MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2013.12.09. 12:54,   Szöveg: Horváth Béla,   Fotó: Horváth Béla, Tumtum, Tacsi, Gulyás Attila

Mindig a kék sávjelzéses úton

Az Országos Kéktúra Írott-kőtől Sümegig tartó nyugati szakaszát ismerhetitek meg számos izgalmas képpel illusztrálva.

 

 Félbevágott Kilátó
Az Írott-kő kilátóját pontosan félbevágja a magyar–osztrák határ. 1891-ben állították fel a hegytetőn az első, fából ácsolt kilátótornyot, a most is látható kőtorony ugyanakkor 1913-ban épült. Érdekessége a földszinten, a belépőben látható, 1922-es keltezésű határkő, amely jelzi, hogy a magyar–osztrák határ pontosan a torony közepén húzódik.

Az Országos Kéktúra (OKT) kiírása szerinti első és második túrája több nagy-, közép-, illetve kistájon vezet keresztül. Utunk a Kőszegi-hegység legmagasabb csúcsán, az Írott-kőn kezdődik, majd Kőszeg érintésével leereszkedünk a Sopron–Vasi-síkságra. Sárvárnál keresztezzük a Rábát, majd a Kemenesháton keresztül jutunk el a Kisalföldhöz tartozó Marcal-medence területére, onnan pedig a Dunántúli-középhegység nagytáj részét képező Bakony-vidék nyugati részén fekvő Sümegre. A Kőszeg és Sümeg közötti, megközelítőleg 130 kilométeres szakasz szemet gyönyörködtető erdőségeken és mezőkön vezet keresztül.

 

Kiltó az Írott-kő csúcsán


Kéktúrainfók, tippek, okosságok – a pecsételésről
Az Országos Kéktúra egy úgynevezett jelvényszerző túramozgalom, tehát a legfontosabb dolog, hogy túráinkon nálunk legyen az OKT vándorai által csak pecsételőfüzetként emlegetett dolog, amelyben az igazolópontok bélyegzőlenyomatait gyűjthetjük. Csakis abban az esetben kaphatjuk meg az Magyar Természetjáró Szövetségtől (MTSZ) a teljesítésért járó sorszámozott jelvényt, ha hitelt érdemlően bizonyítjuk a pecsételőfüzetünkkel, hogy az utunk során ott jártunk minden igazolóponton.


A füzet neve hivatalosan „Országos Kéktúra útvonalvázlat és igazoló füzet”, és az MTSZ központi irodájában, illetve a természetbarátok megyei szövetségeinél szerezhető be. Az irodák nyitva tartásáról az MTSZ honlapján lehet tájékozódni. A füzet utánvéttel is megrendelhető: célszerű ezt a módszert választani, ha valakinek nincs ideje személyesen elmenni érte. A pecsételőfüzet ára jelenleg 1260 Ft, érvényes MTSZ tagsági bemutatásával pedig 630 Ft. A füzetnek tehát minden kéktúránkon nálunk kell lennie, hiszen egy többnapos kiránduláson akár tucatnyi pecsételőpontot is érinthetünk. Az OKT teljes útvonalán jelenleg 148 ilyen pont található.


Nagyon fontos, hogy legyen nálunk bélyegzőpárna is, mert az OKT kiírása szerint: „Bélyegzőpárnát ajánlatos a túrákra magunkkal vinni, mert a kihelyezett MTSZ Kéktúra bélyegzők rendszeres festékellátása nem biztosítható.” Az erdőkben, a szabadban kihelyezett pecsétek mellett nincs bélyegzőpárna, a kocsmákban és a boltokban lévőkhöz viszont általában tudnak adni, de ezek gyakran ki vannak száradva, tehát szinte használhatatlanok. Néha a találékony kéktúrázók a pecséteket tollakkal, filctollakkal, különböző zsiradékokkal kenik be, hogy bélyegezhessenek velük, ám ezek az anyagok oldhatják – és sokszor bizony oldják is – a bélyegzők gumiját, amelyek emiatt tönkremennek. Gondoljunk az utánunk jövőkre, és ne sajnáljuk azt a kis pénzt egy bélyegzőpárna megvásárlására!

 

Bélyegzés Bélapátfalva- cementgyár megállóhelyen


De vajon honnan tudhatjuk meg, hol kell pecsételni? Egyrészt a pecsételőfüzetben kis rubrikák vannak, amelyek mindegyikébe bele van írva annak a helynek a neve, ahol pecsételni kell. Az MTSZ honlapjának OKT-oldalain pontos információk olvashatóak arról, hogy a pecsétek hol találhatóak egy településen belül, illetve kinn a természetben. Amennyiben nem jutottunk hozzá a kéktúrás bélyegzőhöz (ellopták, tönkrement, zárva a kocsma, a bolt stb.), akkor bármilyen más bélyegző lenyomata (bolté, postáé, vállalkozásé) is megfelel, amelyen rajta van a település neve, de ha ilyet sem tudunk szerezni, akkor fényképet kell készíteni, amelyen a pecsételőhely egy jellemző részlete és maga a kéktúrázó is (együtt, felismerhetően) szerepel. Fontos, hogy a beütött bélyegzéseket dátumozni kell, a túra kezdő- és végpontján pedig akkor is bélyegezni kell, ha már egy előző túrán pecsételtünk oda. Ezeken a helyeken tehát két bélyegzésnek kell szerepelnie!


A pecsétekkel kapcsolatban bizony előzetesen tájékozódnunk kell. Célszerű a túra előtt kiírni a felkeresendő pecsételőpontokkal kapcsolatos információkat egy papírra, s azt amolyan kisokosként magunkkal vinni. A pecsételés mikéntjéről az OKT kiírásában találunk még sok hasznos információt.

 

Út a Stájerházak felé


Látnivalók, érdekességek

 

 Unalmas? Dehogy!
Az OKT legsíkabb szakasza a Kőszeg és Sümeg közötti rész. Az igazolófüzet szerint a 127,8 kilométeres távon mindössze 891 méternyit emelkedik és 979 métert süllyed a jelzett turistaút. Sokan azt hiszik, emiatt unalmas ez a hosszú vándorút, de tévednek! Ha nincs is annyi látnivaló, ráadásul nem is olyan változatos, mint egy hegyvidék, figyelmesen járva itt is sok szépet láthatunk.

A Kőszegi-hegység látnivalói:
Hét-forrás, avagy Hétvezér-forrás
Az Óház-tető meredek északi oldalában leereszkedve érkezünk meg a Hét-forráshoz, más néven Hétvezér-forráshoz. Az 1896-ban foglalt bővizű forrás vize hét kifolyón keresztül tör fel a felszínre. A kifolyókat a honfoglaló vezérekről nevezték el. A forrás mellett szépen kiépített erdei pihenő és OKT-pecsételőhely található.

 

 

 

 Hétforrás

 

 

Erősségfűzér
Az Országos Kéktúra négy várat is érint ezen a szakaszon. A Kőszegi-hegységben az Óház-tetőn álló Ókőszeg várának (más néven Óház, avagy Felsővár) részben helyreállított romjait – ez jelenleg kilátóként működik – tekinthetjük meg.

Ezt követően elhaladunk Kőszeg vára és a sárvári Nádasdy-várkastély kapuja előtt, a túraszakasz végén pedig rövid sétával meglátogathatjuk Sümeg várát.

 

 

Festetics-kastély és a Szelestei Arborétum TT
Az OKT Kőszeg után Kőszeghegyalján, majd a Sopron–Vasi-síkság középtáj területén folytatódik. Mintegy 35 kilométeres kacskaringózást követően a Gyöngyös-síkon fekvő Szelestére „érkezik meg”, ahol elhalad a kastélypark mellett. A kastélyt Szentgyörgyi Horváth Ádám építtette romantikus stílusban a 19. század közepén. 1871-ben került gróf Festetics Andor birtokába, aki angolkert jellegű kastélyparkot alakított ki körülötte. A következő tulajdonos, báró Baich Mihály a 13 hektáros területen arborétumot alakított ki. A kastélyt a háborúk megkímélték, de az 1950-es években leégett, s felújítása 1990-ben kezdődött el. Jelenleg kastélyszálló üzemel az épületben, az arborétum pedig látogatható.

 

Szelestei Festetich kastély


A Farkas-erdő és a Banya-fák
A Farkas-erdő 5500 hektáros kiterjedésével a Kemeneshát középtáj egyik legnagyobb kiterjedésű, összefüggő erdősége. Az OKT Sárvár és Gérce után „éri el” a peremét – az erdőszélen álló Rózsáskerti erdészház pecsételőhely! –, majd egy keskeny erdei aszfaltúton bevezet a rengetegbe. Hamarosan egy sír kőpiramisához térítenek le minket az útról a kék jelzések: itt nyugszik a feleségével Scherg Lőrinc, a Bajorországból idetelepült főerdőmester, aki rengeteget tett a farkas-erdei, valamint a hazai erdőgazdálkodás fejlesztéséért. A sír után nagyjából félórás menettel érjük el a Banya-fák tisztására vezető letérőt. Innen körülbelül háromnegyed órás menettel érjük el a Farkas-erdő mélyén álló Hidegkúti vadászházat – itt is kell pecsételni –, ahonnan Káld felé indulunk tovább az erdei földutakon.


A Szajki-tavak
A kéktúra útvonala Hosszúpereszteg után egy másik erdőségbe, a Szajki-erdőbe vezet. Itt hozták létre 1931-ben a Csörgető-patak gátakkal történő elrekesztésével a Szajki-tavak 11 egységből álló rendszerét. Az üdülőteleppel szemben található a strandolásra kialakított tó, partján az április elejétől szeptember végéig üzemelő kempinggel. Az ettől északabbra fekvő állóvizek igazi horgászparadicsomok – partjaikon stégek és horgászkunyhók sorakoznak. Az üdülőteleptől délre fekvő tavakon nagyüzemi halgazdálkodás folyik. Az átfolyásos tórendszert magunk mögött hagyva vesszük csak be magunkat igazán a Szajki-erdőbe, és főként a nyiladékok füves keréknyomain haladva – egy nagyjából 13 kilométeres út végén érjük el a délkeleti sarkát a Marcal-medence északi részén fekvő Dabronchoz tartozó Ötvös hajdani vasútállomása mellett.

 

Szajki tó


Sátorozás a Farkas-erdőben
2006 nyarán a fiammal jártam az Országos Kéktúrát – ez volt akkor mindkettőnk első teljesítése. Már mögöttünk volt három esztendőnyi túrázás és a kéktúra távjának több mint a háromnegyede, úgyhogy rutinos túrázóknak éreztük magunkat, akik már nem ijednek meg a saját árnyékuktól, viszont csak az előző évben kezdtük el a többnapos túráinkon a sátorozást. Ebben tehát még nem volt sok tapasztalatunk. A Sárvár és Sümeg közötti szakaszt négy nap alatt akartuk teljesíteni, az első túranapot követő éjszakát pedig a Farkas-erdőben, a Banya-fák tisztásán terveztük eltölteni.


Kora délelőtti sárvári indulást követően késő délután érkeztünk meg a farkas-erdei Banya-fákhoz. Egyből megnyerte a tetszésünket a füves tisztás a kidőlt fák csendesen korhadó maradványaival, a pihenőpadokkal és asztalokkal, valamint a Böröndy Lajos-kopjafával. Megvacsoráztunk az asztaloknál, felállítottuk a sátrat, és a sötétedést követően nyugovóra tértünk. Körülöttünk lassan elcsendesedett minden. Késő estére elült a szokásos motoszkálások zaja is, s néma csend telepedett az erdőre. Éppen újhold volt. Olyan sötétség támadt a sátorban, mint a közmondásos szénbányában éjszaka.

 

Lajos-Bükkök facsoportja 

 

 Megújulás
A sitkei római katolikus Kálvária-kápolna felújítását koncertek bevételéből fedezték. Balázs Fecó és barátai 1986-ban fogtak össze, hogy a kápolna melletti mezőn megrendezett koncertek bevételével segítsék elő az akkoriban eléggé lepusztult állapotban lévő neogótikus alkotás megmentését. A koncertek azóta is minden évben megrendezésre kerülnek, a befolyó pénzből pedig az épület és a környezete egyaránt szépen megújult. Érdemes itt tartani az egyik pihenőnket, mert a mezőről pompás kilátás nyílik a lebányászott tetejű tanúhegyre, a bazaltsapkás Ságra.

Iszonyú, kaffogó ugatásra riadtunk fel a fiammal az éjszaka közepén, majd hirtelen felültünk a hálózsákjainkban. A legkisebb fényerővel felkapcsoltam a fejlámpámat, és pár másodpercig szótlanul meredtünk egymásra. Első pillanatban azt hittem, csak álmodtam az egészet, de kisvártatva a rettenetes hang ismét beleüvöltött az erdő csendjébe. Felállt a szőr a hátamon, és éreztem, valamit mondanom kell, már csak a saját megnyugtatásomra is, de csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy remélem, emberhúst nem eszik!

 


Aztán az ugatás még többször megismétlődött, ám egyre halkabban, távolodóan. Kissé megnyugodva újra nyugovóra tértünk, lekapcsoltam a lámpát, de nagyon sokáig nem jött álom a szememre. Egyre azon járt az agyam, hogy vajon milyen fenevad üvölthetett bele a farkas-erdei éjszakába? Szerencsére utána soha nem hallottuk ezt a hangot éjszakánként, és évek teltek el, mire rájöttünk, hogy akkor, 2006 júniusában egy őzbak figyelmeztető hangját hallhattuk a Banya-fák tisztásán... A „remélem, emberhúst nem eszik” viszont szólásmondássá vált közöttünk, midőn erdei vaddal akadtunk össze későbbi túráink során.

 

Sitkei kápolna és a Ság-hegy




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...