Augusztus közepére visszatértek otthonukba a budapesti Gyermekvasút és a Mátravasút megújult mozdonyai. Míg a gyöngyösi utasok a környezetkímélőbb műszaki tartalomnak, a fővárosban kirándulók a korhű helyreállításnak örülhetnek.
Egymástól függetlenül két erdei vasúti mozdony is „világot látott” a múlt hét során, visszatérőben erdei otthonába. A nyári időpontnak köszönhetően remélhetőleg az utasok közül is sokan találkozhatnak még velük a szezon során.
A Mátralába régi-új mozdonya
Indulásra készen Gyöngyös végállomáson
A páros kisebbik tagja, a gyöngyösi Mátravasút Mk48 sorozatú mozdonya, hazánk egyik legnagyobb példányszámban szolgáló erdei vasúti mozdonytípusának képviselője alapos felújítás mellett új motort kapott - élete során immár a harmadikat. A 18 tonnás mozdonyokat a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban gyártották 1960-61-ben a nagyobb forgalmú vagy meredek kisvasutak számára, és az elmúlt évtizedekben igazán kiváló konstrukciónak bizonyultak: az ország szinte valamennyi, hegyvidéki kisvasútján megtalálhatók, a különösen szűk kanyarokkal tűzdelt transzbörzsönyi vasutat kivéve.
A szóban forgó 412-es számú példány az első éveit a békéscsabai Alföldi Első Gazdasági Vasúton töltötte, majd a zempléni Hegyközi kisvasútra, annak megszűnése után pedig 1980-ban a mai helyére, Gyöngyösre került. A társaihoz hasonlóan az 1970-es évek közepén esett át első alapos felújításán, majd 2013-ban szilvásváradi látogatása során egy másodikon. Ezúttal az előzőnél jóval átfogóbb munka várt rá, hiszen bő negyvenéves motorját egy vadonatúj, 240 lóerős Deutz erőforrásra cserélték, amely a mai szigorú környezetvédelmi előírásoknak is megfelel, nem mellesleg pedig takarékosabb is lesz a korábbinál.
Munkában az emelkedőn a farkasmályi szőlők alatt
A mozdony már munkába is állt a Mátravasúton, és a járműpark legkorszerűbb képviselőjeként várhatóan rendszeresen láthatjuk majd mind a Gyöngyös-Mátrafüred, mind a Gyöngyös-Szalajkaház vonalon.
Retró ruhában a Gyermekvasúton
Valószínűleg még nagyobb feltűnést keltett a budapesti utcán a Gyermekvasút Mk45 mozdonya, amely kisvasúti mércével igazi óriás: a tíz méter hosszú, 32 tonnás vontatójármű akár három, hasonlóan méretes kocsiból álló szerelvényt továbbíthat a kivételesen meredek, három és fél százalékos emelkedőn Hűvösvölgy és Széchényi-hegy között. Az itteni mozdonyok kategóriájuk legerősebb képviselői, amelyek az egy számmal kisebb Mk48-asoknál valamivel fiatalabbak: az 1970-es években készültek a bukaresti Augusztus 23. Művekben, sok száz román, lengyel és más környékbeli megrendelőhöz kerülő társukhoz hasonlóan. A napi forgalomban résztvevő négy mozdony az elmúlt években szintén új, számítógépes vezérléssel ellátott motorokat kapott, azonban két példány megmarad a régi időket idéző állapotában: a 2006-os számú mozdony az 1980-as évekre jellemző államvasúti egyenfestéssel, a főszereplő, 2001-es pedig gyártáskori állapotában, valódi retró színben, sőt, belül is csupa eredeti alkatrésszel, a legkisebb részletekig bezárólag.
Indulás Csillebércről
A végeredmény ezúttal főleg a szombathelyi vasúti járműjavító munkáját dicséri, de a Gyermekvasút lelkes szakemberei is szerepet kaptak benne - különösen a ma már évek óta szinte beszerezhetetlen szerelvények, jelzőlámpák és hasonlók terén, amelyeknek köszönhetően a mozdony valódi gördülő időkapszulaként született újjá. (A Gyermekvasúton zajló muzeális értékmentő munkát magazinunk februári számában részletesebben is bemutattuk).
A mozdony a szükséges kisebb munkák után, főleg különleges alkalmakkor, de várhatóan rendszeresen közlekedik majd.
Kapcsolódó cikkeink
Vaskeréken a Börzsöny kapujába
Menetrend szerint pöfög a Gyermekvasút gőzöse
