Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. június 17.

Körtúra a Visegrádi-hegység ikonikus helyszínein

A Visegrádi-hegység legnépszerűbb családi kirándulóhelyeinek egyike a Dömör-kapu és a Lajos-forrás. Szentendrétől alig tíz kilométerre helyezkednek el, háztól-házig aszfaltúton közelíthetjük meg, hétvégente pedig tömegközlekedéssel is odajuthatunk. A friss levegőn tervezett röpke kiruccanástól kezdve hosszabb túrák kiindulópontjaként is kitűnő, és a bringásoknak is ideális.

Szentendre lakott területeit épphogy elhagyva hamarosan a természet sűrűjében találjuk magunkat. Az aszfalt ugyan kátyús itt-ott, de az Anna-völgyben rövidesen a Lajos-forrás elágazás tűnik fel. Választhatjuk ezt is, vagy Dömör-kapuig az egyenes utat. A parkolóban sorakozó autók szinte minden évszakban megtöltik a kijelölt helyeket. Mi is többször jártunk már erre, de valahogy mindig csak belekóstolni sikerült ebbe a gyönyörű tájba. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy ezúttal igyekszünk jobban megismerni a látnivalókat.

 


A kora nyári hőség könnyebb elviselésére pedig mi is lehetne jobb, mint egy hűs patakvölgy vagy az erdő árnya. A Dobogó-kő alatt eredő, bővizű Bükkös-patak alkotta vízesés a környék legfőbb nevezetessége. Az egykoron Bucsina vagy Malom-patak néven is említett vízfolyás a környező magas sziklafalak között tört utat magának. A patak szélesítette a szurdokot, az 1920-as évektől pedig andezitbánya működött itt, kialakítva a hangulatos völgy mai arcát.

 


A hét méter magasságból, kőlépcsőkön alábukó vízesés télen-nyáron nagyszerű látványt nyújt. Tavacskává felduzzadó vize mellett mindig nagy a forgalom, ezért nem is időztünk sokáig, hanem a völgy felé vettük az irányt a zöld kereszten. A patak északi oldalán a sziklafalban barlang állja utunkat. A műútról is látható, tátongó bejárat közelebb csalogatja az arra járót. A mesterségesen kialakított táróüreg az egykori kőfejtés hagyatéka.

 


A következő látnivalóra az út bal oldalán kihelyezett tábla hívja fel a figyelmet. A szerb feliratú ikonkő eredete feltehetően az 1690-as évekre nyúlik vissza, Szentendrére vándorolt ortodox szerzetesek emlékeznek meg egy közeli kolostori remetelakról. Rövidesen egy sorompónál tértünk le az aszfaltról, a jelzett ösvényen. Utunk során több helyen kereszteztük a medret, de az utóbbi idő esőzései ellenére mindvégig megúsztuk száraz lábbal. A hangulatos patakvölgyben rövid séta után utunk egy tisztásba torkollik, melyhez délről, a Som-hegy oldalából érkező kék kereszt kapcsolódik. Vessünk egy pillantást a közeli, kiapadt Zergevirág-forrásra, melyet 1995-ben gimnazisták foglaltak. A mezőn átgázolva a Pilisszentlászló felől érkező Kéken forduljunk Dobogó-kő irányába.

 


Útközben több esőbeálló és kiépített pihenőhely sarkall megállásra. Egy fahídon átkelve a Kárpát-forrás a következő megállóhely. A sikárosi deltaként is emlegetett helyen három erdészeti út találkozik háromszög alakban. Újabb gázlók következnek, és haladunk szépen tovább a meder mentén a Lenkó-emlékműig. A kőobeliszk egy Lenkó Ede nevű természetjárónak állít emléket, aki egy szilveszteri túra alkalmával lett rosszul, és halt meg a helyszínen. A fákkal takart Sikárosi vadászházat megkerülve a kék bélyegzőhöz érkezünk.

 

 


A Sikárosi-réten nem csak a szépsége miatt érdemes megpihenni, körülbelül utunk felénél járhatunk. Aki halogatta a pihenőt vagy még nem éhezett meg, az legközelebb a Szilágyi Bernát-forrásnál talál alkalmas helyet a letelepedésre. A festői Bükki-puszta számtalan növényritkasággal hívja fel magára nem csak a botanikus érdeklődésű kirándulók figyelmét. Rövid szakaszt követően a piros elágazásába érkezünk, ahol ismét balra vesszük az irányt. Végre több helyen is megnyílik a táj, némi panorámát szolgáltatva a nem éppen kilátásairól híres körtúrán.

 

 

A sárga sáv monoton gyaloglást hozott, de itt is találtunk azért látnivalót. Egy mohazöld tavacska partján, a vaddisznók túrásában még pár vargánya is nőtt. A Lom-hegy oldalában elvileg két újabb forrás található, de valahogy a Helyiiparos-forrás és a Kékvizű-forrás minket nem ösztönzött letérésre. Útvonalunk legmagasabb pontjáról, a Bölcső-hegy északi feléről már csak ereszkedni kell a Lajos-forrásig. Mivel ide is vezet aszfaltút, a forrás környéke is beírta magát a kedvenc családi kirándulóhelyek közé. A takaros kis réten most is sült a szalonna, főtt a bográcsban a gulyás, jelezve, hogy a csapatostól érkezők többórás kikapcsolódást terveznek.

 


A kövezett medencébe ömlő Lajos-forrásnál szinte sorba kellett állni, ha a vízét kóstolni akartuk, ami nem is csoda, mert több turistaút találkozásánál járunk. Elnevezésében nem csak a legenda játszik szerepet. Nagy Lajos király szívesen vadászott erre, de a környék későbbi tulajdonosa, Podmaniczky is Lajos keresztnévvel bírt, ezért használta ezt a forrásmedencét építő Magyar Turista Egyesület.

 


A frissítő forrásvízzel feltankolva a zöld háromszög felé vettük az irányt. Egy szekérutat keresztezve újabb panorámával jutalmaz minket az erdő, Szentendre felé élvezhetünk elég tisztességes kilátást. Újabb pár perces lejtő után pedig a Kőrösi Csoma Sándor pihenőhely lep meg bennünket csodaszép rálátással a Bükkös-patak völgyére. A Dömör-kapu sziklafalainak tetején kelet felé gyalogoltunk vissza, ahol a fák közül helyenként rálátni a kőbánya szemközti falára. Kiindulópontunkhoz egy erős szerpentinező lejtő vezet, ahol már a parkolóban bukkantunk ki.

 

 


Aki ezzel a kellemes körtúrával nem elégedne meg, az a Lajos-forrás vagy a Sikárosi-rét turistaútjai közül választva egészítheti ki több irányba a kirándulást.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Kapcsolódó cikkeink:

Nézz körbe Dömör-kapun

Látványos hazai szurdokok - 1. rész

Már lóháton is bejárhatod a Visegrádi-hegységet

Forrástúra extrákkal

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább