Mongóliától Magyarországig tartó útján utazott ló-, teveháton és gyalogosan

Tim Cope modern Marco Polo-ként járta be Mongólia, Kazahsztán, Dél-Oroszország, Ukrajna és Magyarország pusztáit.
 

2013. április 3.

Tim Cope modern Marco Polo-ként járta be Mongólia, Kazahsztán, Dél-Oroszország, Ukrajna és Magyarország pusztáit.
 

Az expedíció Dzsingiszkán útját követi, s az utat bemutató filmet nemsokára meg is nézhetitek


Erjesztett kancatej és a sztyeppe

 

Közép-Ázsia végtelen sztyeppéi mindig is a nyugati gondolkodás peremvidékét képezték.  Az emberi képzeletet a mai napig megmozgatja ez a megfoghatatlan és rejtélyes föld, amelyet Északról a tajga, Délről pedig a világ legnagyobb hegyláncai határolnak. 2004 júniusában Tim Cope kaland iránti szenvedélyétől vezérelve útra kelt e hegyek, sivatagok, sztyeppék és nomád népek által uralt birodalmon keresztül. Mongóliától Magyarországig tartó útján utazott ló-, teveháton és gyalogosan. Útvonalát így teljességében senki sem járta végig mióta Dzsingisz kán és utódai több, mint hétszáz éve immár megalapították a történelem valaha volt legnagyobb birodalmát. 

 

Ez az embert próbáló tízezer kilométeren és tizennyolc hónapon át tartó utazás elvitte őt a ma élő nomádok közé olyan ősök nyomdokain járva, akik réges-régen a legendák földjére távoztak. Pontosan azt a birodalmat vándorolta be, amely határai a nagy kán idején Nyugaton egészen Magyarországig  terjedtek ki. Honnan is lehetne e térséget jobban megismerni, mint a nyeregből, a helyiekkel keveredve és egyaránt megrészegülve a végtelen sztyeppe látványa és az erjesztett kancatej íze által?


[[http://www.youtube.com/v/sN3f2BTvTvQ?fs=1&hl=hu_HU 560 315]]


A nomád Mongólia szívéből a civilizált Európa nyolcsávos autópályáiig tartó utazása során betekintést nyert a máig is élő mongol kulturális örökségbe. De utazásának középpontjában mindig is az ő, Tim Cope személyes története maradt, amelyben álmait megvalósítani akarván először is meg kellett tanulnia lovagolni.


Az expedíció dióhéjban


Tim három éven - négy nyáron és három télen - át tartó odüsszeiája régen volt letűnt korok igazi felfedező utazásait idézi. Modern Marco Polo-ként járta be Mongólia, Kazahsztán, Dél-Oroszország, Ukrajna és Magyarország pusztáit.


Gyakran pusztán iránytűjére és GPS készülékére hagyatkozva navigálta át magát, lovait és Tigon nevű kutyáját az Altáj hófödte magaslatai, a sarkvidéket idéző kazah sztyeppe, a tevék által uralt perzselő kazah sivatag, a látványos Krím-félsziget és a csipkézett kárpáti csúcsok között, hogy végül célba érjen a legnyugatibb sztyeppe-síkság, a magyar Alföld pusztáján.


Kalandjai változatos sorában volt minden a nomádokkal való együtt éléstől kezdve a hónapokig tartó magányos vándorláson át a lovai három ízben történt ellopásáig és -50 és +45 fok közötti spektrumon belül ingadozó hőmérsékleti viszonyokig.  Egy alkalommal hónapokig hátráltatta haladását a kazah-orosz határon a helyi bürökráciával vívott reménytelennek tűnő küzdelme.  


Manapság a Mongólia-Magyarország távolság repülővel csupán órák kérdése. Azoknak a határokon tapasztalt bonyodalmaknak köszönhetően, amelyek Tim útját színesítették, még gyalogszerrel is hamarabb bejárhatta volna a megtett utat. De Tim útjának lényegét nem annyira annak hossza jellemzi, hanem sokkal inkább az úton szerzett tapasztalatok gazdagsága, a száz meg száz csodálatos találkozás és a bepillantás a helyiek életébe. Ezek együtt az utazás semmilyen más - egyébként talán jóval gyorsabb - módozatát választva nem valósulhattak volna meg.  Mikor Timmel találkozván egy kazah megtudta mennyi ideje volt Tim úton csak ennyit mondott: „kész szerencse, hogy Dzsingisz kán nem teknősháton tette meg az utat!” Maga az út még sohasem volt ennyivel fontosabb, mint az úticél.


Miért lóháton?


A sztyeppék lóháton való átszelésének ötlete a nomádok óta az egyetlen létező megoldás volt. Ily módon nem is meglepő, hogy ők voltak a történelem első népei, akik először törtek be lovakat megülésre.  Ez a jelentős előrelépés aztán lehetővé tette számukra, hogy Európába menjenek, és ott összerúgják a port a világ elpuhultabb életmódot folytató felével. Végsősoron a ló és a lovas életmód voltak azok a tényezők, amelyek a nyargaló keleti nomádokat katonai értelemben nyerő pozícióba hozták Európával szemben, és amely az ő legnagyobb hozzájárulásuk lett a modern nyugati kultúrához. 
A ló a mai napig központi szerepet játszik a sztyeppei népek életében és kultúrájában.

 

Közéjük megérkezve három hátasból álló karavánjával Tim jól ismerte a sztyeppe nomádjainak lelkét és esze járását. Emellett a ló a vágyott szabadságot adta meg számára, valamint azt, hogy a közösségeket ne csupán érintse útja során; külső megfigyelőként, hanem részvevővé is válhasson azok életében.
Noha Timnek jóformán semmilyen előzetes lovas tapasztalata nem volt, egy lovas szervezet segítségével lehetősége nyílt a lóval történő hosszútávú vándorlás művészetét elsajátítani. Három hátasból álló karavánjából egy a nyerges volt, a másik a felszerelést cipelte, míg a harmadik az abrakot vitte. A nehéz terepviszonyok olykor megkövetelték a tevék segítségét, illetve a gyalogosan történő haladást is.


Tigon, a tiszteletre méltó hű társ


Noha Tim útja nagy részét egyedül tette meg, mégsem volt teljesen társ nélkül. 2004 vége felé ajándékba kapott egy Tigon nevű kazah juhászkutyát, akinek a neve ’héját’ és ’gyors szelet’ egyszerre jelent. Előző tulajdonosa egy mozgássérült kazah fiú volt, akinek édesapja, Aset, tíz napra Tim mellé szegődött társként. Mikor útjaik elválltak, Aset így szólt Timhez: „Tim, vidd magaddal Tigont. Szükséged van egy barátra, aki felmelegít és megvéd a hosszú téli éjszakákon. A következő nap műholdas telefonkapcsolaton keresztül szerzett Tim tudomást otthoni kutyája kimúlásáról. Ezt jelként fogta fel, és azóta Tigon felbecsülhetetlen segítség lett számára, aki nélkül aligha tartott volna ki végig.


Tigon az út során nőtt fel egymást érő kalandok sorozatát élve át. Hol ellopták, hol autó ütötte el, máskor pedig a helyiek tanácsára szauna, nyerstojás és vodka együttes terápiáját alkalmazva hozták őt vissza a halálból. Ahol megfordult, tisztelettel övezték és sok barátot hagyott hátra, sok szép emlékkel. Valóságos Dzsingisz kán-reinkarnációként génjei által is megjelölt óriási terület maradt utána, amivel minden bizonnyal bolygónk legnagyobb territóriumával rendelkező kutyájává vált.


Tim terve, hogy Ausztráliába visszatérve újra együtt lehessen hű társával, csak utazásának magyarországi befejezése után egy évvel valósulhatott meg. Azóta új otthonában, Ausztráliában, gyermekeknek szóló könyv félelmet nem ismerő kalandor kutya-főhősévé avanzsált.

 

A filmet a Banff Hegyi Filmfesztiválon nézheted meg.

Cikkajánló