MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Két országnyi túra a Kőszegi-hegységben

A nyugati határ mentén elhelyezkedő, alpesi hangulatú Kőszegi-hegységünk legmagasabb pontjáról, Írott-kőről számtalan klassz túrát tehetünk. A két országra tekintő panorámákon túl, hűs források, virágos rétek és nagy szintkülönbségek várnak. 

A Kőszegi-hegységet évtizedekig kettészelő vasfüggöny lebontása után a nyugat észrevétlenül szűrődött be hazánkba, és hagyott nyomott határ menti kistájunkon is. Kőszeghegyalja egyenként is megismerésre érdemes kistelepüléseire (Bozsok, Velem, Cák stb.) egyre több német ajkú polgár települt át, fokozva a már-már osztrák hangulatot. Szerencsére nemcsak a lakott területeken érződik a nyugati színvonal, de a hegység egészét is a jól kiépített turistaútvonal-hálózat jellemzi.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Rengeteg tanösvény, esőbeálló, ismertető, figyelemfelkeltő tábla és erdei pihenő szolgálja a hegységben kirándulók kényelmét. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó Kőszegi Tájvédelmi Körzet már jócskán a vasfüggöny lebontása előtt megalakult, így kezdetben voltak még a turisták elől elzárt területek. Történelmünk sötét korszakára már csak pár betonoszlop, katonai objektum alapja és a kerítés nyomvonalát jelölő nyírfaerdő emlékeztet.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Az Alpokalja részeként nem véletlen, hogy a hegységben túrázva több helyen magashegyi élményben részesülünk. Az „Alpok-feelinget” fokozzák az éghajlati jellemzők és a nagy szintkülönbségek, meredek lejtők és emelkedők. A természeti értékek védelme és a térség turisztikai népszerűsítése érdekében fogalmazódott meg szintén a nyolcvanas években az Írottkő Natúrpark megalapításának igénye, mely nevét a határon magasodó csúcsról kapta.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Magyarországi területén magába foglalja a tájvédelmi körzeten túl többek között az említett kistelepüléseket is. Az egyesület tevékenységének köszönhetően 2009-ben Magyarország legjobban fejlődő ökoturisztikai desztinációja címet nyerte el. A hegység, és egyben a Dunántúl legmagasabb pontja, Írott-kő (882 méter) kezdetben Fenyő-hegy, majd Szál-kő néven említődött, majd végleges névadója egy bevésett sziklaalakzat lett.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A múlt század elejéig csúcsán a fából készült Árpád-kilátó állt, jelenleg pedig a ma is látható épület jelképezi. Érdekessége, hogy gyakorlatilag fele-fele a két ország földjén helyezkedik el. A sok érdekességre való tekintettel nem véletlen, hogy a környék bejárását terveztük. A rendelkezésünkre álló szűkre szabott idő miatt csak ízelítőt kaphattunk a kistáj kínálta szépségekből. Velem és a szomszédos kistelepülések látnivalói önmagukban is kitöltenének több napot, de kirándulásunkat főleg a természeti szépségek megismerésére szorítottuk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A faluból műúton is megtehetjük a magasságkülönbség nagy részét, de első állomásként a Szent Vid-kápolna újratervezésre késztetett. A kocsit a parkolóban bakancsra cseréltük. A piros tetejű, fehérre meszelt erdei kis templom igazán romantikus kiindulópont a környék bebarangolásához. A bronzkorig visszanyúló történelmű Szent Vid-hegyen az 1700-as évek elején építettek először remetelakot. Az épület belseje sajnos csak előzetes egyeztetés után látogatható, így erről lemaradtunk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A barokk kápolnától pár méternyire található emlékmű a kéktúra egykori végpontját jelöli. A kék keresztet az aszfalton haladva követtük, majd a Gyertyán-kút pihenőhelyén időztünk. A Hétszemű-völgy forrása több társával együtt egy tanösvény keretében is látogatható, csakúgy, mint a kápolna környéke és több tematikus ösvény a környéken. Felfelé érdemes a turistajelzést követni, mert az aszfalt több hajtűkanyarja gyalogosan még azelőtt kiverné a biztosítékot, mielőtt egy lépést is tennénk az útvonal érdemi részén. A legfelső parkolóba érve szerencsére a Hörmann-forrás bővizű kútja éppen időben hoz egy kis felfrissülést.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A legmagasabban, 713 méteren fakadó vízadót forrásházzal fedték be. Eredetileg Csarmas-kútnak hívták, majd egy kőszegi várnagyról, Hörmann Mihályról nevezték el. Az Írott-kő végpontot megcélozva válasszuk a kéket, mely meredeksége mellett több helyen látványos kilátásokkal szolgál. Pihenésképpen olvasgathatjuk a natúrpark településeiről szóló ismertetőket. 884 méteren érjük el a határt, ahol Ausztria szélére építették a ma is látható, bástyaszerű kőkilátót.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A viszontagságos történelmi évek nagy változásokat hoztak a határsáv látogathatóságában, majd 1989-től az Országos Kéktúra nyugati kiindulópontja lett. A torony tetejéből fergeteges a körpanoráma, helyzetéből fakadóan két ország tájaiban is gyönyörködhetünk. Célszerű egy kis energiával feltöltődni, ha lejtmenetben a határ mentén ereszkedő zöld-piros jelzést választjuk. A kemény szintkülönbség mellett természetesen elvétettük az irányt, és a kék háromszög jelzést elnézve a Sötét-völgy bejáratánál találtuk magunkat. Egy régebbi turistatérképet használtunk, mely az itt futó piros sávot még fel sem tüntette.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Eltévedésünk nem volt annyira tragikus, mert a patakkal szegélyezett völgyön takaros szekérút vezetett. Terveinktől eltérően rögtönözni kellett, így kapva a mellénk szegődő piros háromszögön, az „Óriások útjára” tértünk. Az egykori függöny beerdősülő műszaki vonalában a Széles-kő sziklaletörését csodáltuk meg. Pár száz méterrel odébb, a Kalapos-kő vulkáni eredetű zöld pala formációit mésztartalmuk alapján az időjárás erői formálták erre a jellegzetes alakra.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Útvonalunk véletlenszerű változtatása okán a Bozsoki-patakot követő magánúton kapaszkodtunk vissza az Asztal-kő magasságába. Erőfeszítésünk jutalma a betonon sütkérező foltos szalamandra volt. Miután megtapasztaltuk hegyről le, majd fel a szintkülönbség „combizomgyilkos” távolságait, a méreteivel nem igen büszkélkedő lapos kőalakzat mellett szusszantunk egy picit. A piros sáv sétányszerű, magas vonalvezetésű szakaszán visszakanyarodtunk a kékre, majd a kék keresztre, ahonnan egyenes út vezetett a Hörmann-forrásig.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A többszörös újratervezésnek köszönhetően innen már csak egy ugrás volt a parkoló autónk. A Szent Vid-hegyen levonva hosszú napunk fárasztó iránytévesztéseinek tapasztalatait, csupa pozitív élménnyel búcsúztunk a Kőszegi-hegység aprócska szegletétől.

 

Szöveg és fotó: Dr. Kocsis Tünde

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:

Fedezd fel Velemet

Egy darab Alpok a nyugati határszélen

Stájer házak – kéktúrázók menedéke az Alpokalján





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...