MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Megtisztítottuk az Ipolyt a szeméttengertől

Mi kell egy lakástakarításhoz? Porszívó, takarítóeszközök és nagy elszántság. No és ha egy folyót akarok kitakarítani? Társak, takarítóeszközök, nagy elszántság és… Inkább lássuk, hogyan csinálja ezt immár 12. alkalommal a Magosfa Alapítvány!? 

Az Ipoly határfolyó, elválaszt és összeköt. Ezt leginkább az ott élők érzik. Mi turisták inkább a megmaradt természeti szépségeket, a táj nyugalmát találjuk meg itt. Amit az ember el-elrondít. Nem csak kockaházakkal, elfelejtett hídroncsokkal, villanypásztor-kerítésekkel, kivágott fákkal, éjjeli bulizenével, de rengeteg szeméttel is. S ez utóbbi jó része a folyóban végzi. Mi meg azt a munkát végeztük el, hogy megszabadítottuk az élő vizet az ember által bedobált hulladéktól.

 

Fotó:

 

Már csütörtök este letáboroztunk a szlovákiai oldalon egy Bussa közeli kanyarulatban, ahol majd éjfélig beszélgettünk, poharazgattunk egymás és a szúnyogok társaságában.

 

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán

 

Pénteken a reggelizés és a sátorszárítás után már az eligazítás fontos mondatait hallottuk Kelemen Zolitól, a Magosfa Alapítvány elnökétől, a hétvégi program vezetőjétől: „feladat, munkarend, fegyelem, balesetveszély, az ebéd helyszíne, hajóbeosztás, kötelező munkaeszközök, ajánlott felszerelés, váratlan tényezők”. Ugyanis a ránk váró munka nem volt veszélytelen: az ág a szemedbe csaphat, a begyűjtendő és kiürítendő palackban, üvegben bármi lehet: víz avagy kénsav, az iszapból kirángatandó fémtárgy elvághatja az ujjad, a fatorlasz besüllyedhet alattad… Szóval izgalomra, odafigyelésre volt okunk. De nem ijedtünk meg.

 

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán

 

Vízre szálltunk, azaz kenukba ültünk. Csáklya, százhúsz literes szemeteszsák, kötözőmadzag, kesztyű minden hajóban volt. Aztán már szemét is, csak előbb be kellett gyűjteni. Érdekes, hogy ennek jelentős része jó magasan a fejünk fölött volt, mutatva az utolsó árvíz majd két méterrel nagyobb szintjét.

 

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán

 

A nyolc hajó úgy dolgozott, hogy ha megláttak valami „zsákmányt”, akkor a kormányos odafordította a kenu orrát, ami a folyással szemben a parthoz simult, majd igyekezett lapátolva vagy a parti növényzetbe kapaszkodva mozdulatlanul tartani, amíg a hajó orrában lévő ember kézzel, esetleg csáklyával begyűjtötte a zsákbavalót. De addig… szúrós ágak, csípős csalán, ragadós iszap, bűzlő szemét stb. ijesztett ránk. De nem hátráltunk. (Annyira nem, hogy az első napon rekordot döntöttünk: 79 zsáknyi szemetet: üdítős és sörös PET-palackot, hungarocelltörmeléket, fóliát, papucsot, aeroszolos palackot emeltünk ki a folyóból. És ekkor még nem beszéltünk a „szépségekről”: tévéalkatrészek, traktorgumi, műanyag rekeszbelekkel, hűtőgépoldalfal, autó-lökhárító, poroltó, közúti jelzőkaró). Alig vettük észre a nagy munkában, hogy bizony ebédelni kéne, mert mindjárt három óra. És ami még nagyobb baj, az Ipoly szépségeire sem volt nagyon időnk, pedig megérdemelte volna a csodálatot! A parton puhafás galériaerdő foltjai – benne a hódok jelenlétét bizonyító rágásnyomokkal, csúszdákkal –, majd helyenként kiterjedt virágos kaszálók és legelők kísérték utunkat. A szerencsésebbek láttak jégmadarat, szürke gémet, fehér gólyát, gyurgyalagot, tőkés récét is.

 

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán

 

A nap második felében a szűkebb kanyarokban a bedőlt fák megfogta uszadék többször elzárta további utunkat. A torlaszokat a kenukból kiszállva alulról és felülről bontottuk, miközben a szemetet is szedtük. Veszélyes vállalkozás volt az uszadékfákon egyensúlyozva gyűjtögetni. Szükség esetén fűrészelve bontottuk meg igencsak időrabló, fárasztó és kockázatos, ám látványos munkával: volt-nincs akadály. Egy-egy torlasznál akár tízzsáknyi szemét is kikerült a mederből. Az este és az éjszaka vacsorakészítéssel, tisztálkodással és hangulatos beszélgetéssel telt a csillagfényes égbolt alatt.

 

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán 

Szombaton és vasárnap folytatódott a nehéz, de hasznos munka. A zárónapon 13 óráig 145 zsák telt meg, és úgy 20-30 nagyobb méretű „szemétegyéniség” (kerékgumik, kádak, ládák, háztartási gépek, vödrök) került deponálásra. A hulladékmennyiség nagyságát jól jelzi, hogy az évtizedes tapasztalat alapján 20-25 kilométeresre tervezett evezős utunk nyolc kenuval, 2 szárazföldi és 19 vízi résztvevővel csak 8 kilométeresre sikerült; ennyi fért bele az időbe, illetve a szeméttengerbe. E tiszteletre méltó teljesítményhez kellett egy lelkes csapat, pályázati támogatás és a helyiek, különösen a bussai polgármester segítőkészsége.

 

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán

 

Abban biztosak vagyunk, hogy alapos és jó munkát végeztünk. De abban is, hogy az Ipoly mentén élőket szembesíteni kell azzal, hogy az lenne az igazi, ha nem kellene ilyen takarítóakciókat szervezni. Jó lenne csak úgy evezgetni, és gyönyörködni az Ipoly romantikus szépségeiben. Mert ezt is tudnánk élvezni.

 

Szöveg: Németh Imre

Fotók: Gieszer Richárd, Németh Imre, Kelemen Zoltán

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Télbúcsúztató kenuzás az Ipolyon

Három tonna műanyagot szedtek össze a Tisza-tóból
750 kiló szeméttől tisztították meg a gödi Homok-szigetet

Szívszorító videó a Kiskörénél felgyűlt szeméttengerről

A mikroműanyagok mindenütt ott vannak

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...