MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Luxemburgi „kis Svájc”: Európa titkos turistaparadicsoma

Rokonlátogatóba utaztunk Luxemburgba, s ha már ott jártunk, felfedeztünk egy mind gyermek, mind felnőtt szemmel elsőrangú túrahelyszínt, a lenyűgöző sziklavilágáról ismert Müllerthalt. 

Az ország legidősebb települése, a római emlékeiről és kora középkori bazilikájáról ismert Echternach szomszédságában fekvő terület domborzata – hasonlóan keleti rokonához, a hazánkban jobban ismert Szász Svájc Nemzeti Parkhoz –, rendkívül formagazdag, s ebben a főszerepet itt is a varázslatos homokkősziklák játsszák. Mint ahogy a Németország másik oldalán fekvő távoli rokon, Müllerthal is lelkes természetimádóktól kapta nevét, akiket a sziklák, erdők és hegyi patakok romantikus világa egyenesen Svájcra emlékeztetett. Az egyébként nem túl magas fennsíkokon elhelyezkedő (Luxemburg legmagasabb pontja nem éri el a 600 méteres tengerszint feletti magasságot) hangulatos települések közvetlen szomszédságában vad és látványos homokkőszurdokok, rohanó hegyi patakok, mesés erdők, na és persze grandiózus homokkősziklák találhatók – valóban egyedi élménnyé kovácsolva az ide szervezett túrákat.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Megérkezve a natúrpark egyik központjába, Berdorfba, arra is gyorsan rájövünk, hogy Müllerthal valószínűleg csak Magyarországról nézve ismeretlen, hiszen az apró, alig másfél ezer lakost számláló faluban rögtön három kempinget számlálunk meg.

 

A tájegység alapos megismeréséhez a nemzetközi díjakban is részesült, 112 km hosszú Müllerthal Trail a legjobb, de az egyik kemping segítőkész információs munkatársa számos más, sokkal rövidebb, gyereklábak számára is ideális útvonalat javasol. Rövid tanakodást követően a mintegy 4,2 km hosszú B2-es útvonal mellett döntünk. Hihetetlen, de a kellemes kis falut elhagyva, öt perc múlva egy olyan, mohák által sejtelmes zöld fénybe burkolt homokkőszurdokban találjuk magunkat, ahova a fény is alig merészkedik be. Szájtátva nézünk körbe, megcsodáljuk az erózió hatására látványos formákban lekopott sziklákat, fotózunk, próbáljuk befogadni a látványt. A szurdok nem hosszú, cserébe pár lépéssel utána egy elágazás mutatja az utat egy Roitzbach nevezetű kilátópont felé.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Itt már eggyel nő a tét, mert az út az erdőben sötéten tornyosuló homokkősziklák közé vezet. Az ösvény először az évszázados fák gyökerei között kanyarog, majd a sziklákba vájt lépcsők egy labirintusba vezetnek: több irányban is a roppant sziklák között kanyargó szűk hasadékokat látunk, s megértjük, hogy bizony, ezek jelentik a hivatalos továbbhaladást. Természetesen a legvadabbnak tűnő szűkületet célozzuk meg, ahol úgy érezzük magunkat, mintha két, éppen bezáródó, tízemeletes panelház között kellene átcsusszannunk, mint valami akciófilmben.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Két oldalt hatalmas, legalább 20 méter magas, sima homokkőfalak, fejünk felett egy hatalmas, a két fal közé beékelődött szikla, az ösvény pedig hamarosan olyan keskeny lesz, hogy még a hátizsákot is le kell venni, s csak guggolva tudunk haladni. Szó, mi szó, a szívverésünk kicsit szaporább a szokottnál, mire átpréseljük magunkat a túloldalra, vissza a túraútra. De adrenalinszintünk nem tud lecsendesedni, mert a gyerekek gyorsan felfedeznek egy újabb, szinte barlangszerű szűkületet. És valóban, itt még az okostelefon elemlámpája is előkerül, sőt, van ahol négykézláb, vagy éppen létrákon kell haladni. Arra is rájövünk menet közben, hogy a sziklaalakzatok legtöbbször meseszerű nevét kék felirattal jelzik, s a túraútvonalakról több kalandos kitérőt is tehetünk ily módon.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

A következő látványos sziklaalakzatnál újabb párhuzamra figyelünk fel a távoli Szász Svájccal: mint ahogy vártuk, ez is egy sziklamászó paradicsom, hiszen a vidám tavaszi napsütésben több tucat mászót látunk a valóban hívogató falakon mutatványozni.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

A rövid, de roppant látványos túrát egy kilátóponttal, majd egy remekbe szabott erdei játszótéren zárjuk. Egy pikniket követően délután meglátogatjuk a prospektusokon szép számmal szereplő Schiessetümpel-vízesést ódon hídjával, majd a Beaufort romantikus várromja és egy kellemes vacsora teszi fel a tökéletes napra a koronát.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Mindez persze csak ízelítő volt a nem nagy, de roppant látványos régióból, úgyhogy el is határozzuk, hogy ha tehetjük, egy következő rokonlátogatás alkalmával biztos visszatérünk ide. Egy szó, mint száz: aki kirándulni szeret és Európa ezen felén jár, mindenképpen látogasson el ide, ha teheti! Bővebb információ a régióról ide kattintva.

 

Szöveg és fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...