Napsütésben az őszi Kéken - Zádorfalvától Bódvaszilasig - 49-50. nap
Zádorfalváról indult a csapat a reggeli napsütésben Jósvafő irányába. Nagy lendülettel és jó hangulatban gyalogoltak Aggtelek felé. A ragyogóan tiszta időben egészen a Magas-Tátráig el lehetett látni.
Gábor kutyája, Füge boldogan rohangált a társaság körül, egy pillanatra sem tudott nyugton maradni.
Aggteleken a nemzeti park munkatársa megismerte Tónit, és elbeszélgettek a túrázásról, barlangászásról. Meglepő, hogy mennyien kísérik figyelemmel Tóni útját, és milyen nagy szeretettel fordulnak felé.
A barlang bejáratánál egy kis piknik után indultak el Jósvafőre. Lélegzetelállító volt a kilátás, amikor felértek a barlang bejárata fölé. Innen már csak hat kilométer következett a Baradla-barlang bejáratáig, ahol ismét egy pecsét került a kéktúrás füzetbe. Jósvafő takaros portái között érkeztek be a faluba. A csörgedező patak meghatározza a település hangulatát, amely mindannyiuk számára azonnal kedves lett.
Tóni egy nagyon szép emlékszalagot kapott Ihász Gábortól, amelyet rovásírással hímeztek a számára Egerben. A Tóni a Kéken felirat olvasható rajta. A kompánia Jósvafőn ismét Dapsy Lajosék vendége volt. A meglepetés megint nem maradt el, mert Éva néni újfent isteni vacsorát varázsolt az asztalra. Megint egy nagyon kerek és szép túranapja volt Tóniéknak.
Másnap induláskor a reggeli hideget szinte nyárias meleg váltotta fel. Új túrázók csatlakoztak Tónihoz: Papp Laci és Papp Tibi, akik testvérek, és már kísérték Tónit. Vágó Timi Budapestről érkezett. Móré István, Üveges Évi és kisfia, Dani Edelényből jöttek.
A hucul ménes már a mezőn legelt, amikor átgyalogolt köztük a csapat. Sokat időztek a lovaknál, mert nagyon szép a látvány. Ezután Szelcepuszta felé vették az irányt, ahol megpihentek. A következő állomás Derenk, a romfalu volt. Itt jött az első meglepetés, amit Móré István szervezett le. A Szádvárért Baráti Kör vezetősége várta a társaságot. Bubenkó Gábor nagyon szép előadást tartott az elnéptelenedett faluról és a Magyarországon élő lengyelek történetéről. Szívmelengető volt látni és hallani, ahogy vigyáznak a múltjuk emlékeire, valamint óvják a természeti értékeiket és a várat. Ebben Dr. Kovács Lajos és Dr. Csiszár Ida is segíti a munkájukat.
A derenki pecsételés után hosszas gyaloglás következett. A csapat a Szabó-Pallag Erdészház romos épületénél uzsonnázott, majd egy óra túrázás után megérkezett Bódvaszilasra. Tóniék itt Kelemen Tímeával találkoztak, aki az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa. Az ő Balhé nevű szálkásszőrű tacskója találta meg szervezőnk elveszett telefonját Jósvafőn az erdőben.
A napot a vendéglátó isteni finom babgulyása koronázta meg. Tóniék az éjszakát a bódvaszilasi Eszterházy-Koós kúria turistaszállásán töltötték.
Kísérők: Soós András, Ihász Gábor, Sólyom Sándor, Friesz Móni és Füge, a magyar vizsla, Móré István, Papp László, Papp Tibor, Vágó Tímea, Üveges Éva, Üveges Dániel
Pecsételőhely: Aggtelek, Jósvafő, Derenk, Szabó-Pallag Erdészház, Bódvaszilas
Írta: Friesz Móni
1. nap (Zádorfalva-Jósvafő)
2. nap (Jósvafő-Bódvaszilas)
Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig
Furtán elköszöntünk Olgától, aki kikísért minket a falu határába, és bízva abban, hogy profi túrázókkal van dolga, útnak eresztett minket. Addig nem is volt baj, amíg az országúton gyalogoltunk, viszont amikor letértünk a földútra, elvesztettük a jelet, aztán az utat, mert mindent nyakig érő gaz borított.
→ Tovább
Vihartól szivárványig - Berettyóújfalutól Furtáig
Reggel új kísérő érkezett a csapatba. Giczei Krisztina Budapestről jött, és szombatig kíséri Tónit. Kriszti nagy túrázó, csak az Alföldi Kéktúrát nem teljesítette még az Országos Kékkörből.
→ TovábbMeglepetés Tóninak - A Hortobágytól az Alföld katedrálisáig
Amikor elkezdtük a túra szervezését, Tóni említette, hogy nagyon szeretne elmenni a Hortobágyra. Mivel az Alföldi Kéktúra Debrecen mellett halad el, ez volt az a pont, ahol meg tudtuk szakítani a túrát.
→ Tovább