A Rax egy turisztikailag a végletekig agyonfejlesztett kétezres hegy, de részben éppen emiatt, részben pedig felépítéséből és elhelyezkedéséből fakadóan maradandó (elő)alpesi élményeket kínál.
Kelet felől közeledve a Rax felé, előbb a Schneeberg tömbje tör az égig, hamarosan viszont feltűnik a nála jóval látványosabb, monumentális sziklafalakkal határolt hegy. A Bécsi-Alpok e két hatalmas mészkőrögben tetőzik, és elhelyezkedése, valamint kétségkívül festői tájképe miatt a térség már a 19. század óta az idegenforgalmi fejlesztések célkeresztjében állt.
A Schneeberg az Ottohaustól
A 19. század második felében a gazdag fővárosi polgárok körében egyre keresettebbé váló „bécsi házihegyek” (Wiener Hausberge) kiépítése, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázása gyakran bravúros műszaki megoldásokra késztette a kor mérnökeit. A térség peremén kanyarog például az UNESCO-világörökséghez tartozó, alagutakban és viaduktokban bővelkedő Semmeringi vasút (Semmeringbahn); a Schneebergre már az 1890-es években fogaskerekűt építettek (Schneebergbahn), és mindmáig ezen a vonalon található Ausztria legmagasabban fekvő vasútállomása. A Raxra pedig (miután az I. világháború elsöpörte az előkészített projektet) 1926-ban az ország első emberszállításra tervezett felvonóját (kötélvasútját) vezették. Emellett természetesen gombamód szaporodtak a turistautak és a hegyi menedékházak is, az utóbbi évtizedekben pedig számtalan vasalt mászóút (via ferrata) épült a sziklafalakon.
A Karl Ludwig Haus a Heukuppe előterében
Nem csoda tehát, hogy ma egyfajta „kultúrtermészettel” találkozunk a Raxon - mintha a magashegyi turizmust bemutató terepasztalon járnánk, amire a tervezők rápakoltak minden ember építette díszletet, ami az outdoor sportok kelléke. Ez persze nem rontja el az élményt, csak érdemes ennek megfelelően belőni várakozásainkat. A vakító sziklafalak és vad mészkőszirtek, a hatalmas törpefenyvesekbe ékelődő alpesi legelők, illetve a panorámás turistautak élvezetes és emlékezetes túrákat kínálnak, és gyakorlatilag bármely hegyi sport kedvelői találhatnak maguknak elfoglaltságot tetszőleges nehézségi szinteken.
A Raxot csaknem minden oldalról sziklafalak határolják, melyeken a legkülönfélébb vonalvezetésű turistautak és via ferraták hatolnak át. Bár más hegységekben talán csak a legszelídebb lejtőkön és sziklakapukon vezetnének jelzett utak, a Rax sziklás terepén nem nagyon maradt kihasználatlan lehetőség: drótsodronyokkal, létrákkal, kapaszkodókkal biztosított ösvények sokasága teszi átjárhatóvá a legzordabb tereplépcsőket is.
A Wachthüttelklamm turistaútja
A hegyet a Schneebergtől elválasztó Höllental („Pokol-völgy”) bámulatos szurdokából kapaszkodik fel a fennsíkra a Wachthüttelklamm turistaútja, mely 28 létrájáról híres. A szirtek alatt zúgó Schwarza folyó völgye egy hosszú, látványos sziklakanyon - amit természetesen jól kiépített, különleges vonalvezetésű turistaút is áttör, néhol az aszfaltút mellé szegődve. A karszt alól itt előbújó forrásvizeket már a 19. század óta Bécs felé irányítják, a vízvezetékrendszerről a völgyben található Kaiserbrunnban tekinthető meg kiállítás.
A Grosser Höllental sziklafalai a Wachthüttelklammról
A folyóparti parkolótól, a Weichtalhaus közeléből indul a Wachthüttelklamm. Fölnézve elképzelni is nehéz, hol férhet el, egyáltalán merre vezethet a jelzés. A Rax platójába belehasító, ferratáiról híres Großes Höllental szurdokát gigászi sziklafalak keretezik - a turistaút gyakorlatilag ezek egyikének végén, a Schwarza felé bólintó letörésén kapaszkodik fel. A terep egy meredek, sziklákkal gazdagon tagolt hegyoldal, melyet a rázósabb, nehezebben járható részeken fektetett létrákkal hidaltak át, néhol pedig acélsodrony nyújt kapaszkodót a sziklafalon.
Impozáns panoráma az Ottohaustól
Az alattunk dübörgő folyót csak az út elején látjuk, ezért a kitettséget is csak olykor-olykor érzékelhetjük a fenyők takarásában. Az útvonal biztos járásúaknak egyáltalán nem veszélyes, kihívást maximum a szintkülönbség jelenthet: kb. 550 méterről indulunk, és mivel kiszállási lehetőség nincs, el kell gyalogolnunk az Ottohausig, ami 1644 méteren áll. Csak az első kilométeren 600-700 méter szintet küzdünk le, közben a sziklaperemről többször belátunk a Großes Höllental félelmetes katlanába, majd lassacskán megszelídülő, erdei terepen érjük el a fennsíkot és a menedékházat. (A kötélvasút felé is kanyarodhatunk, ez esetben el is búcsúzhatunk a hegytől az érkezés napján.)
Az Otthaus ebédlője
Az Ottohaus, amit még elkészülte után Freud is látogatott, egy óriási menedékház igen hangulatos étkezővel és panorámás terasszal. Csak a nyári félévben van nyitva, hiszen fűtéssel nincs felszerelve - ez persze így október vége felé meglehetősen hideg éjszakát jelentett, de az ágyakra készített takaró és pokróc, valamint a hálózsák bőven elegendő volt, hogy ebből ne sokat érezzünk.
A Schneeberg látképe az Ottohaustól
A fennsík peremére felhúzott épület elől egészen Magyarországig ellátni, megtalálhatjuk a képben a Fertő tavat, és szinte olyan szögben látunk rá a hegylábi településekre, mintha lebegnénk fölöttük. A látvány legmarkánsabb eleme az északon a Rax fölé emelkedő Schneeberg fő csúcsa, a gyephavasi Klosterwappen. A Rax fennsíkja, bár lentről nézve vagy térképen vizsgálva azt a benyomást keltheti, mégsem egységes: inkább különböző irányokba billent kis táblák mozaikja, melyeket olykor sziklás lépcsők, máskor meredek lejtők forrasztanak egybe. A déli és keleti oldalon számtalan turistaút és menedékház épült ki, ezért bőven variálható az útiterv. Mi a Preiner Wand keresztjéhez vezető, népszerű jelzésnek vágtunk neki, mely a plató délkeleti részét uraló törpefenyvest átszelve, alig hullámozva követi a hegyperemet.
A Rax fennsíkját uraló törpefenyves
Gyakorlatilag folyamatos a kilátás, amivel nem is lehet betelni: viszonylag alacsony, de mozgalmas hegyvidék hullámzik előttünk, melyet hatalmas erdők borítanak. A panoráma az 1783 méteren, a hegy oldalsó sziklafalának kiszögellésén állított keresztnél teljesedik ki. Innen már látni a Heukuppét, a hegység legmagasabb pontját, illetve az alatta álló Karl Ludwig-házat, de a távolabbi Raxgmoahütte is feltűnik. A tömeg itt már koncentrálódik, könnyű megközelíthetősége és a parádés látvány miatt közkedvelt úti cél a Preiner Wand.
Kilátás a Prein felé
Előzetesen nem sok megbízható információt találtam tervezett túránk hosszáról, és a meglepően rossz helyi táblák, valamint a kissé elnagyolt térképek sem nyújtanak konkrét kapaszkodókat a szakaszok időigényét illetően. Gyorsan egyértelművé vált, hogy a terep kissé becsapós, a szelídnek tűnő fennsíki táj ellenére hamar összegyűlik több száz méter szintkülönbség. Összességében jóval lassabban haladtunk a tervezettnél. A Neue Seedorferhütte tömegét gyorsan magunk mögött hagyva, a plató belseje felé kerülve egy peremi csúcsot, végre megnyílt a nyugati kilátás.
A Habsburghaus
A Rax déli részének széles legelőiről a Habsburghaus pazar helyre épített masszív tömbje, mögötte pedig az Alpok távoli csúcsai mutatkoznak meg. A soron következő állomás, a Karl Ludwig Haus is évszázados múlttal bír, legutolsó felújítása óta azonban inkább hegyi hotel, mint klasszikus menedékház. Mindössze 45 perc tőle felkapaszkodni a Heukuppe csúcsára, mely a hegytömb legmagasabb pontja.
A Heukuppe csúcsa
A háromnegyed órás kaptató végén a 2007 méteres csúcsról valóban lélegzetelállító panorámát csodálhatunk. Dél és nyugat felé elnézve az Alpok végtelen hegytengere hullámzik, keleten a szomszédos Schneeberg hátára látunk rá. A domborzat annyira nyugtalan, hogy elsőre azt sem könnyű elhinni, ezen a vidéken milliók élik életüket.
Az Alpok a Heukuppe csúcsról
A messzeségben aprónak tűnve a gleccsereket éltető háromezresek hófödte csúcsai váltakoznak, de a közelebbi Hochschwab vagy a szerényebb magasságú Ötscher is jócskán környezete fölé hajol. A sziklacsipkés hegyóriások is feltűnnek, de a tájkép oly mértékben összetett és részletgazdag, hogy az egyes hegységek elkülönítése komoly jártasságot igényel.
A Karl Ludwig Haus
Az éjszakát a Karl Ludwig Hausban töltöttük - a bioételeket és biosört felszolgáló hütte nélkülözi az otthonos és bensőséges hangulatot, de ezúttal legalább volt fűtés. Viszont mivel karsztfennsíkon ül, hotel jellege ellenére a vízellátás nem problémamentes: a hosszú aszály miatt a ciszternák kiürültek, ezért ivóvíz egyáltalán nem volt a házban, a (pottyantós) wc is egy külső, emeletes épületben működött.
A Karl Ludwig Haus közelében
A Karl Ludwig Haustól kanyarog le a platóról a Schlagenweg („Kígyó út”) szerpentinje, és ez az a része a hegységnek, ahol gyakorlatilag egyetlen sziklát sem hagytak érintetlenül: sodronyokkal és létrákkal járhatóvá tett utak fonata hálózza be a mészkőfalakat. Többükhöz nem szükséges a ferrata-felszerelés, biztos járásúak és tériszonyban nem szenvedők simán bevállalhatják némelyiket, ha kalandos kihívásra vágynak.
Visszapillantva a Raxra a Preiner Gscheidról
Elbúcsúzva a fennsík fölé nyújtózó Schneeberg festői látványától a Schlagenwegen ereszkedtünk alá a szemerkélő esőben. A sziklák alatti fenyőerdős régió is jó pár turistaházat tartogat, számtalan útvonal-variációra adva lehetőséget. A Prein feletti hágóban (Preiner Gscheid) buszmegálló, étterem és turistapihenő is helyet kapott, innen térhetünk vissza a túra kiindulópontjára, de akár Magyarországra is. A hágó egyben Stájerország határa is, mi azonban az ellenkező irányba, a fenyőerdő túloldalán megbújó Prein felé távoztunk, hogy a faluban várjuk meg a buszt.
Úton Prein an der Rax falujába
A Rax autóval viszonylag közeli és jól megközelíthető célpont, a turistautak elejénél szinte mindenhol találni autóparkolót. Turistaházból annyi van, hogy a szezon közepén is biztosan kapunk szállást, de az árak meglehetősen borsosak. Tömegközlekedéssel elég jól megközelíthető a hegy, Bécsújhelyig (Wiener Neustad) Sopron és Bécs felől is utazhatunk, onnan pedig félórás vonatút Payerbach. A faluból a hegylábi utakon változó sűrűségben közlekedő buszokkal érhetjük el túráink kezdőpontját, és a végén is ide térhetünk vissza. (Érdemes letölteni az ÖBB mobilalkalmazását, ezt használva olcsóbban utazhatunk.)
Kapcsolódó cikkeink:
Magashegyi élmények a határtól egyórányira
Körtúra a Hohe Wand panorámaösvényén
