MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.04.04. 17:10,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit

Láthatatlan erőd a Duna-parton - Komárom

A komáromi Monostori erőd a 19. század legfejlettebb haditechnikai elveinek felhasználásával több mint két évtizeden át épült, az építkezésen több ezer ember dolgozott. Az azonban nem derült ki, hogy a monumentális erődítmény éles helyzetben mire is képes; az erődöt ugyanis soha nem támadták meg.

Fotó: Tóth Judit

 

A komáromi vasútállomástól csak egy nagy lépés a Duna-part, a túloldalon Észak-Komárom, vagy más néven Révkomárom, mely hajdan egy település volt a magyar oldalon fekvő várossal. A közeli hídon nagy a forgalom, autók, gyalogosok, biciklisek mennek át, ki ide, ki oda. Bár, ma már két külön városról beszélünk, a kapcsolat nagyon is élő a két oldal között.

 
Egyelőre én most a másik irányba indulok el, első úti célom az UNESCO Világörökségi Várományosi Listáján szereplő, klasszicista stílusú Monostori erőd. Kicsit irigylem a komáromiakat, hogy zavartalanul lófrálhatnak a folyóparton. Budapest nagy részén mindez, sajnos csupán az autósok kiváltsága, a gyalogosok csak látótávolságból élvezhetik a Duna látványát. A térképem szerint az erőd innen 800 méter, de egyelőre csak nem akar felbukkanni. Aztán egy információs tábla ráébreszt, hogy tulajdonképpen már meg is érkeztem. Hogy nem vettem észre, annak az az oka, hogy az erőd falaiból egyelőre nem sok látszik. Később megtudom, ez egyáltalán nem véletlen.

 

Aranyász tea, az aranymosók védőitala

 

Míg a Duna-parton álló Duna-bástyában a túra kezdetére várunk, körbejárom az itt látható kiállítást, mely az egykori komáromi mesterségekről szól. A Duna közelségéből fakadóan a halászat már régóta fontos volt az itteni emberek életében, ennek is egy speciális ága, a viza halászata különösen jelentős volt Komáromban és a környékbeli falvakban. Az édesvizek óriása, a viza akár a tízméteres hosszt is elérheti. Ma már csak az Al-Dunán találkozhatunk vele, de századokkal ezelőtt, nálunk is rendszeresen előfordult, ugyanis a tokfélék a Fekete-tengerről Szigetközig feljártak ívni. A túlhalászat és a környezeti viszonyok megváltozása, valamint a vaskapui erőmű miatt, sajnos ma már nem igazán számíthatunk a viza hazai felbukkanására.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Ha az aranymosásról hallok, mindig Alaszka ugrik be, pedig egykor a Duna mellett is éltek aranymosók. A Duna ugyanis itt, a csendesebb folyású csallóközi és szigetközi szakaszon nagyobb mennyiségben rakta le hordalékát, amelynek aranytartalma sokaknak biztosított megélhetést. A kiállításon megtudtam, hogy az aranyat úgy választották el a szennyeződésektől, hogy higanyt adtak hozzá, majd azt később hevítéssel távolították el. Azt tudták, hogy a higany nem tesz jót a szervezetnek, ezért az aranymosók rendszeresen fogyasztották a citromfű és eperlevél felhasználásával készített aranyász teát, hogy így védjék magukat a higany káros hatásaival szemben. A folyószabályozás aztán megpecsételte az aranyásók sorsát, így más munka után kellett nézniük.

 

Egy fontos hely a Duna mellett

 

Komárom és környéke, fekvésének köszönhetően, már a római korban is stratégiai jelentőségű helynek számított. A ma már Komáromhoz tartozó Szőny területén feküdt a rómaiak Brigetio nevű városa, mely Pannónia egyik legfontosabb légiós tábora volt. Komárom a 15. században fontos szerepet töltött be az uralkodók és így az ország életében is. Itt született például V. László király, majd ezt követően, négy hónapig itt tartózkodott az egész királyi udvar is. Mátyás király is kedvelte a várost, nemcsak vadászgatni járt a csallóközi erdőkbe, de palotát is építtetett a Vág és a Duna összefolyásánál található, stratégiailag fontos vár területén, és uralkodása idején itt állomásozott dunai flottájának nagy része is. A török elleni háborúban a komáromi vár hősiesen helytállt, bár, mivel szinte teljesen porig égett, újjá kellett építeni.

 

Fotó: Tóth Judit

 A Csillag erőd

 

A Komáromot körülölelő erődrendszer egyes elemei már a 16. században is álltak, de igazi kiépülésükre a 19. század legelején, a Napóleoni háborúk során került sor. 1809-ben ugyanis Napóleon seregei elfoglalták Bécset, I. Ferenc császár pedig Komáromba menekült. A nagy ijedtségben a császár elhatározta, hogy Komáromban a birodalom legerősebb erődrendszerét fogja megépíteni, ahol – szükség esetén – akár 200 ezer katona is állomásozhat. A már álló Csillag erőd mellé, a város déli és nyugati kijáratához is terveztek egy-egy erődöt. Az 1848–49-es szabadságharc azonban keresztülhúzta az osztrák terveket, mivel a komáromi vár magyar kézre került. A védők, Klapka György vezetésével, még a világosi fegyverletétel után is tartották magukat egy ideig, később azonban a tábornok, emberei szabad elvonulásának fejében, átadta a várat az osztrákoknak.

 

Bolyongás a kazamatákban

 

Fotó: Wikipedia

A Monostori erőd

 

Fotó: Tóth Judit

 

1850-ben újra megkezdődött az erődrendszer építése, melynek legnagyobb vállalása a Monostori Erőd volt. A munkálatok 21 évig tartottak, az építkezésben 1800 kőműves és 10 ezer segédmunkás vett részt. Közép-Európa legnagyobb újkori erődjének méretei tényleg lenyűgözőek. Az erőd 25 hektárt foglal el, 640 helyiség van benne, és volt, hogy egyszerre nyolcezer katona is állomásozott itt. A Monostori erődöt csak vezetéssel lehet megtekinteni, a hatalmas területen, a több kilométer hosszú kazamatarendszerben könnyen eltévedhetne az ember. A túra során bejártuk az egész erődöt, felmentünk a Duna-bástya tetejére, hosszan bolyongtunk a három kilométeres kazamatarendszerben, megnéztünk egy remek kis filmet az erőd történetéről, és 19-20. századi emlékek mellett olykor még középkori tárgyakat is láttunk. Ez utóbbiak persze nem tartoznak szorosan az erődhöz, inkább a távoli sherwoodi erdőből kerülhettek ide, ugyanis az erődben épp ottjártunkkor forgatták a Robin Hood című film jeleneteit.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Az erőd, amelyet soha nem támadtak meg

 

A tervezők alaposan átgondolták a Monostori erőd építését, minden lehetséges hadi szituációra felkészültek. Az erőd kőfalaiból meglehetősen kevés látszik csak, ugyanis a föld alá süllyesztett épületek tetejét 2-3 méter vastag földréteggel fedték be, ezzel is csökkentve a lehetséges támadási felületeket. A Komáromot védő erődrendszer 1877-ben vált teljessé, amikor a város déli bejáratánál álló Igmándi erőd is elkészült.

 

Fotó: Tóth Judit 

 

Fotó: Tóth Judit

 

A Monostori erődöt a legjobban védhető, legbékésebb erődnek is nevezhetnénk, ugyanis élesben soha nem került kipróbálásra. A haditechnika rohamos fejlődése ugyanis a 19. század végére elavulttá tette az akkori erődöket, és szükségessé vált azok korszerűsítése. Komáromban azonban erre már nem került sor. Az erődben főleg katonai kiképzés zajlott, volt, hogy egyszerre több ezer katona is állomásozott itt. A lőoktató teremben, a falakra festve, még az egykori tananyag is látható.

 

Fotó: Tóth Judit

 

A II. világháború után a Monostori erődben a szovjetek Közép-Európa legnagyobb titkos lőszerraktárát alakították ki, mely a NATO legveszélyesebb kelet-európai objektumokat tartalmazó listáján az ötödik volt. A lőszerek természetesen már nincsenek itt, a szovjet hadsereg jelenlétére ma már csak az egységesen vörösre festett belső falak, az istálló levert márványitatói és a katonák falakba vésett cirill betűs feliratai emlékeztetnek.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Séta a komáromi belvárosban

 

Az erdőben tett látogatás után átmentem még Észak-Komáromba, hogy megnézzem az egykori Komárom régi belvárosát. A hídon átkelve épp Szlovákia egyetlen hajógyárára lehet rálátni. A gyárban régen több ezren dolgoztak, a magánkézben lévő vállalat ma már jóval kisebb létszámmal működik, és leginkább teherhajókat gyárt és javít. Első utam a várhoz vezetett, melynek most csak a külső falait tudtam megnézni, mivel az csak előzetes bejelentkezéssel és vezetéssel látogatható, ugyanis az épület nincs a legjobb állapotban.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit

 

A hangulatos sétálóutcában hamar rátaláltam Klapka György és Jókai Mór szobrára. Egyébként nemcsak a híres író, de az operettszerző Lehár Ferenc is itt született. A város egyik legismertebb épületét, a monumentális Szent András-templomot messziről ki lehet szúrni, és rögtön feltűnik, hogy tornyai az épület méreteihez képest kissé tömzsire sikeredtek. Ennek azonban oka van. 1763-ban ugyanis Komáromot súlyos földrengés rázta meg, mely romba döntötte a templomot. A Richter-skála szerinti 6,3 erősségű rengés az országban mért eddigi legnagyobb erősségű földmozgás volt. A földrengésben a város épületeinek nagy része megrongálódott, a parasztok egyszerű lakóházai azonban túlélték a katasztrófát, köszönhetően annak, hogy ezek építésekor vályog és fűzfavesszők felhasználásával egy ősi építészeti technikákat alkalmaztak. A földrengés után a Szent András-templomot újjáépítették, de már alacsonyabb tornyokkal. 1848-ban aztán újabb katasztrófa érte a templomot, leégett a komáromi tűzvészben, és csak a 19. század utolsó éveiben sikerült teljesen felújítani.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Hasznos információ

A komáromi erődrendszer részei:

Az Öregvár és az Újvár
Monostori Erőd
Igmándi Erőd
Csillag Erőd

 

Bővebb információ: http://www.erod.hu/

A komáromi vár látogatásával kapcsolatban ide kattintva találsz információkat.

 

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Új tanösvényen ismerheted meg a koppánymonostori Szent Pál-szigetet

Költöztetik a hódokat Komáromban

Ahová a királyok is lazítani jártak - Tata

 


 

Az Igmándi erőd




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...