Bár Paks és Dunaföldvár vidékén nincsenek ködbe burkolózó, erdős hegycsúcsok, a vidék Alföldre nyíló völgyei is meglepően változatos tájat alkotnak. Mindez talán az egykori római Lussonium erődjéből mutatja a legszebb arcát.
Az otthon vidékének legmagasabb pontja mindig különleges jelentősséggel bír: a gyerekkori csúcshódítás emléke vagy akár egy hétköznapi körbetekintés legalább akkora élmény, mint a magasabb, de távoli hegyek felfedezése. A Mezőföld lösszel borított, kisebb völgyekkel szabdalt síksága egyedül az Alföld szélén, a Duna partján mutat „hegyvidéki” arcot. Itt, Dunakömlőd fölött hullámzanak a legmeredekebb szőlőhegyek, tövükben borospincék mint hűvös, mesterséges barlangok sora, és itt, egy erdőkkel szegélyezett árnyékos doboldalban létesült a környék kedvelt sípályája is. Több mint hatvan kilométerre a legközelebbi (földrajzi értelemben vett) valódi hegységtől, ezek olyan értékek, amelyeket a távolabbról jött látogatóknak is érdemes felkeresni.
Dunakömlőd
Kétezer éve ez a táj még felismerhetetlenül másként festett: a Duna, amely most a távoli erdők mögött, látótávolságon túl folyik, még a kömlődi dombok tövét nyaldosta, így jól védhető szorost alkotott a terjeszkedő Római Birodalom határán.
Kilátás a sánc keleti oldaláról az egykori Duna-meder és az Alföld felé
Az időszámítás utáni ötvenes években kiépült limes, a Pannónia tartomány határát védő erődrendszer fontos része lett az akkor Lussonium néven létező Dunakömlőd. A több lépcsőben kiépült erősség a környező határszakasz őrtornyainak ellátását biztosító, közel focipálya méretű logisztikai központtá vált, és közvetve több mint ezer katona ellátásáról gondoskodott. Az erőd kőből épült központi épülete és megerősített északi fala később, a népvándorlás korában is hasznosnak bizonyult, a 20. századra azonban a romjai is szinte teljesen elvesztek.
Rekonstruált kaputornyok
A terület szakszerű régészeti feltárása csak az 1980-as években vett lendületet. Az előkerült értékek bemutatásának első lépéseként 2008-ra részben elkészült a terület rendezése, és újjáépült az északi fal, közepén a kaputorony fából készült, eredeti nagyságú modelljével, amely jelenleg is szabadon látogatható kilátóként funkcionál.
Kilátás a szőlőhegy felé
Az erőd feltárása jelenleg is folyamatban van, de szerencsére az itteni munkák - ellentétben sok más, év(tizedek) óta építési területnek minősített várunkkal - csak minimálisan érintik a látogatók által használt helyszíneket. A felújítási munkák folytatásaként az erőd a közelmúltban éjszakai díszkivilágítást is kapott.
A bejárattal szemben a Duna völgyének széle
A jelenlegi munkák egy kis részét képezik a Duna menti római limes UNESCO-világörökségi nevezése programnak, amelynek célja a Római Birodalom jelenleg négy országot érintő, Duna menti határán még meglévő épített örökségek megőrzése és egységes bemutatása, egy napon akár világörökségi helyszínként.
A hosszan elnyúló, parkosított dombtető
Dunakömlőd és környéke azonban szerencsére a mai állapotában is számos látni-, kóstolni- és felfedeznivalót nyújt. A kilátóból is látható kömlődi halászcsárda legendás halászleve után a falu pincéiben a Tolnai borvidékből is ízelítőt kaphatunk, a két helyszín közti úton pedig a falu százéves sváb házsorait is megcsodálhatjuk.
A Tolnai borvidék szívében
A Lussonium dombjának tövében, közvetlenül a 6-os főút mellett, egy kisebb parkoló várja az autóval érkezőket. A sűrűn kiszolgált Paks-Dunaújváros-autóbuszvonal „Dunakömlőd, autóbusz váróterem” megállója pedig szintén a közelben van, s az ország távolabbi vidékeiről egyaránt jól megközelíthető, Budapestről és Szekszárdról például közvetlen járatokkal is.
Kapcsolódó cikkeink:
A Turista Magazin Messzelátó sorozata
