MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.01.15. 09:30,   Szöveg: Kaposi Zoltán

Négy síelési forma, amivel túrázni is érdemes

Sífutás, telemark, túrasí, splitboard – mindent a technikákról, a helyszínekről és a szükséges felszerelésről.

 

Sífutás

 

A hazai hegyek többnyire nem bővelkednek hóban, ahhoz azonban a legtöbbször elegendő van, hogy futólécet csatoljunk. Az élmény nem hasonlítható a síeléshez, hiszen egészen más a tempó és jellegében is teljesen más – ez egy tipikus aerob sport. Leginkább a terepfutáshoz vagy a hegyi-kerékpározáshoz tudnám hasonlítani. Másfajta kondíciót is igényel, hiszen itt az izomerőnket az előrehaladáshoz használjuk, akár órákon át, sík, illetve dombos terepen. Természetesen valamilyen szintű technikai tudást ez a sport is igényel, mivel a lécek lejtőn történő irányításához ugyanúgy el kell sajátítani a mozgást, mint síkon, valamint felfelé, a lendület megszerzéséhez, a sífutást mégis bárki elkezdheti – kortól és edzettségi szinttől függetlenül. 

 

Fotó: 123rf.hu

 

Az egyik legrégebbi versenyszakág
oA kötés és a sí is a régebbi telemark típusú túrafelszerelésre emlékeztet, de abszolút minimalista, súlycentrikus kivitelben. A sport-, illetve a versenyléceknek nincsen fémkantnijuk, alapanyaguk szintetikus hab, tömegük pedig egy lesiklólécének töredéke. A cipő (már nem is igazán nevezhető bakancsnak) – műbőr és szövet, a korcsolyázómodelleken műanyag merevítéssel – csak az orránál csatlakozik a kötéshez. A kötés esésnél nem old ki. Léteznek szélesebb fémkantnis backcountry modellek is, amelyek már „összeolvadnak” a könnyű telemarksíkkel.

Sífutásra minden olyan helyszín alkalmas, ahol legalább 15 centi hó van, de mivel az északi sísportok legnépszerűbbikével van dolgunk, a sífutók leggyakrabban a sífutó pályákon lelhetők fel. Nem kell semmi komolyra gondolni, a sífutásra kijelölt pálya jelenthet egy erdei ösvényt is, amelyet előkészítenek – a szakágnak megfelelően. Ez a korcsolyázótechnika esetében a nyom lesimítását (ratrakolását) jelenti, a klasszikus technika esetében pedig két párhuzamos nyomot, amelyek a léceket vezetik.

 

Sífutó technikák


Párhuzamos, diagonális vagy klasszikus. Klasszikus, mert a hetvenes évekig nem létezett más technika. A két léc párhuzamos nyomokban fut, így irányítani nem kell. A léc közepére felhordott tapadóvaksz vagy a kötés alatti rész pikkelyszerű bordázása lehetővé teszi, hogy a sí megtapadjon a havon, amíg a testsúlyunk nagy része rajta van. Ha a két lécen egyenletesen oszlik el a terhelés, a tapadófelület nem ér le, így a léc siklik a havon.

 

Fotó: 123rf.hu

 A párhuzamos, diagonális vagy klasszikus technika

 

A technika előnye, hogy bármilyen intenzitással végezhető: lehet vele versenytempót menni, ugyanakkor rekreációs mozgásnak is kiváló alacsony intenzitással (ez utóbbi külön nevet is kapott: nordic cruising). Nyom sem feltétlenül szükséges hozzá, az off-track és a backcountry sífutásban is ezt a technikát használják. Nincs szélességigénye – ahol a vállunk elfér, a lécek is elmennek, ezért erdőben is használható.

 

Fotó: 123rf.hu

A szabadstílusú vagy korcsolyázótechnika 

 

A szabadstílusú vagy korcsolyázótechnika valóban a jégkorcsolyához hasonló mozgást takar, csak a hosszú lécek miatt más lábtartással. A lécek talpán semmilyen tapadófelület nincs, tehát hátrafelé is csúsznak. A versenysportban ma már ez dominál, gyorsabb, mint a klasszikus, ugyanakkor főleg dombos terepen egy bizonyos intenzitás alatt nem működik.

 

Fotó: 123rf.hu

 

Csak előkészített pályán űzhető, illetve legalább 1,5 m széles nyom szükséges hozzá.

 

Helyszínek


Az off-track vagy a backcountry sífutást bárhol űzhetjük, ahol van egy kis hó. Egy backcountry szettel már egész jól le lehet jönni egy havas hegyoldalon is, persze ne várjunk el olyan teljesítményt, mint egy túraléctől, főleg a kötés és a cipő rugalmassága miatt.

 

Fotó:123rf.hu

 

Magyarországon elég kevés karbantartott sífutó terepet találunk. Budapestieknek a Normafa ajánlható, ahol közösségi munkával, hószánnal tarják karban a sífutó nyomokat. Skate és klasszikus nyomot is fektetnek. Hátránya, hogy a kirándulók göröngyösre, jegesre tapossák egyes részeit.

 

Az ország legnevesebb sífutó centruma Galyatető, de sajnos ritkán kezelik a pályát, és meredeksége miatt csak tapasztaltaknak ajánlom. Bánkúton is egész komoly pályarendszert találunk. Az ország legjobban karbantartott rendszere pedig a soproni.

 

Fotó: 123rf.hu

 

Szlovákiában Csorbató a sífutóélet egyik központja, de az én tippem mégis inkább Skalka, ahol európai szinten is lenyűgöző rendszert találunk.

 

Fotó: sielok.hu

Tippünk, a skalkai pályarendszer térképe

 

Ausztriában szinte minden sípálya mellett találunk sífutó nyomokat, így csak párat emelnék ki. A közeli St. Jakob im Walde talán a legjobb. Kicsit távolabbra utazva, Ramsauban, 150 km pályát találunk. A klasszikus stílus kedvelőinek pedig titkos tipp a Hochkar melletti Ablass, erdei nyomaival. Jól karbantartott, de eldugott, így szinte kihalt rendszer.

 

Telemark


Gyakorlatilag lehetetlen behatárolni, ám ami közös az összes telemarkban, az a lesiklótechnika. A telemark évtizedeken keresztül összefonódott a sífutással, és csak a 70-es évek közepén kezdték újra felfedezni lesiklásra. Ami minden telemarkban közös, hogy a kötése felfelé haladásra és lesiklásra egyaránt alkalmas, mindenféle átkapcsolás nélkül. 

 

Fotó: 123rf.hu

 

Speciális bakancs  szükséges
oA név valójában azt a sítechnikát jelöli, amelynél a fordulóban a völgysí előre, a hegysí hátra csúszik, a hegysí bakancsának a sarka elemelkedik a lécről, miközben csak a bakancs orrára terhel, a térd pedig szinte érinti a lécet. A mozgás kulcsát a speciális bakancs és annak rögzítése adja meg. Használható ugyanúgy lesiklásra, mint freeride-ra, túrázásra, felszereléstől függően. A legkönnyebb túramodellek gyakorlatilag már inkább a backcountry sífutás kategóriájába tartoznak. A felfelé haladáshoz szőrmét, fókát használ.

A telemarktechnika lényege a mozgás szabadságában keresendő. A mozdulatsor nem hatékony, nem bánik takarékosan az izomerővel, és instabilabb is az alpesi technikáknál, de a szépsége az, ami miatt megéri űzni ezt a sportot. Aki sietni akar, akinek a sebesség a legfontosabb, az inkább a túrasíelés háza táján kutakodjon!

 

Felszerelés


Telemarkos igényeinknek megfelelően állíthatjuk össze a szettünket. Sík vagy dombos terepen túrázni a legjobb egy klasszikus, könnyű és hosszú telemarkléc 75 mm-es kötéssel, akár bőrbakanccsal vagy egy backcountry sífutó bakanccsal. Lefelé ugyan nem leszünk vele síbajnokok, de hosszú túrákra kimondottan jó választás. Ez máig népszerű az USA egyes vidékein és Skandináviában.

 


Egy klasszikus kábeles és egy modern telemark kötés

 

Jó kompromisszum egy könnyű túrasíléc 75 mm-es kábeles kötéssel és modern, műanyag bakanccsal. Aki pedig igazi freeride élményekre vágyik, az vegyen egy széles derekú twintip lécet kioldófunkciós kábeles, avagy Rottefella NTN kötéssel.

 

 

Egy felhajló csőrű és farkú, azaz twintip léc felépítése

 

Helyszínek


Könnyű, puha bakancsos szettel a dombságokat és a hazai hegyeket is célba vehetjük. Túra- vagy freeride lécre épített telemarkkal pedig gyakorlatilag mindent bevállalhatunk, amit túrasível is megtennénk. A részleteket lásd a következőkben.

 

Túrasí


Ha igazi hegyet kell léccel megmásznunk, egy komoly túrasí lesz a leghatékonyabb társunk. A lábunk felfelé haladva szinte szabadon mozog, míg lefelé a felszerelés a lesiklószettekhez hasonló kontrollt és élményt nyújt. 

 

Fotó: 123rf.hu

 

Kötelező tartozékok
o Míg a telemark a kötésből és a bakancsból adódóan egy fókával kiegészítve bármikor használható túrázásra, addig az alpesi lécek és kötések nem. A túrasí lelke egy olyan alpesi jellegű (a bakancs orrát és sarkát egyaránt dokkoló) kötés, amely képes felfelé haladva szabad mozgást biztosítani a bakancs sarkának. A különböző kötések ezt eltérő módokon oldják meg. A túrasí kötelező tartozéka még a visszacsúszást megakadályozó szőrme, az úgynevezett fóka. A túrasíző lejtmenetben az alpesi sítechnikákat használja.

Egy túrakötés egy modern, kemény bakancsos telemarkkötésnél lényegesen könnyebb, illetve a kezeléséhez szükséges technika is könnyebben tanulható, ráadásul univerzálisabb.

 

Régi és új iskola


A klasszikus túraléceknél a tömeg volt az elsődleges szempont, s a középkategóriás felszereléseknél is ugyanaz az építési elv köszönt vissza, mint a síalpinra szánt versenyhardverben. Ez persze felfelé nagyon jól jön, mert minden 100 gramm, amelyet a lábainkon megspórolunk, hatványozottan térül meg. Felfelé legalábbis. Csakhogy le is kell jönni a hegyről...

 

Az új iskola is szem előtt tartja a súlyt, de a lesiklás élményére helyezi a hangsúlyt. A freeride lécek megjelenése felülírta az élmény fogalmát a hegyen, és ez a trend lassan a túrasízők világába is beszivárgott. Ennek köszönhetően ma már nem csupán könnyebb freeride lécekből lehet szűzhavazós túraszettet építeni, hiszen a túraléc-specialisták is egyre több széles derekú modellt gyártanak.

 

 

Helyszínek


Könnyű lécekkel már a hazai hegyekben is van keresnivalónk. Az ország legkomolyabb túrasíéletének a Börzsöny lejtőin lehetünk részesei, sőt, külön túrasíjelzéseket is találunk az erdőben, amelyek a Nagy-hideg-hegyi turistaházhoz vezetnek.

 

Külföldön pedig végeláthatatlan a kínálat, rengeteg hegyen karókkal kitűzött túraútvonalakat találunk. Ilyen például az Alacsony-Tátra gyönyörű gerince. Itt népszerű túra a Gyömbér- és a Chopok-csúcstámadás is. Ausztriában a határhoz közel elsősorban a Rax–Schneeberg-csoportot ostromolják a fókások, de szép időben a Semmeringen, valamint Niederalpl felett is nagy a nyüzsgés.

 

Splitboard


Aki mindig irigyelte a túrasízőket, de nem síel, csak deszkázik, annak sem kell lemondania az élményről. Számomra a board egyébként is a szűzhavazás szinonimája, sokkal inkább való az erdőbe és a sziklás hegycsúcsokra, mint a kezelt pályákra (az alpesi deszkák természetesen kivételt képeznek). Márpedig egy splitboarddal hegyek ezrei kerülnek a látókörünkbe, olyan helyek, amelyekre nem visz fel a sílift, hiszen egy jó splitboard ugyanazt nyújtja, mint egy freeride túraléc.

 

Fotó: Splitboard Mag

 

Felszerelés

 

Ahogyan a neve is utal rá, ez egy két félre szétszedhető deszka. A kötéseket leszereljük, a lapot szétszedjük, a kötéseket visszaszereljük mászópozícióba, fókát ragasztunk, és indulhatunk felfelé. Persze az átszerelés pár percet igénybe vesz, erre az időre pedig le is kell csatolnunk, de némi rutinnal mindez nem jelent gondot.

 

Fotó: zensnow.com

 

 A splitboard
o Félbevágott snowboard, amely szétszedhető (felfelé haladáshoz), a kötéseket a túrasíhez hasonlóan a lappal párhuzamos pozícióba szerelhetjük át, a talpán pedig – ismét csak a túrasíhez hasonlóan – fókát használ. A splitboard lejtmenetben, rövid átszerelést követően, hagyományos snowboardként működik.

A két deszkafél mindkét oldalán fémkantnit találunk, hiszen traverzálásnál mindkét lécen szükségünk lesz erre az elemre.


A lap torziós merevsége persze nem lesz annyira jó, hiszen középen ketté van vágva, de minél puhább a hó, ez annál kevésbé számít.

 

Bár a freeride-ban ma már szinte egyeduralkodó a puha cipő és kötés, splithez érdemes mégis kemény bakit, avagy akár túrasíbakancsot és kemény kötést használni. Az oka a traverzálásban keresendő, ugyanis a puha cipő és puha kötés kombinációjának oldalirányú merevsége gyenge, így hiába próbálunk élezni, a lap szinte lefekszik a hóra.

 Fotó: alpinindustria.ru

Kapaszkosó „sarkantyúkkal” is ellátható


A splitboard már nem akkora kuriózum, mint pár éve. Magyarországon is hozzájuthatunk szakboltokban.

 

Helyszínek


A splitboard nem lankákra való. Egy-két hazai lejtő megcsúszható vele, de alapvetően inkább a magasabb külföldi hegyekben érdemes az élményeket keresni. A célpontok gyakorlatilag ugyanazok, mint amelyek túraléccel teljesíthetők, egy kivétellel: gerinctúrának deszkával nem érdemes nekivágni. Míg egy túrasíző vagy egy telemarkos átszerelés nélkül, fókával lecsúszik a rövid lejtőkön, hogy nekivágjon a következő mászásnak, addig a túraboardot minden lejtő előtt lecsatoljuk, lefókázzuk, átszereljük.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Téli túlélőcsomag túrázóknak

Ilyen, amikor a hó megérkezik a Dunakanyarba

Egészségrecept hideg hónapokra





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
15
16
1718192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...