MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Királyi túracél: a Királyerdő-hegység

Egy rendhagyó, szubjektív túraajánló következik a karszttünemények birodalmába, pontokba szedve, minden hasznos információval.

Helyzete
Nem a Királykő! Bizony, ez nem a Kárpátkanyar büszke mészkőgerince. Ez a már eléggé ismert Pádis-fennsík északi folytatása az Erdélyi-szigethegység peremén. Északon a Bárodi-medence, keleten a Vigyázó (Vlegyásza vagy Kalota-havas), délen a Belényesi-medence, nyugaton a Királyerdő-alja határolja. Legismertebb szélső pontja a Király-hágó, ami a legendás határ Partium és Erdély között.

 

Fotó: Németh Imre

A Vigyázó-hegység gerince

 

Földtani felépítése
A hegység fennsíkjainak kétharmadát a földtörténeti középkor üledékes kőzetei borítják, ezek kb. 40%-a igen jól karsztosodott mészkő. Innen a karszttüneményekben való gazdagsága.


Domborzata
A vidék felszíne három ÉK-DNY csapásirányú vonulatra osztható, ám ezek nem éles gerincek, hanem ellaposodott hegytetők, ún. planinák, karsztfennsíkok. A hegység legmagasabb pontja, a romantikus nevű Holdringató, 1027 méteres. A vonulatok tetőpontjai nyugat felé már csak hétszázasok.

 

Földrajzi nevek
Nagyon izgalmas az itteni földrajzi nevek többsége, ill. azok eredete. Most csak párat idézek fel: Barátka, Vércsorog, Remetelórév, Holdringató, Bőgő-barlang, Karmazsin, Tóalja.

 

Látnivalók
Rengeteg van, akár több hétre elegendő. Most csak néhány túracélt villantok fel.

  • A Révi-sziklaszoros magas, hófehér sziklafalairól és barlangjairól (Zichy-cseppkőbarlang), valamint az itt található vízesésről és a Tündérvárról nevezetes. De van itt tanösvény, kilátós körút és rengeteg botanikai ritkaság.
  • Vársonkolyos mellett a Sebes-Körös nagy, sziklafalakkal határolt kanyarjában fekszik a Nagy Magyar-barlang, amely a hegység talán legnagyobb természetes üregét rejti. A járatok hosszában pedig a közeli Szelek barlangja, Kelet-Európa leghosszabb (több mint 50 km-es) barlangja vezet.

Fotó: Németh Imre

A Nagy Magyar-barlang bejárata

  • Vércsorog és környéke érdekes karsztjelenségeivel és számtalan barlangjával várja a turistákat.
  • Az Erdődámosi-karsztfennsík nagy poljéje a Tóalja(Toaia)-víznyelőrendszerrel ritka látványosság. Sokunknak Skócia vidékét juttatta eszünkbe a füves dombok fátlan, sokféle zöldben díszlő árnyalata.
  • Lórévről a szép sétával elérhető Ökrök völgye rejti a bővízű Ökrök-vízesést.
  • Csarnóháza barlangjai Európa-szerte híresek.
  • A Jád völgye a jó minőségű DJ108J jelzésű úttal egészen Biharfüredig vezet. Útközben számtalan látnivaló van, többek között vízesések és barlangok (pl. a Kessler-forrásbarlang). A prospektusok által annyira ajánlott Lesi-tó már nem létezik, csak füves medre és gigantikus gátja csodálható meg napjainkban.
  • A hegység legmagasabb pontja, az 1027 m magas Holdringató közelében található az Acre Polia, a hegység legnagyobb és legmagasabban fekvő polje képződménye a szépséges Templom-víznyelőbarlanggal.
  • A délkeleti szegletben lévő Mézged, az itt található cseppkőbarlangról, azaz a több szintes, hatalmas termekkel és többnyire hófehér képződményekkel rendelkező Czárán-barlangról nevezetes, ami igencsak impozáns látnivaló.

Fotó: Németh Imre

A Czárán Gyula-barlang szádája

 

Közelség
A határtól 2-3 óra alatt elérhető a hegység. Elsősorban a Nagyvárad – Kolozsvár (Bánffyhunyad) útvonalat javasoljuk.

 

Utak
Óriási a fejlődés, nagyon sok helyen új az út. Nekünk csak a Dragon-víztározó megközelítése (Nagy-Sebes-völgy) és elhagyása Jádremete felé jelentett kihívást, de hármas fokozatban ott is probléma nélkül sikerült az utazás. Gond csak a vezetési kultúra miatt volt. Igaz, hogy balesetet nem láttunk és rendőrt sem munkában, de ez csodának tűnik. Lakott településen elfogadott a 70 km/óra, a 60 kötelező. A záróvonal csak akkor záróvonal, ha kettős. Helyieknek akkor sem. Szóval, nagyon figyeljünk, kössük fel a gatyát!

 

Árak
Körülbelül olyanok, mint a hazaiak, az egyszerűbb büfékben, éttermekben olcsóbbak. A pisztráng kimondottan megfizethető, és persze nagyon finom. Kártyával már nagyon sok helyen lehet fizetni.

 

Emberek
Az emberek barátságosak, segítőkészek, pedig a vidék nem éppen a magyarok népsűrűségéről híres. Van olyan település, ahol két fő csak a magyar, de nagyon sokan értik a magyar szót, és akarják is, tapasztalatunk szerint. Többségben errefelé csak két településen él a magyarság. Amikor az egyik faluban, Magyarremetén megkérdeztem, hogy hány magyar él itt, nem örültek a kíváncsiságomnak, nem voltak rá büszkék.

 

Turistautak
Sajnos, itt aztán van hiányosság bőven. Gyakorlatilag pár központi helyen koncentrálódnak a jelzett utak, pedig a térség tobzódik a látnivalókban. Ugyanakkor a kapható térképek útvonalvezetései pontosak. A Locus telefonos app útjaimon kiválóan vezetett jelzetlen utakon is. Volt olyan túránk a Zichy-barlanghoz (a sárga körön), ami több száz méteren keresztül festés nélkül „vezetett”, és csak az alsó végén jelezte tábla, hogy esős időben veszélyes, nem járható. Ezt a kicsúszások, ill. sáros nadrágjaink és a komoly bőrsérülések után már jóval hamarabb megtudtuk.

 

Fotó: Németh Imre

Teleki-virág és nappali pávaszem

 

Turizmus
Szálláshelyek inkább csak a peremeken, a hegység belsejében, korlátozottan vannak. Attrakciók viszont bőven kínálják magukat. Újabban erősen fejlődik a barlangitúra-, a via ferrata- és a raftinglehetőségek kínálata. Szinte teljesen kihasználatlan a téli, tavaszi és őszi szezon, pedig gyalogtúrákra és barlanglátogatásra ez ideális időszak. A látottak alapján sítúrázásra is jó adottságai vannak a hegységnek. És hó bőven szokott lenni.

 

Eső
Az bármikor lehet, Románia egyik legcsapadékosabb szegletében járunk. Megszívlelendő Czárán Gyula, a térség turisztikai feltárójának tanácsa:
„Ne nézz aggodalmasan, - Kell vagy nem – az égre!
Hagyd a felhők járását, Soh’se törődj véle!
A legnagyobb zápor is, Mi kárt tehet benned?
Legfeljebb, ha megáztat, S más ruhát kell venned!”

Kóbor kutyák
Sajnos bőven vannak, ez talán még nem lenne baj, de a legváratlanabb helyeken, igaz, döntően a településeken, ill. azok közelében.

 

Medve
Tapasztalatunk szerint csak a boltokban lehet vele találkozni, jó minőségű sör (Ursu) alakjában.

 

Gombák
Mivel sok a csapadék, így sok a gomba is. A tábor (Dámos) fölötti legelőn és a bükkösben júniusban, másfél óra alatt 12 faj példányait láttuk, melyből az általunk ismertek a következők voltak: rókagomba, trombitagomba, jóféle vargánya, hánytató galambgomba, óriás tölcsérgomba, tintahal gomba, bimbós pöfeteg, szegfűgomba. Volt, aki az utolsó napon „talicskányi” gombát tudott gyűjteni.

 

Fotó: Németh Imre

Büzlő szépség, a tintahal gomba

 

Dámosi túránk (19 km, 500 m, 6 óra)
A falu fölötti széles, erdős hegygerincre úgy húsz perc alatt kapaszkodtunk fel. Már az első percekben feltűnt a savanyú talajt jelző növények és gombák sokasága: nyírek, fekete áfonya, szőrmohák, Szent László tárnics, trombita és tintahal gomba.

 

Fotó: Németh Imre

A Dámos-fennsík


A többnyire széles szekérutak az erdők és havasi legelők, illetve a legelők és kaszálók között kanyarogtak a gerinc oldalában, majd később a gerincen. Pár elhagyott hajlékot, tanyát (esztenát) is felfűzött a bükkösok övezetében a gerinc legmagasabb csúcsára, a Hátsó-tető 948 méteres csúcsához vezető jelzetlen szekérút. Itt a tornyosuló felhők miatt csak korlátozott, de így is fantasztikus kilátást élvezhettünk a Kalota-havas felé. Ha megszakításokkal is, de innen már többnyire lefelé folytatódott változatos utunk (ősbükkös, erdőirtás, irtásrétek, pásztorkutyák…) a Nagy-völgybe.


Leérve már nem csak hallottuk, hanem láthattuk is a fakitermelők munkáját. Biztosan szükséges, de szomorú látvány volt az egykori erdő és halottjainak csonkjai. A völgy felső pár kilométere ezért lehangoló volt, de utána már maga a paradicsom: zúgó patakok, vad sziklakibúvások és romantikus, kicsi, virágos rétek, üde források, sőt az itt ritka délceg (telepített?) lucfenyők is megjelentek. Aztán elértünk egy hídhoz, aminek a kő támfalát egy markológép kezdte lebontani maga alatt. Kiabáltunk a gépkezelőnek, aki leállt, hátrébb gurult fél métert… és folytatta! Mi inkább nem akartunk látni a „jól végzett munka eredményét”, így elindultunk a táborunk felé a hegyoldalban.

 

Fotó: Németh Imre

Kaszálói idill a Dámis-fennsíkon

 

Csodálatos vidék következett. Az „alpesi” környezetben, fokozatosan emelkedve, lazán beépített rétek, kaszálók és legelők, ill. külterjes gyümölcsösök között vezetett szerpentinező utunk. Itt tört rám az az érzés, hogy ez lehet a földi paradicsom: csend, nyugalom, illatok, fény, a természet és az ember együttélésének harmóniája, ami szinte az egész életünkből hiányzik. A virágos gyepek, gyümölcsfák, legelésző tehenek és birkák között szerényen, elszórtan bújtak meg az igencsak különböző korú és állapotú „hegyi tanyák”. Vagy egy órát emelkedtünk felfelé, a magassággal tágult a horizont, és kelet felé egyre jobban kinyílt a táj: a varázslatos hegyi világ.


A gerincre érve erdőbe jutottunk, ahol már sejtettük, hogy a túlsó hegyoldal a kiindulási falut, Dámost rejti. Így is lett. Végig jelzetlen úton, de bizonytalanság, eltévedés nélkül teljesítettük a szép és változatos, bő félnapos túrát, ahol megismertük a Királyerdő újabb, szerethető, varázslatos arcát.

 

Szöveg és fotók: Németh Imre




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...