Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. június 25.

„Olajos” barangolások a Zalai-dombvidéken

Régi időket visszaidézve barangolok a dimbes-dombos zalai tájon. Nem vagyok egyedül, sokan, száznál is többen birkózunk a 10, 20, 30 és a legedzettebbek a 40 km-es távval. „olajos” ez a körút, mert megismertet a zalai olajos múlt megmaradt tárgyi emlékeivel, elvisz egy darabon Papp Simon útján, így tiszteleg a magyar kőolajbányászat megteremtőjének emléke előtt. 

Bázakerettye. Ma már keveseknek ismert a magyar olajipar egykori fellegvára, a jól fizető munkahely, talán az álmok netovábbja a 20. század derekán. Vajon turistatársaimat mi csábította ide ebbe a dallamos hangzású kis zalai faluba, amely tömegközlekedési eszközzel nehezen, átszállásokkal és hétvégén még ennél is nehezebben közelíthető meg? A vidám veszprémi társaság az Észak-dunántúli Kupa egyik lehetséges útvonalaként választotta Bázakerettyét, míg a kőszegi fiatalok egyszerűen beleszerettek a gyönyörű fekvésű faluba, és azóta visszatérnek, és nem győzik hangsúlyozni az itt élők vendégszeretetét. A fiatal futó hölgynek remek edzési lehetőség a húszas táv. A székesfehérvári lányoknak itteni ismerősük ajánlotta.

 

 

És engem mi vonz ide negyedszerre és nem utoljára? Errefelé, pár kilométerrel odébb születtem egy másik, de szerényebb olajkészlettel bíró faluban. A mi kertünk közelében is himba szippantotta a föld mélyéből a fekete aranyat. Itt Zalában himba, azaz olajszivattyú, fúrótorony, tankállomás, a háború idején bunker került a tájképbe megszakítva annak érintetlenségét. Az olaj hihetetlen fellendülést hozott a „sötét” Zalába. Az olajos légkört és életformát próbálom meg újra átélni, még ha csak gondolatban is, és megnézem, hogyan halad tovább az élet, milyen új perspektívák nyílnak az olaj elapadása után.

 

Olajszivattyú himba

 

Egy valami nem változott meg, mint régen most is, lenyűgöző a táj szépsége, a szelíd zalai dombok varázslatossága, a megannyi apró csoda útközben: vadvirágok, apró erdei gyümölcsök, az erdők hűvös zöldje, friss levegője, a lepkék - gyöngyház, erdei busa, csüngő - nektárt szívogató élvezkedése. Ennyi gyönyörűség és a mozgás öröme elűzik a bennem feltörni igyekvő szomorkás nosztalgiázást. Nem rohanok, nem hajszolom a minél jobb szintidőt, nem szenvedek partnak felfelé haladva. Kellemesre veszem a testedzést. Mindezek miatt vagyok itt újra és nem utoljára.

 

Erdei szamóca

Erdei busalepke

 

A túra rajtja és célja a Déryné Művelődési Ház, az egykori MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) munkásotthon épülete. A mellette fekvő termálvizes medencét a falu lakói strandként használták, akkoriban nem vette körül kerítés, ma a strandolás már nem ingyenes. A kedvelt Fürdőző nő szobra elkerült a víz mellől, bizony néhány lépést meg kell tennie Vilmának - így nevezték el a helyiek a kecses, jó alakú fiatal nőt talán a Flintstone családbeli Frédi feleségéről -, ha szeretne megmártózni. Az évek múltával valóságos erdő nőtt a strand köré, az innen nyíló páratlan szuperpanorámát csak régi fényképeken csodálhatjuk. Kinek a fák, kinek a panoráma, együtt a kettő nem megy. Nekem az utóbbi, azaz a régi állapot tetszene, amint a szem a végeláthatatlant pásztázhatná.

 


Bázakerettyei strand és termálfürdő


Elindulok kezemben a térképpel, az ellenőrző pontok felsorolásával, az útvonal leírásával és egyéb információkkal. Tudom, egy kicsit eltérek ettől, mert a falura több időt szánok. A hajdani pezsgő élet, a kisvárosias miliő, egy kis Amerika - amit azóta is emlegetnek, azok a szép idők… - itt a magyar dombok között a múlté csupán. Az idelátogatókat csend, nyugalom, buja növényzet, egy idilli, jellegzetes táj fogadja. Aki ezt egyszer megtapasztalja, azonnal beleszeret és vágyik vissza.

 

 

  

Bázakerettye ezen része egy domboldalra épült ligetes zöldövezet meredek utcákkal sajátos amerikai stílusú, a zalai népi építészet formáit is ötvöző házakkal, szinte sehol nincs kerítés. Azonban az amerikaiak nemcsak építettek, de rombolták is, bombázták 1944-ben, amit felépítettek. A háborút soha nem lehet megérteni. Mikor mi az érdek? Nekem felfoghatatlan. Betérek a B-24 sörözőbe, ahol két festmény emlékeztet az amerikai liberátorok pusztítására. Majd a templom mellett elhaladva a faluban tett rövid séta után nyugati irányban visz az utam Budafapuszta felé az Olajos Emlékműhöz és a B1-es jelű kúthoz, ahol 1937-ben az olajkutató fúrást siker koronázta. Egy új világ kezdődött el…

 

 

B1-kút

 

Megyek tovább, messze még a cél, és a túra legnehezebb szakasza még ezután következik, az „Ezerlovas erdő”, amely a nevét az egykor odaépített gázerőműről kapta. Látok végre egy működő himbát, a többit megyeszerte vagy ipari műemlékké nyilvánították, vagy pusztulásra ítélve vegetálnak az impozáns természeti környezetben. Erősen tűz a nap, a forróság lassíthatná lépteimet, de nem! A napfény nagyon jólesik, mert, ahogy egy kis árnyékos részhez érek, szúnyogok hada támad meg. Világoskék farmernadrágom szürke folt mintázatot vesz fel, ahogy rátelepednek, a kezeimre is, az arcomat kendővel védem. Nem győzöm magam csapkodni. És a többi túrázó is ezt teszi. Nem az emelkedőkkel kell megküzdeni, hanem ezekkel a vérszívókkal. Az elmúlt hetek csapadékos, meleg időjárása kedvezett elszaporodásuknak.

 

„Ezerlovas erdő” 

 

A Budafai Arborétumba csak néhány percre kukkantok be, amúgy elbűvölően szépséges fáival, tavacskáival, vadászkastélyával - májusban az azáleák virágzásakor - igazi mesevilág. Most az ázsiai liliomok tündökölnek. Visszafelé a portán a segítőkész úrtól egy jó tanácsot kapok, kenjem be magam szétmorzsolt bodzalevéllel, és a szúnyogok messze elkerülnek. Megtenném, de nem látok sehol bodzabokrot az utolsó próbatételnél, az „Ezerlovas erdőben”.

 

Ázsiai liliomok a Budafai Arborétumban

 

Az útvonal vagy ötször vezet meredeken felfelé, és ugyanannyiszor lefelé. Hol vannak itt a szelíd zalai lankák? Úgy tűnik, ez az erdő kivétel. Már negyedik alkalommal járok erre, és most csodák csodája, nem érzem a megerőltető felfelé menetet. Persze, mert leköt egy nagyobb harc, a szúnyogok hada, az „Ezerlovas erdő” ezermilliárdnyi szúnyograja. De élvezném most a csendet, a fák égig érő zöld lombját! Ehelyett sietek, hogy minél előbb kiérjek az erdő fogságából. Amikor meghallom az országúton elrobogó autók zaját, zene füleimnek, végre kinn a fényben! Lehet bármilyen meleg, nem számít. A napsütésben tündöklő kistolmácsi vasútállomáson az ellenőrző ponton meg is jegyzik a szervezők, hogy minden túrázó egy sereg szúnyoggal érkezik.

 

Utolsó kilométerek

 

Még 2 kilométer Bázakerettye az aszfaltos úton. Szinte lefutom örömömben. A falu határában egy új épület a Bonne Chance Restaurant & Hotel fogadja a vendégeket, az éhes-szomjas túrázókat bájos környezetben, virágos parkjával és igazi zalai ízekkel. Bonne Chance = Jó szerencsét! - francia szó, a magyar bányászok köszönése, magyar, zalai specialitások: vargányaleves, dödölle, prószás csirkemell, hm… . Öt perc, és a célban vagyok. Örülök, mint mindig, ha teljesítek egy túrát, és megkapom az emléklapot, a kitűzőt, immár a negyedik ittenit, remélem, még lesz belőle több is. Ahelyett, hogy megpihennék, még néhány kört teszek a faluban, persze gyalogosan, a szőlőhegyre is felfutok, telik még az energiából, fényképezek, beszélgetek a helybeliekkel, olyan kedvesek, elmesélem, hogy édesapám itt dolgozott valamikor, nosztalgiázunk kedélyesen. Kellemes volt a túra, még a szúnyogok sem tudták elrontani.

 

Szöveg és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Barangolás a magyar olajbányászat bölcsőjében

Olajos körút Bázakerettye környékén
 

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább