Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. április 5.

Kikelet a Börzsöny csúcsain

Túlzás nélkül állítható, hogy a Dunakanyarhoz legközelebb magasodó, börzsönyi 500-as vulkáni kúpok közül a Kopasz-hegy panorámája viszi a prímet. A kereszttel koronázott csúcs és környékbeli társai látványos körtúrára fűzhetőek fel.

 

A Börzsöny legkönnyebben megközelíthető régiója a Dunakanyarral szomszédos déli lába. A folyóparti települések mellett Szokolya, Kóspallag, Márianosztra kitűnő kiindulási célpont a főváros felől érkezőknek. Ha nem akarunk túl sok időt utazással tölteni, akkor ennek a sávnak a kínálatából szemezgethetünk. Igaz, hogy a Magas-Börzsöny hegyei páratlanok, de alacsonyabb csúcsai is ezer csodát rejtenek. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a Nagyirtáspusztáról bejárható látványos túra.

 

 

A Börzsöny kilátóhegyeiként elhíresült csúcsok a zöld sáv mentén remek körtúrával járhatóak be. Nem véletlen, hogy az Országos Kéktúra első végigjárója, Horváth József neve ezzel az útvonallal is szorosan összefonódott. A hegység elkötelezettje halála előtt állítólag maga vágta az utat a Nagy-Sas-hegy oldalában. Neki köszönhetően azóta is sokan ismerhetik meg ezt a csodás vidéket.

 


Meglepetést az én verzióm sem fog okozni, de azért remélem, kellemes élményeket elevenít fel.

Az utóbbi hetek tréfás időjárása a húsvétra is rányomta a bélyegét. Kissé már kezd unalmasnak tűnni, hogy nincs olyan kirándulás, amit ne befolyásolna így vagy úgy a meteorológia. Az ünnep hétfőjére ugyan előbújt a nap, viszont az erőtlen tavaszi sugarak még nem tudták felszárítani a közelmúlt különböző halmazállapotú csapadékáradatát. A hegyekből lezúduló víz nem tartja tiszteletben a jelzett ösvényeket, sártengerrel nehezíti (főleg az árkokban) a gyaloglást.

 

 

Az előre látható nehézségek ellenére sem tölthettük az egész ünnepet itthon, muszáj volt útra kelnünk. Kóspallagról alig 20 km Nagyirtáspuszta, ami autóval kényelmesen megközelíthető. A wellness-szálloda parkolójában gond nélkül ott hagyhatjuk a járművünket. Az épület előtt a zöld keresztet követve, az erdészház mellett balra kanyarodtunk be az erdőbe. A bükkfák még téli öltözetükben várják a jobb időt, de az avart már a keltikék és a tüdőfüvek lilás színei élénkítik. A felfelé vezető úton jobb kanyart vesz a zöld sáv jelzés, ezen baktattunk a Nagy-Sas-hegy felé. Az emelkedő nem mondható szelídnek, de a Kopasz-hegy kaptatója még durvább.

 

 

A háromszög iránymutatása alapján értünk fel az első kilátóhoz. A látvány fokozható, de azért ízelítőnek megjárja. Alattunk a ránk váró útvonal látható, a Só-hegyi-rét és a Nagy-rét tisztása. A hegytetőről leereszkedve a következő „szépkilátás”-pont a nagy füves fennsík, melyen a kökörcsinek vidáman mosolyogtak a Napra. Ha innen visszatekintünk, akkor a már meghódított Nagy-Sas-hegy kúpja magasodik felettünk. A Nagy-réten átvágva egy-egy magányos öreg, terebélyes tölgy a kísérőnk.

 

 

 

Tizenöt perc múlva már a Só-hegy (térkép szerint Sós-hegy) panorámáját csodáltuk. A kilátás élvezeti értéke a megtett úttal egyenes arányban fokozódott, kedvező időjárás esetén már a Duna sávja és a bazilika is látható. A levezető meredek lejtőn sem korlátozza magasabb növényzet a kilátást. A Lengyel-rétek tisztásán útelágazáshoz értünk, de mivel a túránk csúcspontja még váratott magára, ezért nem váltottunk irányt.

 

 

Márianosztra felé rövidesen újabb zöld háromszög jelzi a Kopasz-hegy lábát. Meglehetősen szuszogtató az ösvény, mely a katarzishoz vezet. A hegygerincen ránk váró élmény már nem fokozható. Az elénk táruló széles panoráma és a sziklaormon álló kereszt már-már alpesi feelinget idéz. Talán Ausztriában éreztünk hasonlót, csak ott az Alpok csipkéi magasodtak fölénk. A Börzsöny hegyvonulatának nincs oka szégyenkezni, ráadásul ez a miénk.

 

 

Alattunk Márianosztra, jobbra pedig a Nagy-Galla ismerhető fel. A szél ugyan majdnem lependerített minket a tetőről, mégsem akaródzott továbbindulni. Egy szikla védelmében költöttük el az uzsonnánkat, miközben le sem vettük a szemünket a tájról. Mivel nem maradhattunk örökre, visszaereszkedtünk a rétre.

 

 

A zöld kereszt jelzi a Bükkös-árkot, mely majdnem járhatatlan volt az áradó víztől. Az alkalmatlan lábbeliben kirándulók meg is torpantak. Ha nem a sártengerre kellett volna figyelnünk, akkor a romantikus patakmeder bizonyosan elkápráztat minket. Száraz időben ez a szakasz negyed óra alatt teljesíthető, de így kissé tovább tartott, amíg a Bezina-rétre értünk. A kisvasút sínpárja láttán áhítottam a vasparipa megjelenését, de a vonat menetrend szerint csak hétvégén közlekedik, aznap pedig hétfő volt.

 

 

A piros kereszt és a Mária út találkozása nem változtatott sokat a völgymeneten. Enyhén emelkedő ösvény vezetett a következő állomásra, Nagyirtáspusztára. Az útba eső Vasas-forrás a hegyekből lezúduló vízfolyam ellenére szárazon kongott. A Vízválasztó magasságában (417 m) áll Nagyirtáspuszta büféként üzemelő formás állomásépülete. A Szob-Márianosztra-Nagybörzsöny útvonalon élmény lehet a vonatozás, amit sajnos most nem próbálhattunk ki.

 

 

Helyette száraz aszfalton sétáltunk vissza a szállodához, amelynek környékén szerencsére a sáros kalucsninkkal sem tűntünk ki az összegyűlt tömegből. Újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodva indultunk haza.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább