Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2017. április 18.

Nagypénteki körmenet a Mátra bércein

Mátraszentistvánra nem csak télen, a sípark vonzereje miatt érdemes ellátogatni, tavasszal is változatos túrák kiindulópontja lehet.

 

A Nyugati-Mátra kis hegyi településeinek eredete a mai napig vitatott. Az első német és szlovák betelepülők üvegfúvással foglalkoztak. Erre a régi tevékenységre utal számos település neve: Mátraszentimre-Ötházhuta, Szentlászló-Fiskalitáshuta, Szentistván-Felsőhuta. A sokáig (megközelíthetősége miatt) ismeretlen Mátraszentimre csak az első világháborút követő időkben vált népszerű üdülőhellyé. Ebben az időben épültek a mátraházai, kékestetői szanatóriumok, és lett közismert Galyatető. Napjainkban Mátraszentistvánról sokaknak a sípark jut elsőként eszébe, de hóolvadás után sem érdemes mellőzni ezt a túrázásra is kitűnő vidéket. Ágasvárig igen változatos, tartalmas kirándulást tehetünk, melyen a panoráma, a sziklaalakzat, és a romantikus patakvölgy sem ismeretlen fogalmak.

 


A mátrai betyár, Vidróczki nevét viselő csárda mellől, a Kéket követve hagytuk magunk mögött Mátraszentistván üdülőházait. Irigykedve figyeltük a hegyoldalba emelt épületek teraszait, ahonnan a szemközti lankán a sípálya jelenti az örök panorámát. A zöld jelzés kereszteződése után továbbra is egyenesen haladtunk a keskeny csapáson. Egy erdővágás mellett kerültük meg a Kis-kő köves hegytömbjét, a Büdös-kő-lápa pedig az erdészeti utat keresztezi. A szűk gerincről főként délre nyílik néhol a kilátás.

 


Hamarosan elérkeztünk Ágasvár lábához, ahol a kék háromszög mutatja az utat. Ha valaki nem akar hegyet mászni, az kerüljön egyenesen a Kéken. Fárasztó, meredek emelkedő vezet a Mátra nyugati pontjához. Ágasvár sziklás kúpja megéri a fáradságot, több pontjáról szép kilátást élvezhetünk. A Szamár-kő és vonulata a Mátra vulkanikus eredetének köszönhető természeti képződmények látványos példái. A háromszög elágazása felett pár méterrel már a Newton-szikláról nézhetünk szét. Északkelet felé akár a Bükk köveit is pásztázhatjuk.

 


A szikla ismertségét jelentő feliratot az idő vasfoga már megette, így azt az andezittáblán már nem tudjuk kivenni. A Szamár-kő jellegzetes alakja viszont még mindig könnyen felismerhető, ezért mellette is elidőztünk pár fénykép erejéig. Az ágasvári kilátások közül talán a legnyugatibb kiszögellésről látható a legszebb, ahol egy fenyves sziget mellől csodálhatjuk a tájat. Az első nagypénteki szabadnapot kihasználva a csúcson egész kis tömeg gyűlt össze az erre járókból.

 


A tatárjárás után épült vár maradványait már hiába keressük, csak az emlékét eleveníthetjük fel. A csúcsról lefelé vezető ösvény rendkívül meredek, morzsalékony kövei miatt sok helyen csak fától fáig kapaszkodva ereszkedhetünk biztonságosan. A széles földútra érkezve jobbra már a turistaház hangjai hallhatóak. A szerény kínálatú büfében megvásárolt üdítőt az Ágasvári-réten fogyasztottuk el. A virágzó fákkal díszített tisztáson idilli a pihenés.

 


Rövidke sziesztázás után Fallóskút irányába folytattuk a kirándulást. Az ágasvári erdészeti utat újból keresztezve, balra kanyarodva már egy szépséges bükkerdőben sétáltunk tovább. A Csörgő-lyuk barlang leágazódásánál rövidke lejtő, majd annál nehezebben járható út vezetett a lyukhoz. Az Európában is egyedülálló, Magyarország leghosszabb ún. nemkarsztos barlangjának bejáratát rács zárja le. A legenda szerint arról kapta a nevét, hogy a barlangba dobott kő sokáig csörög. Mivel a járatokba csak gyakorlott barlangászok mehetnek be, elfogadtuk a lezárását, de kissé csalódottan tértünk vissza eredeti ösvényünkre.

 


A Csörgő-völgyi erdőrezervátum területén érintetlenül hagyott fák árnyékában sétáltunk tovább. A 130 hektáros területen az volt a cél, hogy az erdő természetes folyamatai végigmehessenek, és azokat itt zavartalanul figyelhessük meg. Az enyhén lejtő, kényelmes turistaút rövidesen eléri a völgy alját, ahol a Csörgő-patakot követhetjük. A Mátraszentistván alól, három kisebb patak összefolyásából induló patak a Hasznosi-víztározó irányába fut. Neve arra utal, hogy időnként a megáradó víz a meder köveit egymáshoz ütve jellegzetes hangot hallat.

 


A sűrű erdő megvédte a nagy hozamú patakot az időjárás szélsőségeitől, így még télen sem fagy be, és az egykor itt álló malom folyamatosan dolgozhatott. Ám ez a malom nem gabonát őrölt, hanem posztót puhított. Nem csak ennek az ősi mesterségnek találjuk itt a nyomait, az említett üvegfúvók emléke is él. A Hutahely tisztásán egy régi üveghuta másolata mellett pihenőhelyet alakítottak ki. Miközben a környék gazdag történelmén merengünk, figyeljünk arra is, hogy megússzuk száraz bakanccsal, ugyanis több helyen át kell kelni a patakon.

 


A zöld négyzet időközben keresztre vált, és a völgyből emelkedni kezdtünk Mátraszentistván alá. A sípálya hatalmas gyepét hó már nem takarja, helyette kankalin és tüdőfű alkot virágszőnyeget. Nem csak az itt élő, nyár végén virágzó osztrák tárnicska kölcsönöz alpesi hangulatot a tájnak. Az ismertető táblákról tudtuk meg, hogy ezek a fajgazdag virágos rétek voltaképpen az emberi tevékenységnek köszönhetőek. A középkortól kezdődően az összefüggő erdőségben fokozatosan keletkeztek a gyepes részek, ahol a fák helyét később ezek a virágos növénytársulások vették át.

 


A sípálya területén is ezek a természeti folyamatok mentek végbe, és eredményezték a mai kinézetet, ami lehetővé tette, hogy télen a sportolók használhassák. Már az 1900-as években sítalpakat csatoltak a környékbeli gyerekek, és csúszkáltak az összefüggő kaszálók hófödte lejtőin. A hatvanas években hivatalos sípályákat jelöltek ki, ahonnan a fejlődés rohamszerűen szárnyalt, egészen a mai síparkig. Túránk utolsó állomásaként nem hagyhattuk ki a Vörös-kő kilátóját sem. A Mátraszentlászlóhoz tartozó, 2005-ben felújított kilátó pompás körpanorámát szolgáltat a mátrai csúcsokra. Útközben megnézhetjük a nevét szolgáltató vörösesen elszíneződött óriási köveket is. A húsvét hagyományait még ugyan nem értük tetten a Mátra rejtekén, de a nagypénteki körtúra testünket és lelkünket is felkészítette az ünnep méltó fogadására.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább