MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Nyári hógolyózás a Tátrában

A tátrai téli zárlat végét követő júniusi hétvégén ismét összeállt kis csapatunk, és a Téry menedékház meghódítását tűzte ki célul. Természetesen pénteken még csodás idő volt, napsütés és meleg, szombaton viszont leesett a nyári hó 1900 méter körül, így vasárnap a túrán megtapasztalhattuk, milyen is nyáron hógolyózni.

Fotó: Bubcsó Tímea

 

A menetrend a szokásos volt, hajnali 4-kor indultunk Miskolcról, és meg sem álltunk a dobsinai kilátóig. Ezúttal igazán pazar látvány tárult a szemünk elé, ugyanis a felhők úgy gondolták, aznap reggel lustálkodnak kicsit, és nem szállnak fel túl korán a völgyből. Így gyönyörködhettünk benne, ahogy lágy takaróként borítják be az alacsonyabban fekvő területeket. Természetesen elkészült az első kötelező csoportkép is, és folytattuk tovább az utunkat Ótátrafüredre.

 

Fotó: Bubcsó Tímea


Onnan siklóval mentünk fel a Tarajkára, és elindultunk a piros jelzésen a Zamkovszky-menedékház felé. Az út elején az időjárás egész kegyes volt hozzánk, néha még a nap is előbújt a felhők mögül, és a hőmérséklet is kellemes volt. Kicsit bosszankodtam is, hogy minek cipelem a télikabátom, amikor semmi szükség sincs rá.

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

A menedékháznál természetesen elkészült a következő csoportkép is, és egy pici pihenő után a zöld jelzésen folytattuk tovább a túrát a Téry menedékházig.

 

Fotó: Bubcsó Tímea


Nem tettünk meg nagy utat, amikor ismét sikerült olyan ködöt kifognunk, amitől jóformán az orrunknál sem láttunk tovább. Engem viszont még így is teljesen elvarázsolt ez a kedves kis lankás völgy, amin végighaladtunk. Útközben az esőkabát és a táskavédő is előkerült, mert a köd mellé elkezdett szemerkélni az eső is.

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Időnként fantasztikus látványban volt részünk, ha figyeltünk, és észrevettük, ahogy épp előbukkan egy-két óriási sziklatömb a köd mögül, de sajnos az időjárás miatt nem volt részünk túl sok látnivalóban az út során.

 

Fotó: Bubcsó Tímea


A sziklafal elejéig különösebb problémáim nem voltak, ott viszont kicsit talán még örültem is, hogy nem látom, mennyi út vár még rám a havas sziklákon, a meredek kaptatón. Ezen a szakaszon már kezdett kicsit fogyatkozni a lelkesedésem és az erőnlétem is, de tudtam, hogy azt a körülbelül 40 percet, ami még előttünk áll, ki kell bírom. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy elértük a célt, és végre megpihenhetünk kicsit a meleg menedékházban egy jó kávé társaságában.

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Fotó: Bubcsó Tímea


Jóformán csak jött és ment a köd, és szinte percről percre más részletet engedett látni a minket körülvevő gigantikus hegycsúcsokból. Kicsit sajnáltam, hogy ide is ilyen időben sikerült eljutnunk, de próbáltam ettől elvonatkoztatni, és inkább élvezni a pillanatot úgy, ahogy van.

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Fotó: Bubcsó Tímea


Némi energia-utánpótlás és pihenés (na meg várakozás, hogy hátha kicsit kitisztul az idő) után nekiveselkedtünk a lefelé vezető útnak. Körülbelül negyedórája haladhattunk lefelé, amikor egyszer csak eltűnt minden felhő, köd, és a szürkeséget felváltotta a ragyogó kék ég és a napsütés. Amikor ezt realizáltuk, elég erőteljesen bosszankodtam, hogy nem kellett volna sokat várnunk, és beláttuk volna odafentről is az egész völgyet. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy visszafordulok, de végül győzött az ép ész és a lustaság, és inkább csak élveztem végre a jó időt, és azt, hogy végre nem csak az orromig látok.

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Fotó: Bubcsó Tímea


Lefelé a napsütés majdnem végig kitartott, a pataknál kapott el minket egy kisebb eső, és kísért végig a sikló állomásáig. Ilyen változékony időjárást még sosem tapasztaltunk, aznap a Tátra minden arcát megmutatta nekünk. A nap folyamán volt részünk napsütésben, esőben, hóban és ködben is, de még így is elégedettek lehettünk, ugyanis ha szombaton indultunk volna, akkor tényleg az orrunkig sem láttunk volna a havazásban.

 

Fotó: Bubcsó Tímea


Szép időben biztos még nagyobb élmény ezen a csodás helyen kirándulni, viszont azt kell, hogy mondjam, így sokkal izgalmasabb volt a túra, és nem bántam meg, hogy nekivágtunk. Ritkán lát az ember júniusban havat testközelből, és hógolyózik a túratársaival. Ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el ide. És meséljétek el nekem, milyen, amikor tiszta az idő.

 

Fotó: Bubcsó Tímea

 

Hasznos információk
- A túra időtartama: Ótátrafüredről az első siklóval indultunk fél 8-kor, és a fél 5-ös járattal lefelé, volt egy nagyobb pihenő a Téry menedékháznál, és pár kisebb felfelé menet.
- A túra hossza: kb. 13 km oda és vissza
- Szintemelkedés: kb. 730 méter
 
 

 

 

Szöveg és fotó: Bubcsó Tímea

 

Bubcsó Tímea blogját ide kattintva böngészheted.





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. október
Ángyán Krisztián:
Vintgar-szurdok
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...