MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2015.05.27. 16:00,   Szöveg: Nagy Loránd István,   Fotó: Halász Antal, Zsila Sándor

Magyar unikum - A pilisi len

Hazánk flórájának egyik legkülönlegesebb képviselője a Budai-hegység Pilisszentiván környéki dolomitdombjainak lakója. A 19. század legnevesebb botanikusa, Borbás Vince által leírt bennszülött maradványnövény a Szénások 1995-ben Európa Diplomával kitüntetett területének büszkesége. Teljes, gyakorlatilag egy populációnak tekinthető állománya itt él – a világon sehol máshol nem fordul elő e sárga virágú ritkaság. Így méltán jelenhetett meg a Magyar Természetjáró Szövetség logóján.

A lenfélék (Linaceae) több mint kétszázötven fajt tömörítő családjába tartozó pilisi, avagy dolomitlen (Linum dolomiticum) endemikus, azaz bennszülött voltához nemigen fér kétség, a földrajzi elkülönülés idejének tekintetében azonban korántsem teljes az egyetértés a kutatók között. Egyesek interglaciális (a jégkorszak glaciális, eljegesedési fázisai közötti felmelegedési időszakból származó), míg mások preglaciális (jégkorszak előtti) reliktumként tekintenek rá. Világállománya a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság „fennhatósága” alá tartozó Szénások területére korlátozódik, elterjedési területe (areája) ugyanakkor nem összefüggő, hanem több, egymástól kisebb-nagyobb mértékben elszigetelt, zárt erdők határolta gyepfoltból áll.

 


 

A mindössze 10–25 cm magas, kissé bokrosodó, tőből elágazó szárú pilisi len levelei, illetve friss hajtásai szürkészöld színűek. Tőlevélrózsájának tagjai keskeny lapát alakúak, ülő szárlevelei pedig szálas lándzsásak. A virágzó hajtás rendszerint 2-6 öttagú virágot hordoz. Az egyenként 10–16 mm hosszú, széles lapát alakú, élénksárga színű, narancssárgás erezetű, szabadon álló szirmok aprócska, korán lehulló tölcsért alkotnak. Gömbölyű toktermése tízrekeszű, tízmagvú.

 

Kilátások

A pilisi len állománya – a 2001 óta folyó monitorozás eredményeinek tükrében – stabilnak mondható, mégis veszélyeztetett. A Szénások fokozottan védett természeti területére készített komplex kezelési terv közvetlenül és közvetve is segíti a reliktumendemizmus fennmaradását. Folyamatosan zajlik a tájidegen feketefenyő (Pinus nigra) állományainak őshonos erdőtársulásokká alakítása, valamint az időről időre megjelenő feketefenyő-újulat eltávolítása. E kopárfásításra használt fafaj főként árnyékolással és nehezen lebomló tűavarjával „nehezíti meg” a dolomitlen életét. A vadfajok közül a legnagyobb fenyegetést jelentő vaddisznót speciális kerítésrendszer hivatott távol tartani az értékes élőhelytől, amelyet virágzási időben őriznek is.


 

Emberi tényező


„Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – a természetvédelmi hatóságnak az igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges.” Meglehetősen egyértelműen fogalmaz a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, a szóban forgó területeken pedig táblák is figyelmeztetik a látogatókat. Sokan mégis fittyet hánynak a korlátozásra, illetve a tiltásra – csak öt méterre bemenni, csak egy virágot leszakítani, csak lassan odabiciklizni, csak csoportosan fotózgatni egyet. Sajnos a Szénások vidékén sincs ez máshogy. Pedig törvényes keretek között is felfedezhetjük a dolomitlen varázslatos élőhelyét. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses ismeretterjesztő túrái éppen ezt a cél szolgálják.
 

 

Kiemelt oltalom

A nyílt és zárt dolomitsziklagyepekben elő, április végétől május közepéig virágzó pilisi len (Linum dolomiticum) a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e botanikai kuriózum – besorolása ugyanakkor csupán DD (Data Deficient), azaz „adathiányos”.

 

 

Pilisi len az MTSZ logóján
 

Az MTSZ-en belül hosszas egyeztetés terméke ez a logó, mely figyelembe veszi a professzionális felhasználási igényeket. Ugyanakkor azt szerettük volna, ha építkezne az MTSZ múltjára, hagyományaira, örökségére; olyan legyen, amiben mindenki megtalálhatja azt, amit sajátjának tud érezni, így ki tudja fejezni – a sokféle szín, habitus ellenére – az összetartozásunkat, de a folytonosságot is. Hiszen nem eltörölni szeretnénk azt, ami volt, hanem minden értékeset megtartva építkezni szeretnénk az alapokra.

E koncepcióban ezért megjelenik a 100 éves hagyomány is, a múlt századi körpecsét lenyomata (a középen lévő nagy virág apró reflexió az egykori havasi gyopárra). Építkezik a korábbi logó elemeiből is, de azokat újraértelmezve, igazán magyarországivá téve: a magas hegyeket hazánkra inkább jellemző dombok váltják fel (rajtuk ugyanakkor egy út fut hívogatón – mely finom refrénként juttathatja eszünkbe a magyarországi természetjárástól már-már elválaszthatatlan népdalt: „Indulj el egy úton”).

A nemzetközi szervezetekhez való tartozást hangsúlyozó korábbi rododendront (havasi rózsát) pilisi lenre cseréltük – hiszen e kis virág igazán a miénk, ugyanis csak Magyarországon honos. Ugyanakkor a virágok száma három maradt, s ez a korábbi logóval szintén összeköti a jelenlegit. A színhasználatban a turistaságra és a nemzeti trikolórra kívántunk emlékeztetni.
 

 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617
18
192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...