Tóni a kéken

2016. június 8.

Meglepetés Tóninak - A Hortobágytól az Alföld katedrálisáig

Amikor elkezdtük a túra szervezését, Tóni említette, hogy nagyon szeretne elmenni a Hortobágyra. Mivel az Alföldi Kéktúra Debrecen mellett halad el, ez volt az a pont, ahol meg tudtuk szakítani a túrát.

 

Nem volt egyszerű, mert a túraútvonal közel száz kilométerre található a helyszínektől. Ennek megoldásában nagyon sokat segített nekünk Fodor Gusztáv tiszaszentimrei református lelkész, aki a parókián szállást adott, és vendégül látott minket. Nagyon köszönjük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak is a programszervezést és Váradi Péternek az egész napos túravezetést. Hála a segítőinknek, két fantasztikus napot töltöttünk el együtt. Ehhez még hozzájárult a lelkész úr feleségének, Fodor-Csipes Anikónak a konyhaművészete.

 


Hétfőn reggel Váradi Péter várt minket egy nagyon különleges terepjáróval, amelyet pusztai szafarikhoz használnak. Először madárgyűrűzési programon vehettünk részt, ahol Tóni is kézbe vehette az apró madarakat. Aznap reggel különböző poszátákat és egy függőcinegét fogtak be a hálók. A gyűrűzés és a különböző paraméterek rögzítése után szabadon engedik őket természetes élőhelyükön.

 


A madárkák szinte teljesen nyugodtan tűrték a gyűrűzést, de azért gyorsan kiröppentek a tenyerünkből. Péter figyelembe vette azt, hogy Tóni látássérült, így nagy élmény volt neki, hogy minden madarat és eszközt meg tudott tapintani.

 


Ezután a vadaspark felé vettük az irányt, de előtte még megpróbáltunk a vadlovak és az őstulkok közelébe kerülni. Ők láthatóan nem akartak velünk barátságot kötni, de nem adtuk fel, és később, amikor visszatértünk hozzájuk, már egészen kíváncsian méregettek bennünket. A vadasparkban a farkasok etetésében is segédkeztünk, majd mi is elfogyasztottuk a fejedelmi slambucot. K. Nagy József fazekasmester főzte nekünk, aki az egyik leghíresebb szakács a pusztán. Láttunk tűzrókát, keselyűket, vadmacskákat és rengeteg gólyát.

 


A nap fénypontja a Mátai Ménesnél tett látogatásunk volt. Tóni lovak közelében mindig nagyon örül, és ez csak fokozódott, amikor a csikósokkal nyeregbe is ülhetett. A négyökrös szekér láttán nem csodálkoztunk, hogy Petőfi Sándor verset írt erről. Tényleg lenyűgöző látvány, de ugyanilyen nagy élmény volt a bivalyokkal, a szürke marhákkal és a rackákkal való találkozás is. A legszebb mégis a vágtató ménes volt. Hatalmas port kavart utánuk a szél, amit a csikósok csak „pusztapúdernek” neveznek. Este a naplementében megmutattuk Tóninak a Kilenclyukú hidat és a gémeskutakat is. Ezt a gyönyörű napot Anikó fergeteges vacsorával koronázta meg a parókián, és alig aludtunk néhány órát, máris reggelivel várt minket.

 


Másnap Fodor Gusztáv kalauzolásával elindultunk a Tisza-tavi templomok útján. Kunhegyes református templomát nem véletlenül nevezik az Alföld katedrálisának. Hatalmas méretű épület, akár több ezer fő befogadására is alkalmas. Már nagyon messziről lehet látni, akárhonnan is érkezünk. Tóni a kántor orgonajátékát is meghallgathatta. A kivételes akusztikájú templomban Bach műveit hallgatni mindannyiunk számára nagy élmény volt.

 


Jártunk Tiszaigaron, ahol az arborétumhoz közel található a sokkal kisebb, de számunkra nagyon kedves református templom. Berényiné Marika néni nagy szeretettel fogadott minket, és végigvezette Tónit a teljesen felújított épületen.

 


Ezután házigazdánk, Guszti lelkész, megmutatta nekünk Tiszaszentimre templomát, amelynek különlegessége, hogy itt található az Európában egyedülálló egyházi pecsétes téglák gyűjteménye. Igazi ökümenikus kiállítóhely ez a templom tornyában, hiszen mindenféle felekezet téglái békében megférnek egymás mellett, és őrzik a történetüket az utókor számára. Fodor Gusztáv nagy szeretettel kezeli a kollekciót, folyamatosan gyűjti az újabb darabokat, és a templom előterében egy kis helytörténeti kiállítást is létrehozott. Részletesen elmesélte a téglák történetét. Tóninak a legjobban az örök szerelem téglája tetszett, ez látható a lelkész úrral készült közös fotón is.

 


Mivel nagyon közel voltunk a Tisza-tóhoz, egy rövid kirándulással, napozással töltöttük a délutánt, a búcsúesténket pedig tábortűzzel és szalonnasütéssel zártuk. Még egyszer nagyon köszönjük Fodor Gusztávnak és a családjának ezeket a felejthetetlen napokat. Hallottuk, hogy Tóni már szervezi, hogy egy császári pecsétes tégla feltétlenül kerüljön a gyűjteménybe.

 

Írta: Friesz Mónika

 

Legyél te is Tóni túratársa! A következő ímélcímre várjuk a jelentkezéseket időpont-megjelöléssel és elérhetőséggel együtt: turatars@termeszetjaro.hu

 

A túranaptárat ide kattintva tudjátok megnézni.

 

Tóni előző napja 

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

2016.06.17.

Furtán elköszöntünk Olgától, aki kikísért minket a falu határába, és bízva abban, hogy profi túrázókkal van dolga, útnak eresztett minket. Addig nem is volt baj, amíg az országúton gyalogoltunk, viszont amikor letértünk a földútra, elvesztettük a jelet, aztán az utat, mert mindent nyakig érő gaz borított.

 

→ Tovább