Hogyan lehet a városnézést vagy éppen a túrát izgalmassá tenni a gyerekeknek? Hogyan lehet elkerülni a folyamatos nyafogást, miközben a felnőttek is élvezik a kikapcsolódást? Természetesen mesével és mindenféle, gyerekszemmel is érdekes akcióval! Mert ha a gyerekeknek szervezzük a sétát, túrát, de mi is élvezni akarjuk, s nem a nyűgösködést hallgatni egész végig, akkor azért tenni kell. Egy kis előzetes olvasással, térképböngészéssel a kirándulást remekül össze lehet kötni valamilyen mesével, hiszen mind az erdő, mind a város tele van rejtélyes és izgalmas történetetekkel.

 

Néha azonban nincs idő, lehetőség vagy éppen kedv és energia arra, hogy kellőképpen felkészüljünk - ez történt velünk is jelen esetben, ami az ünnepi készülődés mellett talán elfogadható. Szerencsére egyre több kiadvány és program várja a mesés lelkű kalandorokat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt, hogy felfedezzenek egy-egy várost vagy tájegységet. Mi is jártunk már a pesti belvárosban oroszlánlesen, s tervezünk a gyerekekkel kincskereső játékot is. Noszvajon erdei túrával nem számoltunk, maradt tehát a falu és Eger meglátogatása. És hatalmas szerencsénkre itt jött velünk szembe a kultúrAktív Egyesület városismereti kiadványsorozata és a noszvaji Meseút.

 

Kezdjük a várossal! A kultúrAktív Egyesület célja, hogy a várost és az épített környezetet közelebb hozza a gyerekekhez, akik a programok révén játékos feladatok segítségével fedezhetik fel saját városukat, és komplex képet kaphatnak annak történetéről, értékeiről, intézményeiről és infrastruktúrájáról. Az eddig megjelent kötetek (Pécs, Sepsiszentgyörgy, Eger, a pesti zsidónegyed, Paks, Brassó) alapvetően a 8 és 12 év közötti korosztályhoz szólnak, de az egri kötetben azért találtunk egy városi rejtvényt, amelynek segítségével mi is felfedeztük ezt a szép várost 6 és 3 éves gyermekeinkkel.

 

Igaz, a dolog nem ment egyszerűen, mert a kiindulópont éppen a Minaret oldalán található műemléktábla volt, amely tatarozás miatt jelenleg nem látható. Úgyhogy elkelt a felnőtt segítség, de a gyerekek lelkesen keresték aztán a kaput, amelyen évszám van, meg a sárkányokat, meg minden mást. Igazából ez a játék is nagyobbaknak szólt, meg korgó gyomrok miatt abba is hagytuk aztán, de azt hiszem, sokkal mélyebb nyomot hagytunk bennük, mintha végighurcoltuk volna őket a városon. Amúgy az egyesület honlapja szerint készülőben van a Ferencvárost, a Gödöllőt és az Óbudát bemutató kötet is.

 

Másnap kisütött ugyan a nap, de éppen ezért a fagyott föld gyorsan sártengerré változott. Úgyhogy nem próbáltuk bevenni az erdőt, hanem kipróbáltuk a noszvaji Meseút-kezdeményezést, ami annyira pofonegyszerű ötlet, hogy nem értjük, máshol miért nincs. A helyi cukrászdában 1500 forintért árulják a mesegyűjtő mappát és némi letét ellenében itt adják oda a 10 darab, kézzel festett ládikó kulcsát is egy térképpel. És már mehet is a mesék tanösvényének bejárása, akár egyben, akár több nap alatt, akár az egészet, akár csak pár darabot érintve. A tíz gyönyörű, kézzel festett házikó a falu látnivalóinál került elhelyezésre (barlanglakások, De la Motte-kastély, játszótér, Oxigén Hotel, templom, stb.) s mindegyik ládikó egy-egy népmesét, továbbá a meséhez kapcsolódó játékos feladatot, beszélgetést indító kérdést tartalmaz. A tanösvény így nemcsak vidám és tartalmas családi kikapcsolódás, de lehetőséget ad a gyerekeknek egy belső utazásra is. És természetesen a végén jár a meseoklevél!

 

 

Mi sajnos csak két házikót tudtunk idő hiányában felnyitni, de így is felfedeztük a fantasztikus noszvaji barlanglakásokat, amely lényegében egy művésztelep, s eredetileg nem terveztük meglátogatni, ellenben ha egyszer visszatérünk Noszvajra, biztos, hogy újra felkeressük.

 

 

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc