MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.07.14. 09:00,   Szöveg: Nógrádi Attila,   Fotó: Nógrádi Attila

Megnéztük a horvát „Szalajka-völgyet”

A Krka Nemzeti Parkban található Skradinski buk nevű vízesésrendszer az egyik legismertebb és legnépszerűbb horvát természeti látványosság. Ennek megfelelő tömegre készüljünk főszezonban.

Fotó: Nógrádi Attila

 Kristálytiszta, viszont még nyáron is elég hideg a Krka folyó vize
 

A családi nyaralásunkat egy Sibenik melletti kempingbe terveztük, így már jó előre eldöntöttük, hogy az egyik nap elmegyünk a közeli Krka Nemzeti Parkba egy kis változatosságot lopva a tengerparton való fetrengésbe. Erről az „intézményről” annyit kell tudni, hogy 1985-ben nyilvánították nemzeti parkká a Krka-medence és a folyó 109 négyzetkilométeres területét. Magyarországon Krka-vízesés néven is emlegetik, ami nem véletlen, ugyanis a nemzeti park leghíresebb látnivalói a folyó kisebb-nagyobb zúgói és vízesései. Ezek közül is a Skradinski bud (Nagy-vízesés) a legnagyobb, bár azért némi „csalás” van a dologban, mert nem is egy, hanem 17 vízesés alkotja. Nem véletlenül az egyik legnépszerűbb természeti látványosság a horvátoknál, kábé a helyi Szalajka-völgynek felel meg, csak jóval nagyobb.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Autóval és hajóval is megközelíthető a nemzeti park
 

A nemzeti parkot többféleképpen is megközelíthetjük. Autóval egy Lozovac nevű települést kell keresni, ennek a határában található a park bejárata és a mellette elterülő hatalmas kavicsos parkoló. Eltéveszteni tényleg nehéz, mert több tíz kilométeres körzetben minden irányból remekül ki van táblázva. Az igazán nagy spílerek nem is autóval, hanem hajóval mennek vízeséseket csodálni, ehhez a Krka folyó torkolatánál található Sibeniket célszerű felkeresni, de Skadrinból is indulnak szervezett hajótúrák.

 

Fotó: Nógrádi Attila

A parkolóból buszok viszik le a folyóhoz a látogatókat, bár a képen kétsávosnak tűnik az út, a valóságban ez inkább egy
 

Nem olcsó a bejutás
oA belépőjegy ára attól függ, hogy mikor megyünk, a felnőtteknek főszezonban (július és augusztus között) 180 kuna, mi pont június végén mentünk, így még 110 kunát fizettünk. Gyerekeknek 7 év alatt ingyenes. Egy kuna jelenleg 43 forint körül van. További információ itt.

A parkoló mellett található a pénztár, ahol főszezonban készüljünk némi sorban állásra, és arra, hogy innen még nagyobbacska buszok viszik le a nagyérdeműt egy szűk szerpentinen a folyóhoz. A buszról lekászálódva mindjárt több lehetőséggel szembesít minket egy angolul tökéletesen beszélő nemzeti park alkalmazott. Egy nagy térképen mutatja, hol állunk, hol indul a fő attrakciót, a Skradinski budot körbejáró tanösvény, és hol lehet hajójegyet venni a Krka folyó felsőbb szakaszain található többi látványosságokhoz, a Visovac-szigethez, a Roski-vízeséshez és a Krka monostorig. Mivel ez utóbbiak két- és négyórás programok önmagukban, a három- és hatéves gyerekeink teljesítőképességét figyelembe véve elvetettük a hajókázást, maradtunk az alapprogramnál, és a mintegy két kilométer hosszú tanösvény bejáratát vettük célkeresztbe. Ezt sem lehet eltéveszteni, mert a buszról leszállva kábé egyperces sétával érhető el.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Itt indul a mintegy 2 kilométeres tanösvény
 

A tanösvény alatt egy profin kiépített fapallót és hídhálózatot kell érteni, amelyen száraz lábbal kelhetünk át az ingoványos részeken, a számtalan kisebb-nagyobb kristálytiszta patakon és tavacskán. Az út mellett itt-ott információs táblák adnak tájékoztatást a környék növény- és állatvilágáról, valamint a park föld- és víztani érdekességeiről. Profi megoldás, hogy a fapalló mellett egy babakocsibarát út is vezet a vízesésig. Június végén jártunk ott, az igazi főszezon előtt, de még így is sokszor volt tumultus a szűk fapallón, holland, német, francia és amerikai turisták hadai igyekeztek a vízesésekhez. Ez kicsit idegőrlő volt, mert a gyerekeink amúgy is lassan haladtak a pallón, cserébe viszont lépten-nyomon megálltak hol egy barátságos kacsa, hol az ösvény mellett és alatt úszkáló halak miatt, hol meg csak úgy.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Nálunk bokorként ismert, ott ekkora fává cseperedik a füge
 

Ha el tudunk vonatkoztatni a tömegtől, a park tényleg lenyűgöző, a halrajok karnyújtásnyira lebegnek az ösvénytől, amely fölé óriási fügefák adnak árnyékot. Kábé egyórányi séta után egyre erősödő zúgás jelzi a Skradinski bud közelségét, a palló egy hosszú, lefelé ereszkedő lépcsősorban ér véget, és hirtelen ott találjuk magunkat egy fákkal tarkított réten, amely tökéletesen hozta a Sziget fesztivál hatodik napjának hangulatát. A tömeg már letaposta a fű java részét, így porban volt kénytelen heverni és ácsorogni az a több száz lengén öltözött látogató, aki közelebbről is meg akarta csodálni a vízeséseket. A folyóban itt meg is lehet mártózni, ami remek felfrissülés a tanösvényes araszolás után.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

A víz hőmérséklete elég sportos, cserébe kristálytiszta, viszont vigyázni kell, mert az aljzatot girbe-gurba mésztufaalakzatok borítják. A vízesésekig természetesen nem lehet felúszni, egy bójasor jelenti a határt, de onnan is lenyűgöző nézni a zubogást.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Nézd meg virtuálisan a vízesést itt
 

A vízesés melletti placcon éttermek és árusok sora várja a megéhezett turistákat, akik egy folyó fölé épített fahídon indulhatnak vissza a buszmegállóhoz. Mivel mindenki ezen a fahídon szeretné önmagát és a pajtásait megörökíteni a vízeséssel a háttérben, itt is meglehetősen lassú a haladás, ami kitart egészen a kijárat közelében található miniskanzenig.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

Itt egy működő vízimalmot és néprajzi kiállítást lehet megnézni, de nem ússzuk meg a fagyiárusok és ajándékboltosok csapdáit sem. Jellemző, hogy hatéves Misi fiamnak az egész parkból az a hatalmas turbina tetszett a legjobban, amit a kijárat felé lehetett megcsodálni. Ez egyébként annak a vízerőműnek volt egy fontos alkatrésze, amit még 1895-ben indítottak be itt, és segítségével Sibenik – számos európai várost megelőzve – elektromos világítást kapott.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

A buszmegállóba visszaérve némileg feltorlódott a tömeg, így volt némi feszültség, mire mindenki feljutott az amúgy tényleg gyorsan pörgő buszokra, majd irány a kavicsos parkoló és a napon 200 fokosra hevült autó megkeresése.

 

 

 

Gyöngyszem a folyó partján

 

Sokan szervezik horvátországi nyaralásukat Sibenik környékére, amely Budapestről mintegy hét óra autózással érhető el, gyakorlatilag végig autópályán. A Krka folyó torkolatánál található Sibenikre érdemes egy fél napot beáldozni a tengerparti hempergésből, mert a kikötője és az óvárosa gyönyörű. A leghíresebb látnivalója a Szent Jakab-katedrális, amely élőben jóval kisebb, mint amire a fotók alapján számít az ember, cserébe tökéletes állapotban állja a turisták rohamát.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Sibenik óvárosának látképe a Szent Mihály erőd faláról

 

Az óváros pont olyan, ahogy az ember elképzeli, szűk, macskaköves sikátorok, girbe-gurba lépcsők, eldugott kis belső kertek. Érdemes felkapaszkodni a városka legmagasabb pontjára, a Szent Mihály erődbe, amelynek belseje egy gigantikus szabadtéri koncerttér.

 

 

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...