

Budapestről a 8.25-ös InterCity vonattal mentem le Szombathelyre. A másodosztályú jegyek már elfogytak, így rádobtam még egy ezrest, és első osztályon utaztam, nem akartam a következőre két órát várni. Még délelőtt leértem Szombathelyre, így azt találtam ki, hogy elidőzök még itt, mielőtt átmegyek az Írott-kőhöz legközelebb eső faluba, Velembe. Egy kis rákészülésnek is jó volt a kb. 3 kilométeres séta a vasútállomástól az arborétumig.

 

Fotó: Papp Géza – ddkektura.blog.hu


A Kámoni Arborétum megtekintése után beültem egy sütire, kávéra a Vadász Panzió és Étterembe, aztán visszasétáltam a városközpontba. Közben kiderítettem, hogy két busszal jutok át Velembe a leghamarabb. A buszpályaudvarhoz érve maradt még jó fél órám, így körbesétáltam a hatalmasra méretezett művelődési központ épületét is. Egyszer megnézem belülről is, de aznap zárva voltak.


Az első busz nyitható ablakok és légkondi nélkül vitt át Kőszegre, ezen baromira leizzadtunk. A második buszozáskor már későbbre járt, nem volt annyira meleg. Velembe érkezve elfoglaltam a szálláshelyemet, aztán sétáltam még egyet. Kicsit lejjebb, a büfénél remek velős pirítóst ettem. Feljebb sétálva, még a buszforduló előtt van jobbra egy „régészeti park”, benne egy nagy kőházzal, és még egy-két kisebb-nagyobb építménnyel. A kőház háta mögött van egy kovácsműhely, amögött pedig egy kis pince. Ennek az az érdekessége, hogy itt őrizték a koronát a második világháború végén egy rövid ideig. Pár lépésnyi az egész: bemész, két lépés után jobbra lefelé folytatódik, de a mélyén csak pár behajigált limlom van.

 

Fotó: Papp Géza – ddkektura.blog.hu


Fotó: Papp Géza – ddkektura.blog.hu

 

Reggel korán, már fél hétkor elindultam, és a piros jelzésen mentem fel az Írott-kőre. Több helyen látni fakidőléseket, és sajnos tarvágásokat is – pl. a kék kereszt jelzés elérésekor. Erről a szakaszról itt nem írok részletesebben, meséljenek inkább a képek.

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza


Az útvonal tetején a piros és a kék együtt halad, így oda-vissza be kell járni. Az Írott-kő kilátójánál most is elég párás, borult idő volt. A kilátót már ismerősként üdvözölhettem, hiszen az Országos Kéktúra is innen indul.

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza


A kilátónál fényképeztem, ettem-ittam kicsit. Aztán elindultam a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán –azaz vissza a kék és a piros közös szakaszán, amin feljöttem. Először meredeken szakad le az út, de a kék kereszt (Hörmann-forrás felé) elérése után lankásabbra vált.

 

Fotó: Papp Géza


A piros jelzést elhagyva egy nagy kanyarral visszakanyarodik a Kék. Ezután jól járható, széles ösvények váltják egymást. Sok a kidőlt fa ezen a részen is.

 

Fotó: Papp Géza

 

A kék háromszög jelzésre a hosszú nap miatt nem tértem ki, de a patakból megtöltöttem a kulacsomat. Lejjebb érve idővel elértem a kék és a zöld közös szakaszát, itt még a piros jelzés is beköszönt egyszer (és utoljára). Nem durván, de emelkedik az út, majd amikor már lefelé tart, egyszer csak elkanyarodik róla a kék jelzés.

 

Fotó: Papp Géza


Innen már csak pár lépés, és megjelenik a jobbra kitérő, nyúlfarknyi kék barlang jelzés, amely a Holler-barlanghoz visz. A barlang inkább csak egy üreg, de előtte van fent pad, ahol lehet pár perc pihenőt tartani. Tartottam.

 

Fotó: Papp Géza


Következett a Kalapos-kő, azaz inkább kövek. Egymás után jönnek itt a sziklák, sziklacsoportok – óriási kövek között vezet az út. A piros barlang jelzésre is érdemes letérni, még száz méter sincs a kitérő.

 

Fotó: Papp Géza

Kalapos-kő

 

Fotó: Papp Géza

A piros barlang jelzésen található Limax-barlang a nevét a benne talált meztelen csigákról (Limax flavus) kapta. Csak kúszva, guggolva járható

 

Fotó: Papp Géza

A Star Wars-ban is szerepelhetne


Innen visszatérve figyelni kell, mert nemsokára szétválik a piros háromszög és a kék jelzés. Meredeken ereszkedik az út, majd a jobbra kanyarodás után enyhébb lejtéssel és később egy balra letéréssel folytatódik Bozsok első házaiig.

 

Fotó: Papp Géza

A kastély ma állami képzési központként működik, nem látogatható

 

Fotó: Papp Géza

A Szent Anna-templomot 1630-ban szentelték fel. 1772-ben kibővítették, ekkor nyerte el mai alaprajzát. A nagyon tágas, szép terű boltozatokra képkompozíciók kerültek, míg a falak az architektúra adottságait kiemelő, egyszerű színezést kaptak 1972-ben. 2000 decemberében díszkivilágítást is kapott az épület. Legutóbbi felújítása 2009-ben kezdődött

 

Fotó: Papp Géza

Az Egészségház udvarában Kneipp-kertet alakítottak ki, ahol különböző anyagokon sétálhatunk végig mezítláb

 

Bozsokra egy luxus kivitelű kis apartmanközpontnál (Malomporta) értem be. Az út felső végében van a Sibrik-kastély a fák között. Az apartmanházak lenti sarkánál bővizű forrásra találtam. Lejjebb sétálva jön a templom, majd az Egészségház. Még lejjebb sétálva, a Kőszegszerdahely felől érkező út becsatlakozásánál, a fa szerkezetű buszmegállóban van a bélyegző. A széles út fenti felén, pár lépéssel arrébb egy régi parasztházban (Rákóczi út 133.) Borház található, az út ezen oldalán maradva, lejjebb sétálva a hatalmas, belső udvaros Kerekes Cukrászda hívogat a Rákóczi út 51. alatt.

 

Fotó: Papp Géza

Az 1819-ben épült házban települési rendezvények idején a helyi borkultúra tárgyi emlékeit mutatják be. A szüret idején a leginkább érdemes elnézni errefelé


Van Bozsokon néhány étterem is, de én inkább itt ettem-ittam egyet, aztán sétáltam is tovább. Az önkéntes tűzoltóság épületénél kell balra letérni, majd az utolsó házak után, a keresztnél jobbra tér az út.

 

Fotó: Papp Géza


Először szántóföldek, legelők mentén visz az út, majd betér a fák közé. Az erdőben figyelni kell, mert nagyon sokszor kanyarodik el, vált utat a kék jelzés. Ezt tovább bonyolította, hogy több helyen egy-egy táblát tarvágással leirtottak, ezzel a jelzéseket is eltüntetve.

 

Fotó: Papp Géza


Egy ilyen irtásnál le is tévedtem a jelzésről, így a Szinese-majornál értem a 89-es utat. Így viszont találkozhattam Zizivel, aki egy nagyon barátságos és érdeklődő varjú. Az egyik itteni háznál lakik.

 

Fotó: Papp Géza


Olad városrésztől már busszal mentem be Szombathelyre. Már elég későre járt, így nem kerestem nyitva tartó éttermet, hanem a Shell benzinkúton ettem egy paninit, meg ittam hozzá egy nagy tejeskávét. A SZÉP-kártyámon felgyűlt pénzt a négy csillagos Artis Hotelben égettem el. Közel 35 kilométert túráztam ezen a napon, így másnapra egy szombathelyi városnézős pihenőnapot iktattam be.

 

Ezeket viszem magammal

A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, szokták mondani. Nem. A leghosszabb út az összepakolással kezdődik.


Sajnos még nem érkeztek meg a piros bársonymellényes serpáim, akik egyetlen csettintésemre ugranának felkapni a holmimat. Így maradt annak a művészete, hogy minden fogpiszkálónyi tárgyat egyenként vizsgáltam meg, hogy jöjjön-e vagy maradjon. Hogy ott legyen minden, amire szükségem van, de semmit ne vigyek feleslegesen „hátha” felkiáltással.


Végül ez a lista állt össze:

  • x zokni, alsógatya, póló a napok száma szerint
  • 1 hosszúnadrág, 1 rövidnadrág
  • 1 felső (kánikulában elhagyható)
  • 1 esőkabát (az esernyővel nem fogsz boldogulni a gazban, nem kell)
  • 1 fürdőnadrág (ha lesz strand vagy vízpart valahol)
  • 1 pár papucs (akár el is hagyható)
  • 1 túracipő
  • 1 kiskanál (ha veszel a boltban egy joghurtot, dobozos jégkrémet, akkor meg tudod enni útközben egy faluban is)
  • Fényképezőgép, kártya, kis állvány, töltő, SD-kártya
  • Személyi, iratok, készpénz (legyen, falun nincs ATM, nincs bankkártyás fizetés!), lakáskulcs
  • Egy kis dossziéba: bélyegzőpárna, térkép (legyen nyomtatott is az app mellé!), bélyegzőfüzet, tollak, bloghoz jegyzetfüzet
  • 1 zseblámpa (ha rád sötétedik az erdőben, akár életmentő is lehet)
  • Vizespalack
  • Olvasnivaló, tanulnivaló igény szerint
  • Mobiltelefon és a töltője

Egy neszeszeres tatyóba: fogkefe, fogkrém, tusfürdő, sampon (kis kiszerelésben), naptej, szúnyog- és kullancsriasztó spray, papírzsepi, borotva, borotvahab, sebtapasz, Flector gél (ha meghúzódna a lábam), gyógyszerek szükség szerint (pl. allergiagyógyszer, antibefosin)


Törülközőt nem vittem, mert nem sátrazok, hanem szálláshelyeken szállok meg, ott meg úgyis van. Így garantáltan 10-15 kiló körül marad a hátizsák, ami még elviselhető több napon át is. Nekem nagyon tetszik a hátizsákomban, hogy van a hátam és a hátizsák között egy rácsos háló, ami némi szellőzést enged, így nem izzad le a hátam annyira. Na, így már neki lehet vágni a túrának.

 

 

Szöveg és fotók: Papp Géza – ddkektura.blog.hu

 

 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. október
Ángyán Krisztián:
Vintgar-szurdok
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...