Mit tud a magyar gyártmányú Mauna Mount Meru?

A nagymarosi székhelyű Mauna jóvoltából egy ígéretesnek tűnő túrabakancsot kaptunk hosszabb távú tesztelésre augusztus végén. Közel két hónap telt el azóta, a lábbelibe pedig vagy 100 kilométert már beletettünk. Kezdeti pozitív benyomásaink megerősítést nyertek.

Szerző:
Nagy Loránd István
Fotó:
Gulyás Attila
2018. október 31.

A nagymarosi székhelyű Mauna jóvoltából egy ígéretesnek tűnő túrabakancsot kaptunk hosszabb távú tesztelésre augusztus végén. Közel két hónap telt el azóta, a lábbelibe pedig vagy 100 kilométert már beletettünk. Kezdeti pozitív benyomásaink megerősítést nyertek.

 

A kicsomagolástól az első kilométerekig


Mount Meru Vibram névre hallgató, 66 675 forintra beárazott tesztbakancsunk egy klasszikus felépítésű és megjelenésű, B kategóriás, alapvetően középhegységi bevetésekre termett túralábbeli. Marhanubuk felsőrésze és puha tapintású, borjúbőrből készült bélésrétege között lélegző, vízhatlan membrán kapott helyet, antibakteriális, ezüstszálas talpbetétje kivehető, fűzőszemei korrózióállók, járótalpa Vibram gyártmányú. A bakancs nem könnyű, de nem is nehéz, 1400 grammos tömege (párban) sztenderdnek tekinthető ebben a kategóriában. Felsőrészét nem törik meg felesleges varratok, ami mind a vízállóság, mind az élettartam szempontjából előnyös tulajdonság. Mivel sem sarok-, sem orrgumírozás nincs rajta, valószínűleg jobban kell majd vigyázni rá, mint az ilyesfajta védelmi vonallal felvértezett társaira, ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ne teljesíthetne így „kissé mezítelenül” is remeken a terepen.

 

Mauna Mount Meru Vibram - első méterek a klasszikus túrabakancsban


Jó volt kézbe venni a dobozából elővarázsolt Merut, és ennek hátterében az állt, hogy a bakancs megjelenése kifejezetten letisztult, színvilága harmonikus, bőre nagyon klassz tapintású, minőségi benyomást keltő, varrásai precízek, talpragasztása igényes. Felvéve sem változott meg a kezdeti pozitív érzés, ami annak köszönhető, hogy állati klasszul illeszkedett a lábamra az új szerzemény. Ez értelemszerűen nem garancia a hosszú távú viselési komfortra nézve, de mindenképpen pozitív. A bakancs átvételének napján csak egy nevetségesen rövid tesztsétára volt időm. Kollégáimmal a Julianus-toronyba surrantunk fel egy dunakanyari panoráma kedvéért, majd sietősen autóztunk is vissza a szerkesztőségbe. Estefelé tettem bele még három kilométert aszfalton, hazaérve pedig örömmel konstatáltam, hogy sehol sem nyomott vagy dörzsölt egy kicsit sem, illeszkedése mindenhol precíz, komfortos volt. És ezt az egészet akkor tekinthetjük is a bakancstesztelés „nulladik részének”.

 

 A Vibram Baltra talppal harmonikus egységet képező felsőrész csak a legszükségesebb helyeken van varrva

 

Két hónap távlatában

Mecsek-vidék, Vértes hegység, Budai-hegyek, Székelyföld - ezeken a területeken nyílt alkalmam mostanában kirándulni, illetve túrázni. A dolgot nem vittem túlzásba, mintegy 100 kilométert sikerült begyűjteni, amivel persze nem lehet megváltani a világot, arra viszont elég, hogy mélyebb benyomásai alakuljanak ki az embernek egy bakancsról. A terepek szerencsére változatosak voltak, akadt patakátkelés, sártengeres ösvény, homokos dűlőút, víztől tocsogó mező, sziklagörgeteg meg az elmaradhatatlan aszfalt. A Mauna Mount Meru remekül teljesített, egy hangyányit sem ázott be, talpa mindenhol jól tapadt, felsőrésze jól tartott.

 

 

Sallangmentes dizájn - minőségi alapanyagok 

 

A beázáson azért meg is lepődtem volna egy kicsit, mert a marhanubuk alatt egy vízálló és páraáteresztő membrán rejtőzik, meg hát alaposan be is vakszoltam a Nagymaroson kapott Tarrago Dubbin bőrápoló vaksszal, de hát a puding próbája mindig az evés. Beleizzadni sem sikerült, függetlenül attól, hogy naphosszat rajtam volt, ami a megfelelő zokninak, a nem túl magas kinti hőmérsékletnek, az optimálisan megválasztott bőrvastagságnak és a szépen muzsikáló membránnak köszönhető. A bőr színe értelemszerűen jó pár árnyalattal sötétebb lett a vakszolást követően, ezt azonban egy csöppet sem bántam - szerintem kifejezetten jót tett az imázsának. Ennyi idő alatt egyetlen nemkívánatos bőrredőződés vagy -elvékonyodás sem jelentkezett a lábbelin, hajlásnyomok ugyanakkor természetesen vannak, de ezek minden bőrbakancson megjelennek, ha hordják őket. Ugyanez a helyzet a bélésanyaggal is, kopásnak vagy szakadásnak nyoma sincs.

 

 A marhanubuk felsőrész alatt vízálló-páraáteresztő membrán rejtőzik

 

A Meru belső kiképzése egyébként roppant ötletes egy ponton: más membrános bakancsokkal ellentétben itt nem szintetikus anyag húzódik a saroktól felfelé az Achilles-ín vonalában, hanem egy szépen ívelt hasítottbőr betét, amely hatékonyabban képes dacolni a mechanikai behatásokkal (ezt a részt tapossuk ugyanis minden egyes felvételnél), mint a műszálas alternatívák. 

 

Az Achilles-ín vonalában egy hasítottbőr betét kapott helyet

 

Mindennek tükrében ki merem jelenteni, hogy a felsőrész nagyon el van találva, ami pedig számomra különösen boldogító, hogy semmiféle nyikorgást, nyöszörgést, surrogást nem tudtam elővarázsolni menet közben a lábbeliből, pedig nem töltöttem órákat a befűzéssel. Utóbbiról csak annyit, hogy kör keresztmetszetű gyári fűzők egész klasszul siklanak a fűzőszemekben, ez viszont mindkét irányban igaz, tehát ha nem kellő körültekintéssel, szempárról szempárra végezzük a bekötést, akár többször is meg kell majd ismételnünk a folyamatot, amíg sikerrel járunk. Az önzáró fűzőszemek hiánya természetesen nem hátrány: eggyel kevesebb dolog hibásodhat meg. A párnázott nyelv közepén elmozdulásgátló szem van, amely szépen teszi a dolgát, praktikus finomság.

 

A központi fűzőkampó hatékonyan gátolja meg a nyelv oldalra csúszását 

 

Ha már a praktikumnál tartunk, méltassuk egy kicsit a talpat, amelyet általános outdoor felhasználás (ebbe beleférnek könnyedebb magashegységi kalandok is) mellett szerintem nem igazán lehet zavarba hozni. Vibram talpról van szó, egészen pontosan a Baltra fantázianevű modellről. Kiváló tapadás, öntisztuló képesség és élettartam jellemzi, aszfalton is kényelmes járást biztosít, hegyről lefelé is jól tart, egyenetlen terepen is remekel. Erényei közé tartozik továbbá, hogy cserélhető, ezt pedig a nagymarosi gyártó kedvező áron meg is teszi, ha szükségessé válik.

 

A felsőrész és a talp egységét sem körgumírozás, sem sarokerősítés nem töri meg

 

Az én bakancstalpam ettől még messze van, mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy évek múltán sem kell majd megváljak a Mount Merutól - úgy hiszem, a felsőrésszel sem lesznek gondok - egy elnyűtt talp miatt. Zárásként most csak annyit, hogy a Mauna-alapító Mosonyi Annamária által készített túralábbeli felülmúlta a várakozásaimat, s nagy örömömre szolgál, hogy egy hazai gyártó termékéről állíthatom: megállja a helyét a nemzetközi versenyben, a nagyok között is. (A nyüstölés persze folytatódik, cikkünket később bővítjük, csak jöjjenek azok a kilométerek.)

 

 A Mount Meru a Vibram egyik legkiválóbb klasszikus talpával büszkélkedik

 

 

 

Cégtörténet dióhéjban

Kép
Az 1967-ben született, nagymarosi származású Mosonyi Annamária, azaz Panni, a Könnyűipari Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. A gyártmányfejlesztésre specializálódott szakember a rendszerváltozást követően egy női utcai cipőket előállító vállalatnál dolgozott Gödön, majd Budapesten, pár évvel később pedig Nagymarosra költözött, ahol eleinte férfilábbeliket készített. Mivel nagyon vonzotta a természet, profilt váltott, és 2000-től elsősorban túrabakancsok, túrafélcipők és szandálok gyártásával foglalkozik. Bemutatóteremként és boltként is funkcionáló műhelyében nem a gépeké a főszerep, a munkafolyamatok legjelentősebb részét ugyanis mind a mai napig kézzel végzi. Panni nemcsak új lábbeliket gyárt, javít is, immáron több évtizedes tapasztalattal. E tevékenység meghatározó a Mauna számára, hiszen csupán új lábbelik értékesítéséből - még ha azokat egyedi igényekre szabva, akár 52-es méretben is meg lehet rendelni - igen nehéz volna talpon maradni. A nagymarosi manufaktúra jelenlegi kínálatában több mint húszféle lábbeli van, amelyek között a középhegységi túrabakancsok és magashegyi bakancsok előkelő helyet foglalnak el.

 

Cikkajánló