Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. május 20.

Körtúra a Kétágú-hegy sziklaormainál

Népszerűbb, központi tömbje mellett érdemes meglátogatni a Pilis délnyugati vonulatát is, mert ottani szépségei szintén kihagyhatatlanok. Kesztölc jelképe, a Kétágú-hegy rendelkezik minden olyan adottsággal, ami egy túrát feledhetetlenné tesz: fehér sziklák, virágos rétek, páratlan panoráma.

 

Kesztölc, a Pilis lábánál fekvő, eldugott kis település a hetvenes-nyolcvanas években tapétagyártásáról híresült el, és nagy történelmi múltra tekinthet vissza. Első írásos említése (Kistelciként) 1075-ből való, I. Géza oklevelében bukkan fel. A fölötte magasodó Kétágú-hegy meredek sziklafalai védőn ölelik körbe a települést. A mészkőhegy számos barlangja már a tatárjárás korában is nagy jelentőséggel bírt. A pálos rend alapítója, Boldog Özséb a kissé délebbre emelkedő Csévi-szirtek üregrendszerében gyűjtötte egybe a Pilis remetéit. A pár kilométerrel arrébb fekvő klastrompusztai templom és kolostor romjai őrzik az emléküket.

 


A természet zöldjéből kivillanó fehér mészkőormok nemcsak a sziklamászók bakancslistáján szerepelnek előkelő helyen, de a siklóernyősök is előszeretettel startolnak a meredek letörés csúcsairól. A sportolók leginkább az északnyugati lejtőket részesítik előnyben. A hosszan elnyúló gerinc a Pilisszentlélek feletti Fekete-heggyel határos.

 

  


A falu felől a pincesoron a zöld jelzésen, Cseresznyéshát irányából pedig a Kéken közelíthetünk. A régebbi sárga útjelző kereszteket mára lecserélték. A szőlőskertek és egy virágos mező mellett elhaladva, jobbra a sziklák alatti dűlőt hagyjuk magunk mögött. Tavasz révén még mindig dúl az orchideaszezon, minket a sömörös kosborok örvendeztettek meg, és egy megrettenő őzikét is láttunk pillanatok alatt eltűnni a sűrűben.

 

  


Feltekintve a Kétágú-hegy ormai töltik ki a látómezőt. Az út elkeskenyedve az erdőbe vezet. A meredek kezdeti szakasz könnyen leküzdhető, mert a bal kéz felől sokasodó sziklák egy kisebb kiszögelléshez vezetnek, ahol már ízelítőt is kapunk a panorámából. Jobbra tartva felfelé kanyargunk. Unalmasnak egyáltalán nem mondható a terep, a fák takarásából ki-kiérve hol egy érdekes sziklaforma, hol a kilátás nyűgöz le minket.

 


Az Öreg-szirt tetejére egy kis jelzetlen ösvény vezet. Megéri felkapaszkodni, mert a fehér csúcsról egészen Esztergomig ellátni. A Dorogi-medence legnagyobb tava, a Palatinus alattunk csillog. A Kétágú-hegy előttünk lévő platója rávezeti a tekintetet a Dunára. Valahol alattunk, a hegy belsejében ott a Sármány-lyuk barlang (más néven Salamon-barlang), aminek a szája Kesztölc felé nyílik.

 


Itt jön a mindenki által „csúcscsokinak” nevezett jutalomfalat, egy kis melegedő víz a palackból és indulás tovább. A felejthetetlen kitérő után rövidesen újabb megálló. A zöld háromszög megint „szép kilátás”-helyet ígér. A terasz, ahová érkezünk, a már látott panorámát kínálja. Innen már Klastrompuszta háztetői is kivehetőek. Valaki nejlonból sátrat vert, jó lenne eső ellen, de szerencsére ezúttal az időjárás nem tolt ki velünk.

 

  


A Piliscsabai Természetjáró Egyesület Pilisi kilátások jelvényszerző mozgalmában résztvevők a fára helyezett pecsét használatával tanúsíthatják ittjártukat. Kelet felé baktatunk tovább, immár sűrűbb az erdő. A friss sárban a vadak lábnyomai jól látszanak. A Postás út kereszteződésében lefelé indulunk. Az ötvenes évekig ezen a gyalogúton közlekedett a kézbesítő, innen ered az érdekes név.

 

  


Ha egyenesen tovább mentünk volna, akkor a pilisi Sasfészekhez érünk. Az 1933-ban, háborítatlan környezetben épült, felújított kulcsosház anno Berda József költőnk egyik kedvenc úticélja is volt. Lefelé menet egyre kavicsosabb talaj nehezíti meg a haladást, a bokatörést elkerülendő, lassítjuk lépteinket. Kesztölc madártávlatból időnként itt is bevillan a cserjés felett, ami örömünkre szolgál.

 


Ahogy ereszkedünk lefelé, a völgyhöz közeledve a hőmérséklet kissé emelkedik, a nap is előbújik. Az utolsó fákat elhagyva már csak alacsony bokrok szegélyezik az ösvényt. A jellegzetes klímán az öreg-hegyi szőlő szépen terem, a falu pincéiben bor is kóstolható. A tőkék és a sziklás hegyoldal között bandukolunk vissza a kiindulópont felé. Az árvalányhaj-mező selymesen hullámzik a fújdogáló szélben.

 


Hirtelen különleges állati hang hallatán torpanunk meg. Akár muflonok is lehetnek, de nem látjuk őket, és a hangjuk is elhalványul, miközben távolodnak tőlünk. A táj szépsége és a megannyi látnivaló gyakori fényképezőgép-kattogtatást eredményezett, ezért a körtúránk időben hosszabbra sikerült. A szőlőművelők védőszentje, Orbán szobra a temető mellett őrzi az ősszel érő fürtöket. Lassan beérünk a házak közé, majd az autónkhoz. Teszünk még egy kitérőt Klastrompusztára. A kissé töredezett aszfaltutat a kerékpárosok biztos nagyobb élvezettel használják. A pálos templomrom bekerített maradványai rövid séta keretében körbejárhatók. A zsáktelepülésre tekintő Klastrom-szirtek és a Kémény-szikla képével búcsúztunk a Pilis lábától. Van még erre látnivaló bőven, még biztosan visszajövünk.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább