MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

„Olajos” barangolások a Zalai-dombvidéken

Régi időket visszaidézve barangolok a dimbes-dombos zalai tájon. Nem vagyok egyedül, sokan, száznál is többen birkózunk a 10, 20, 30 és a legedzettebbek a 40 km-es távval. „olajos” ez a körút, mert megismertet a zalai olajos múlt megmaradt tárgyi emlékeivel, elvisz egy darabon Papp Simon útján, így tiszteleg a magyar kőolajbányászat megteremtőjének emléke előtt. 

Bázakerettye. Ma már keveseknek ismert a magyar olajipar egykori fellegvára, a jól fizető munkahely, talán az álmok netovábbja a 20. század derekán. Vajon turistatársaimat mi csábította ide ebbe a dallamos hangzású kis zalai faluba, amely tömegközlekedési eszközzel nehezen, átszállásokkal és hétvégén még ennél is nehezebben közelíthető meg? A vidám veszprémi társaság az Észak-dunántúli Kupa egyik lehetséges útvonalaként választotta Bázakerettyét, míg a kőszegi fiatalok egyszerűen beleszerettek a gyönyörű fekvésű faluba, és azóta visszatérnek, és nem győzik hangsúlyozni az itt élők vendégszeretetét. A fiatal futó hölgynek remek edzési lehetőség a húszas táv. A székesfehérvári lányoknak itteni ismerősük ajánlotta.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

És engem mi vonz ide negyedszerre és nem utoljára? Errefelé, pár kilométerrel odébb születtem egy másik, de szerényebb olajkészlettel bíró faluban. A mi kertünk közelében is himba szippantotta a föld mélyéből a fekete aranyat. Itt Zalában himba, azaz olajszivattyú, fúrótorony, tankállomás, a háború idején bunker került a tájképbe megszakítva annak érintetlenségét. Az olaj hihetetlen fellendülést hozott a „sötét” Zalába. Az olajos légkört és életformát próbálom meg újra átélni, még ha csak gondolatban is, és megnézem, hogyan halad tovább az élet, milyen új perspektívák nyílnak az olaj elapadása után.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Olajszivattyú himba

 

Egy valami nem változott meg, mint régen most is, lenyűgöző a táj szépsége, a szelíd zalai dombok varázslatossága, a megannyi apró csoda útközben: vadvirágok, apró erdei gyümölcsök, az erdők hűvös zöldje, friss levegője, a lepkék – gyöngyház, erdei busa, csüngő – nektárt szívogató élvezkedése. Ennyi gyönyörűség és a mozgás öröme elűzik a bennem feltörni igyekvő szomorkás nosztalgiázást. Nem rohanok, nem hajszolom a minél jobb szintidőt, nem szenvedek partnak felfelé haladva. Kellemesre veszem a testedzést. Mindezek miatt vagyok itt újra és nem utoljára.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Erdei szamóca

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Erdei busalepke

 

A túra rajtja és célja a Déryné Művelődési Ház, az egykori MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) munkásotthon épülete. A mellette fekvő termálvizes medencét a falu lakói strandként használták, akkoriban nem vette körül kerítés, ma a strandolás már nem ingyenes. A kedvelt Fürdőző nő szobra elkerült a víz mellől, bizony néhány lépést meg kell tennie Vilmának – így nevezték el a helyiek a kecses, jó alakú fiatal nőt talán a Flintstone családbeli Frédi feleségéről –, ha szeretne megmártózni. Az évek múltával valóságos erdő nőtt a strand köré, az innen nyíló páratlan szuperpanorámát csak régi fényképeken csodálhatjuk. Kinek a fák, kinek a panoráma, együtt a kettő nem megy. Nekem az utóbbi, azaz a régi állapot tetszene, amint a szem a végeláthatatlant pásztázhatná.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Bázakerettyei strand és termálfürdő


Elindulok kezemben a térképpel, az ellenőrző pontok felsorolásával, az útvonal leírásával és egyéb információkkal. Tudom, egy kicsit eltérek ettől, mert a falura több időt szánok. A hajdani pezsgő élet, a kisvárosias miliő, egy kis Amerika – amit azóta is emlegetnek, azok a szép idők… – itt a magyar dombok között a múlté csupán. Az idelátogatókat csend, nyugalom, buja növényzet, egy idilli, jellegzetes táj fogadja. Aki ezt egyszer megtapasztalja, azonnal beleszeret és vágyik vissza.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

  

Bázakerettye ezen része egy domboldalra épült ligetes zöldövezet meredek utcákkal sajátos amerikai stílusú, a zalai népi építészet formáit is ötvöző házakkal, szinte sehol nincs kerítés. Azonban az amerikaiak nemcsak építettek, de rombolták is, bombázták 1944-ben, amit felépítettek. A háborút soha nem lehet megérteni. Mikor mi az érdek? Nekem felfoghatatlan. Betérek a B-24 sörözőbe, ahol két festmény emlékeztet az amerikai liberátorok pusztítására. Majd a templom mellett elhaladva a faluban tett rövid séta után nyugati irányban visz az utam Budafapuszta felé az Olajos Emlékműhöz és a B1-es jelű kúthoz, ahol 1937-ben az olajkutató fúrást siker koronázta. Egy új világ kezdődött el…

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

B1-kút

 

Megyek tovább, messze még a cél, és a túra legnehezebb szakasza még ezután következik, az „Ezerlovas erdő”, amely a nevét az egykor odaépített gázerőműről kapta. Látok végre egy működő himbát, a többit megyeszerte vagy ipari műemlékké nyilvánították, vagy pusztulásra ítélve vegetálnak az impozáns természeti környezetben. Erősen tűz a nap, a forróság lassíthatná lépteimet, de nem! A napfény nagyon jólesik, mert, ahogy egy kis árnyékos részhez érek, szúnyogok hada támad meg. Világoskék farmernadrágom szürke folt mintázatot vesz fel, ahogy rátelepednek, a kezeimre is, az arcomat kendővel védem. Nem győzöm magam csapkodni. És a többi túrázó is ezt teszi. Nem az emelkedőkkel kell megküzdeni, hanem ezekkel a vérszívókkal. Az elmúlt hetek csapadékos, meleg időjárása kedvezett elszaporodásuknak.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

„Ezerlovas erdő” 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika 

A Budafai Arborétumba csak néhány percre kukkantok be, amúgy elbűvölően szépséges fáival, tavacskáival, vadászkastélyával – májusban az azáleák virágzásakor – igazi mesevilág. Most az ázsiai liliomok tündökölnek. Visszafelé a portán a segítőkész úrtól egy jó tanácsot kapok, kenjem be magam szétmorzsolt bodzalevéllel, és a szúnyogok messze elkerülnek. Megtenném, de nem látok sehol bodzabokrot az utolsó próbatételnél, az „Ezerlovas erdőben”.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Ázsiai liliomok a Budafai Arborétumban

 

Az útvonal vagy ötször vezet meredeken felfelé, és ugyanannyiszor lefelé. Hol vannak itt a szelíd zalai lankák? Úgy tűnik, ez az erdő kivétel. Már negyedik alkalommal járok erre, és most csodák csodája, nem érzem a megerőltető felfelé menetet. Persze, mert leköt egy nagyobb harc, a szúnyogok hada, az „Ezerlovas erdő” ezermilliárdnyi szúnyograja. De élvezném most a csendet, a fák égig érő zöld lombját! Ehelyett sietek, hogy minél előbb kiérjek az erdő fogságából. Amikor meghallom az országúton elrobogó autók zaját, zene füleimnek, végre kinn a fényben! Lehet bármilyen meleg, nem számít. A napsütésben tündöklő kistolmácsi vasútállomáson az ellenőrző ponton meg is jegyzik a szervezők, hogy minden túrázó egy sereg szúnyoggal érkezik.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Utolsó kilométerek

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

Még 2 kilométer Bázakerettye az aszfaltos úton. Szinte lefutom örömömben. A falu határában egy új épület a Bonne Chance Restaurant & Hotel fogadja a vendégeket, az éhes-szomjas túrázókat bájos környezetben, virágos parkjával és igazi zalai ízekkel. Bonne Chance = Jó szerencsét! – francia szó, a magyar bányászok köszönése, magyar, zalai specialitások: vargányaleves, dödölle, prószás csirkemell, hm… . Öt perc, és a célban vagyok. Örülök, mint mindig, ha teljesítek egy túrát, és megkapom az emléklapot, a kitűzőt, immár a negyedik ittenit, remélem, még lesz belőle több is. Ahelyett, hogy megpihennék, még néhány kört teszek a faluban, persze gyalogosan, a szőlőhegyre is felfutok, telik még az energiából, fényképezek, beszélgetek a helybeliekkel, olyan kedvesek, elmesélem, hogy édesapám itt dolgozott valamikor, nosztalgiázunk kedélyesen. Kellemes volt a túra, még a szúnyogok sem tudták elrontani.

 

Szöveg és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Barangolás a magyar olajbányászat bölcsőjében

Olajos körút Bázakerettye környékén
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...