Van valami megfoghatatlan abban az érzésben, ami az erdőben sétálva járja át az embert. Persze mindannyian tudjuk, hogy a természet megnyugtat, ellazít, energiával tölt fel, de vajon milyen ősi erő kapcsol bennünket hozzá? Két hét az érintetlen természetben megváltoztathatja a személyiségünket? Létezik egy tudományág, amelynek segítségével mindezen jelenségek mélyére nézhetünk: a környezetpszichológia.
Enyhítheti-e a természet gyógyító ereje a bezártság által okozott mentális és fizikai problémákat?
Az erdőfürdő-mozgalom ma már világszerte egyre népszerűbb. Nemrégiben például megnyílt Szlovákia első erdőfürdője, az ország legkeletibb vidékén, a Zempléni térségben található Vinnai-tó mellett.
A kényszerű bezártság eddig nem tapasztalt kihívást jelent az emberiség számára, de sokkal jobban járunk, ha a szorongás vagy a morgolódás helyett inkább teszünk valamit a lelki egészségünk megőrzéséért. Dr. Dúll Andreával beszélgettem, aki a környezetpszichológia meghonosítója hazánkban, és aki adott néhány remek ötletet, hogyan tudjuk átvészelni ezt a nehéz időszakot.
Néhány hete ismeretlen elkövető horogkereszteket festett a Bél-kő szikláira. Az átlagember legelső reakciója ilyenkor nyilvánvalóan a felháborodás, de az eset azért elgondolkodtató is: ki és miért tesz ilyesmit? Honnan jön a késztetés, ami arra sarkall valakit, hogy belerondítson a szép, harmonikus természeti környezetbe? Fontos kérdés az is, hogyan lehetne elkerülni a rongálásokat, ha megelőzhetők egyáltalán. Dr. Dúll Andrea környezetpszichológussal beszélgettünk a téma kapcsán az emberi természetről, a sztereotípiákról és a civilizáció velejáróiról.
