MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2017.04.13. 10:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Orbán Zoltán / MME, Molnár Péter

Mit tegyünk a magányos fiókákkal?

Hamarosan itt a fiókaszezon, mikor apró madarak csivitelését halljuk majd mindenfelől. Sokan puszta jóakaratból megpróbálják megmenteni a földön szaladgáló tollas fiókákat, pedig ők a legtöbb esetben egyáltalán nem szorulnak erre rá.

Fotó: Orbán Zoltán / MME

Vörösbegyfióka

 

Évekkel ezelőtt munkából hazafelé menet találtam egy kis vörösbegyfiókát. Már akkor is látszott, hogy valami sérülése lehet, de nem volt szívem ott hagyni. Hazavittem, hetekig etettem, egy dobozban, a biciklikosaramban utazva, még munkába is járt velem. Aztán egy nap elpusztult, én megsirattam, pedig tudtam, hogy sérülése miatt soha nem lett volna már belőle teljes értékű madár.

 

Nem menthetünk meg minden fiókát

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME

Feketerigó-fióka

 

Bármilyen kegyetlenül is hangzik, de az elárvult fiókák megmentése elsősorban az emberről szól, a saját lelkiismeretünk megnyugtatásáról. Nehéz elfogadni, hogy nem attól leszünk jó állatvédők, ha beleavatkozunk a természet törvényeibe, és mindenáron meg akarunk menteni minden elesett, sérült, elárvult fiókát. Az állatvilágban bevált stratégiák vannak az utódok nagyobb arányú elhullásának ellensúlyozására, például épp a nagyobb fiókaszám vagy az évi többszöri költés. A hazai fekete rigók esetében például kb. 1,4 millió költőpárról beszélünk, ami évi két, ötfiókás fészekaljjal számolva, kb. 14,5 milliós éves szaporultatot jelent. Vagyis néhány megmentett fióka a faj szempontjából csak csepp a tengerben. A kritikusan veszélyeztetett, a kipusztulás szélén álló fajok esetében valóban minden egyed számít, de az ő esetükben sem a fiókamentés jelenti a probléma elsődleges megoldását, sokkal inkább a megfelelő élőhelyek biztosítása.

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME

Feketerigó-fészek

 

Önszántukból ugranak ki a fészekből

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME

Házirozsdafarkú-fióka

 

A települési énekesmadárfajok jelentős részének fiókái korai fészekhagyók és még azelőtt, mielőtt képesek lennének repülni, kiugrálnak a fészekből és szanaszét szaladnak az aljnövényzetben. Ennek egyik oka, hogy a már tollas fiókák nem férnek el a fészekben, de a ragadozók ellen is hatékonyabban tudnak védekezni, ha a nem együtt, a fészekben ücsörögve várják például a nyest érkezését. A szülők továbbra is etetik a fiókákat, akik hangjukkal jelzik, merre is vannak éppen. A leggyakoribb fajok, melyeknek fiókáival ily módon találkozhatunk, például a fekete rigó, az énekes rigó vagy a házi rozsdafarkú. A pelyhes kisbaglyok is hasonlóan viselkednek, szétszóródva, alacsonyabb bokrok, fák ágain ülve várják szüleiket és hallatják jellegzetes hívó hangjukat. Ezeket a madarakat ne akarjuk megmenteni, mert a legtöbb esetben erre nem szorulnak rá. Ha esetleg egy forgalmas út közelében szaladgál a fióka vagy a macskánk ugrásra készen vár rá, akkor próbáljunk valami biztonságos helyet keresni számára a közelben. Attól nem kell félni, hogy a fióka "emberszagú lesz", és emiatt a szülők elhagyják, ennek a veszélye madarak esetében nem áll fenn.

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME  Fotó: Molnár Péter

 Meggyvágó- (balra) és fülesbagoly-fióka (jobbra)

 

Mikor segítsünk?

 

Ha több napig tartó, esős, hűvös idő van, a már kitollasodott fiókák is bajba kerülhetnek, mivel az átázott tollazat végzetes lehet számukra. Ilyenkor úgy tudunk segíteni rajtuk, hogy megpróbáljuk megszárogatni a tollukat, ha a fióka ezután láthatóan felélénkül, tegyük vissza oda, ahol találtuk. Ha a még fészekben ülő, csupasz fiókák alatt leszakadt a fészek, akkor azt tehetjük, hogy a fiókákat átrakjuk egy vesszőkosárba, és a kosarat- az eredeti fészek közelében-visszaakasztjuk egy faágra, hogy a szülők továbbra is tudjanak gondoskodni róluk.

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME

Feketerigó-fióka


Ha már hazavittünk egy elárvult fiókát, és lélekben is felkészültünk a több hetes gondozásra, akkor szerezzük be a fióka neveléséhez megfelelő táplálékot. Ehhez tudnunk kell, hogy milyen fiókával van dolgunk és milyen táplálkozás jellemző rá, magevő, rovarevő, netalán ragadozó. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy mivel tápláljuk, a nem teljes tápértékű eledel csont-valamint tollnövekedési problémákhoz vezethet, aminek eredményeképpen előfordulhat, hogy a madár például soha nem fog tudni repülni. Az etetés mikéntjéről az MME oldalán találsz részletes útmutatót.

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME

Örvösgalamb-fióka


Ha nem tudjuk gondozni a hazavitt fiókát, vagy nagyobb madarak, például gólyák, ragadozók esetében az a legjobb, ha értesítjük az illetékes nemzeti park, madármentő állomás vagy állatkert szakembereit.

 

Forrás: MME

Kattints a képre a nagyításért!

 

Kapcsolódó cikkek:

Tedd fel a fára a kisbaglyot!

Élő madárshow mindennap

Segítség, madár a postaládában!

Teszteltük a madárhatározó applikációt

 

 

Feketerigó-fióka
Örvösgalamb-fióka





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...