Körbejártuk a Lomnici-csúcsot, avagy túra a Nagy-Morgásra

Budapesttől alig 300 kilométernyire fekszik a világ legkisebb magashegysége, melynek legnépszerűbb orma, a Lomnici-csúcs minden évszakban varázslatos. Aki viszont lemaradna a felvonóról, azt kárpótolhatja a Nagy-Morgás csúcs.

Szerző:
dr. Kocsis Tünde
Fotó:
dr. Kocsis Tünde
2017. július 31.

Budapesttől alig 300 kilométernyire fekszik a világ legkisebb magashegysége, melynek legnépszerűbb orma, a Lomnici-csúcs minden évszakban varázslatos. Aki viszont lemaradna a felvonóról, azt kárpótolhatja a Nagy-Morgás csúcs.

A Magas-Tátra kedvelt üdülőtelepülései a századforduló óta csábítják a kirándulókat. A turistaforgalom jelentős fellendüléséhez az 1940-re megépült drótkötélpálya járult hozzá. Napjainkban Tátralomnicról több szakaszban, modern felvonókkal juthatunk fel 2634 méterre.

 


Aki a Lomnici-csúcs panorámáját akarja élvezni, az mindenképpen legyen előrelátó, mert főszezonban könnyen lecsúszhat az élményről. Mi is a legnépszerűbb orom látogatására készültünk, de nem gondolkoztunk előre. Természetesen a pénztárnál a „minden jegy elkelt” felirat fogadott minket. Legközelebb csak két nap múlva indulhattunk volna. Tudni kell, hogy a csúcsra csak szigorúan menetrend szerint, időpontra vásárolt jeggyel lehet feljutni. Erről lecsúsztunk, ezért újratervezés következett.

 


Annyira vonzott az óriás hegykoszorú, hogy mindenképpen közelebb akartunk kerülni hozzá. Gyalogszerrel csak az igazán elszántaknak ajánlott elindulni, élmény szempontjából a felfelé vezető út elég szegényes, viszont annál kimerítőbb. A másik alternatíva a felvonó a Kő-Pataki-tóhoz. Némi sorban állást követően már el is foglalhattuk a helyünket a négyszemélyes felvonókabinok egyikében. Perceken belül emelkedni kezdtünk a csúcs felé. Utazásunkat csak a Start átszállóállomás szakította meg egy röpke időre, ahol szállítóeszközt kell váltani.

 


Fél óra múlva már a Kő-Pataki-tó csillogó víztükrét bámulhattuk. Az 1754 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó eredeti neve Lomnici-tó. Vízszintje a környező építkezéseknek és részben az időjárási körülményeknek köszönhetően jelentősen csökkent. Megmentéséért 1937 óta tesznek erőfeszítéseket. Partja könnyen körbesétálható, kövein kellemes a pihenés.

 


Az idő múlásával a későn ébredők is felértek, így a lanovka környéke benépesült. Az étterem teraszán már fogytak a sörök, szólt a zene, majálishangulat alakult ki. Azonnal döntöttünk, és felidézve az előzőleg olvasott lehetőségeket, nem volt kérdés, hogy a Nagy-Morgás ideális alternatívája lehet a meghiúsult Lomnici-feljutásnak. A Felső-turistaút, közismert néven Magisztrálé piros nyomvonala eltéveszthetetlen. Tátrai viszonylatban jól kiépített és karbantartott nyomvonal, menedékháztól menedékházig vezet. Az 1800-as évek végén megépült elődjét egészítették ki, és tették a Tátra déli oldalát keresztező útvonallá.

 


Az általunk érintett szakasz járhatóságát tekintve elég változatos, néhol kényelmes sétaút, máshol viszont köves kapaszkodó. A Kő-Pataki-völgy tavát átszelő híd után, az Obszervatórium előtt kell bal kanyart venni. A több mint 70 éve épült Intézetben sokrétű munka folyik, meteorológiai megfigyeléseken kívül a fő profiljuk a csillagvizsgálat.

 


Az épület mellett rövid, kemény emelkedő kezdődik. Az alsó szakaszon többen is kísérletet tesznek, de csak azok haladnak tovább, akik komolyan gondolják a túrát. Az érdeklődő látogatók hamar lemaradoznak, de kis kitartással azért leküzdhető. Az élesen jobbra kanyarodó, majd hosszan szintben haladó, tipikusan tátrai út keresztezi a Hunfalvi-csúcs déli lejtőjét. Nem csak a tengerparton lehet barnulni, itt, az árnyék nélküli hatalmas sziklák tengerén is könnyű leégni. Különösebb mászógyakorlat nem szükséges, de azért nem árt egy kényelmes, a bokát jól tartó bakancs, és némi egyensúlyérzék, tériszony nélkül.

 

 


Bal kéz felől a sziklafal kísér, jobb oldalról pedig az alattunk tátongó mélység, poprádi rálátással. A Hunfalvi-katlannál szerpentin mentén emelkedtünk fel a Nagy-Morgás-hágóba. A Magisztrálé szépsége, hogy nemcsak dél felé enged messzire látni, de a völgyek kereszteződésénél a hegység belseje is feltárul. A látvány megváltozott, a sivárnak mondható déli oldalt váltotta a hegy sziklákkal csipkézett gyomra, melynek mélyén tengerszem csillogott.

 

 


A Zöld-tó felett 2020 méteren az elégedettség érzése töltött el bennünket. Nem bántuk meg, hogy a Lomnici-csúcsot csak alulról láthattuk. A hágóból a közelmúltban jelzéssel ellátott úton érhetjük el a Nagy-Morgást. A Tátra hivatalosan is újabb meghódítható csúccsal gazdagodott. Egy stilizált információs tábla segíti a környező hegyek beazonosítását. A panoráma felülmúlta az általam eddig látottak szépségét, bár ehhez nyilván hozzájárult a feljutás sikere miatt érzett elfogódottság is. A szokásos energiafeltöltés (minden, amit a hátizsák rejt) után nehezen szakadtunk el e csodálatos látványtól. Visszafelé a Kő-Pataki-tóig ugyanazt az útvonalat jártuk be, de újból sikerült rácsodálkozni.

 

 


A felvonónál semmit sem csökkent a tömeg, ezért tovább folytattuk a Lomnici-csúcs körbejárást. Ezúttal a nyugati oldalára emelkedtünk fel függőszékeken. A Lomnici-nyereg széles platója is népszerű kilátópont, de itt azért szerencsére kevesebben voltak. A keleti oldal télen állítólag sípályaként funkcionál. A másik oldal, csakúgy, mint a Nagy-Morgás-hágóján, egészen más látványt nyújtott. Miután minden zeg-zugát lefotóztuk, tartottunk egy rövidke sziesztát a Lomnici-csúcs árnyékában. Pihenésünket csak az időnként megjelenő apró szárnyas rovarok raja zavarta meg. A hosszan elnyúló nyereg végigjárása után a felvonóhoz igyekeztünk, ahonnét immár három szakaszban utaztunk le Tátralomnicra.

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Cikkajánló