A hónap turistaháza - Kisinóci turistaház

Idén immáron harmadjára futottunk neki szállásválogatónknak, szívünk pedig visszahúzott a Börzsönybe. Kóspallagtól másfél kilométerre, a hegység legrégebbi, több mint 85 éves múltra visszatekintő, kempingként és erdei iskolaként is funkcionáló turistalétesítményében töltöttünk egy remek éjszakát. Még egy kis környékbeli barangolásra is futotta az időnkből.

Szerző:
Nagy Loránd István
Fotó:
Gulyás Attila
Garancsi Kata
VIDEO: Dabis Balázs Silvius
2017. április 15.

Idén immáron harmadjára futottunk neki szállásválogatónknak, szívünk pedig visszahúzott a Börzsönybe. Kóspallagtól másfél kilométerre, a hegység legrégebbi, több mint 85 éves múltra visszatekintő, kempingként és erdei iskolaként is funkcionáló turistalétesítményében töltöttünk egy remek éjszakát. Még egy kis környékbeli barangolásra is futotta az időnkből.

 

A HÓNAP TURISTAHÁZA - KISINÓC (KÓSPALLAG) from Turistamagazin on Vimeo.

 

Odafelé

A kiszemelt objektum a Börzsönyi-kismedencék kistáj részét képező Kóspallagi-medence és a Börzsönyi-peremhegység határán, az Országos Kéktúra nyomvonalán, Budapesttől csupán 70 kilométerre fekszik, így nem kellett a hajnali keléshez társuló kihívásokkal megküzdenünk, hogy időben odaérjünk. Az autókázás eleje és vége közé beiktattuk egy életmentő élelmiszerbolt-látogatást Kismaroson, de nagyon visszafogott volt a shoppingolás, mert tudtuk: a turistaházban étterem is üzemel, amelyről igen jókat olvasgattunk különböző fórumokon. Az M2-es autóútról a 12-es főútra tértünk le, majd Verőce és Kismaros érintésével Kóspallagra gördültünk be. A község belterületén a Kisinóc-tábla egyértelműen jelezte az irányt - legnagyobb örömünkre. Autóbusszal is könnyen ide lehet jönni, legfeljebb egy keveset sétálni kell Kóspallagról, munkaszüneti napokon viszont közvetlenül a házig is közlekednek egyes járatok.

 

 A madarak így látják

Ott

A Kisinóci turistaház fő épülettömbje meglehetősen kastélyszerű benyomást kelt, olyasfajta érzéseket generálva, hogy átkúszott a jelenbe a múlt, visszautaztunk az időben, régen de jól tudtak építkezni, és még lehetne folytatni a sort ezen az íven. Dimenzióit és felszereltségét (padok, asztalok, világítás) tekintve a ház tőszomszédságában kialakított szabadtéri sátor is megérdemli a piros pontot. Érkezésünkkor még nagy rakásokban várták a különféle bútordarabok a jó idő beköszöntét, a nagy nyári sörözések, a hajnalig tartó szocializálódások időszakát. Utóbbiak elengedhetetlen összetevőjéért be sem kell fáradni a főépületbe, elég a kültéri bárpultig eljutni. Ezt most nem tudtuk letesztelni, de ami késik, nem múlik. Parkíroztunk egy gyorsat - a sátor előtt vannak az ilyen célra kialakított helyek -, majd a bejárat felé vettük az irányt. A kávé lebegett előttünk.

 

 Az étterem hangulata

 

 

Információ és foglalás
www.kisinoc.hu
+36-30/596-1302 (Nagy László)

A bejárati ajtó küszöbét átlépve megérkezett az, amit az emberek többsége turistaházérzésként szokott leírni: masszív, abrosszal gondosan leterített asztalok, ultraretró padlóburkolat, monumentális cserépkályha, belsőépítészeti koncepciók sajátos, de zavaróan ellentmondásosnak mégsem nevezhető keveredése. Egyfajta különös otthonosság, amely a rendelkezésre álló terek nagy fokú kihasználására irányuló törekvés erejéből táplálkozik. Bizony. Nem egy modern miliő „óriáshézagokkal” az ülőalkalmatosságok között. Egy kis lépcsőzéssel az étteremszint fölé, a bárpult szintjére, a feketekávé meg a kapucsínó közelébe jutottunk. Miközben a presszógép duruzsolását hallgattuk, szemezgettünk a nagy méretű, bekeretezett Börzsöny-térképpel, a sokágú csillárral és az érdekes turistaház-relieffel a falon. Az ilyen létesítményekben szokatlanul minőségi folyékony kenyérféleségeket ontó sörcsap krómozásában feltűntek a népszerű müzliszeletek sziluettjei. Az árak láttán nem kerekedett el a szemünk, aminek nagyon megörültünk, mert nem kedveljük azokat a helyeket, ahol a „Váci utcában is ennyi, mi miért adnánk olcsóbban”-filozófia mentén próbálnak talpon maradni az üzemeltetők. Csészékkel felszerelkezve mentünk ki a szabadba, egy rögtönzött terepszemlére.

 

Az Országos Kéktúra nyomvonalán fekvő, egész évben nyitva tartó Kisinóci turistaház szabadtéri sátrának oszlopán találjuk az OKT-bélyegzőt.


Tűzrakó helyből rögtön kettő a sátor mögött, mellettük egy fatüzelésű kemenceóriás, jóval hátrébb szabadtéri vécék, megint máshol hatalmas, füves placc, ahol sátorozni is lehet, a ház túloldalán serényen folydogáló patak. A személyzet tagjai sem lopták a napot: ki virágot ültetett, ki rózsát metszett, ketten fát hasogattak, ketten gereblyéztek. Jó volt látni ezt az előszezoni sürgés-forgást, de hát a dolgokat illik is időben előkészíteni, főleg egy közel kéthektáros területen, amelyhez még egy jókora medence is tartozik.

 

Játszótér is van a ház mellett

 

Mi nem a háromszintes főépületben, hanem az ahhoz csatlakozó, hatalmas közösségi térrel is büszkélkedő toldalékszárnyban kialakított apartmanszobákban szálltunk meg. A 2, 8 és 10 ágyas változatok közül két kétágyasat foglaltunk el. A viszonylag kis alapterületű helyiségeket nem volt nehéz belakni, a berendezés (ágyak, ágynemű, éjjeliszekrények, asztalka, LCD-televízió) makulátlan állapota és a minden szegletre jellemző tisztaság azonban annyira feldobta az összképet, hogy nem is igazán vágytunk nagyobb szobába. Az apartmanszárny helyiségeinek mindegyikéhez nagyon klassz fürdőszoba tartozik vécével, mosdóval és zuhanyzóval. Törülközőről a vendégeknek maguknak kell gondoskodni. Össznépi szinten hiányoltunk szobánként legalább egy szekrényt, illetve egy fogast. Előbbit még lehet nélkülözni valahogy, de egy csurom vizes kabátot vagy nadrágot senki sem szeret ágyra teríteni, a földre meg pláne. Szerencsére mi megúsztuk eső nélkül, a gyülekező felhők miatt viszont a fények nem kedveztek a kültéri fotózásnak, úgyhogy átgurultunk hirtelen felindulásból Nagybörzsönybe, ahol nemcsak a község büszkeségeit, az Árpád-kori szakrális építészet egyik legszebb, épen megmaradt alkotását, a Szent István-templomot, valamint a gótikus bányásztemplomot csodáltuk meg, de a híres lekvár- és szörpmanufaktúrában még gasztronómiai kuriózumokkal is megleptük magunkat.

 

Reggeli tálalva

 

A turistaházban fél hétre vártak minket vacsorával. Cigánypecsenye, rántott sajt, rántott sertéskaraj, hasábburgonya és isteni káposztasaláta alkotta a menünket. Minden kifejezetten ízletes, bőséges és nem utolsósorban barátságos árú volt. Az emésztéssegítő ücsörgés után elérkezett az esti rekreáció ideje, némi alvást követően pedig a reggel, amely a várva várt jó fényeket is meghozta.

 

Békés, nyugodt éjszakánk volt - Kattints a képre a nagyobb képért!

 

Hazafelé

A laktató reggeli nyújtotta energiáinkat kihasználva kollektív fotózás, videózás és drónozás vette kezdetét. Több óra repült el szinte pillanatok alatt, úgyhogy iparkodnunk kellett. Elmaradhatatlan kávézás, szobasöprés, kicuccolás, búcsúzkodás vendéglátóinktól, akiknek ezúton is köszönjük a kedvességet és a példaértékű figyelmességet. Hazaindulás előtt felkerestünk egy szép panorámával kecsegtető magaslatot, a Nagy-Sas-hegyet, onnan leereszkedtünk a Nagy-rétre, aztán már autóval a kismarosi Öreg Morgó étterem felé vettük az irányt. A hogy a Kisinóci turistaház fogásaival, úgy az itteniekkel is meg voltunk elégedve. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk.  

 


 

Itt is jártunk:
KAÁN KÁROLY-TURISTAHÁZ

KÚT-BEREK

 

Cikkajánló