Óriásfákra vadásztunk a Normafán

A gyerekeket kicsalni a természetbe sokszor nem egyszerű feladat, pláne, ha lóg az eső lába, de ha azt ígérjük nekik, hogy famatuzsálemeket kell felkutatniuk, máris nagyobb kedvvel bújnak gumicsizmába.

Szerző:
Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó:
Szigeti-Böröcz Ferenc
2017. szeptember 4.

A gyerekeket kicsalni a természetbe sokszor nem egyszerű feladat, pláne, ha lóg az eső lába, de ha azt ígérjük nekik, hogy famatuzsálemeket kell felkutatniuk, máris nagyobb kedvvel bújnak gumicsizmába.

Kezünkbe akadt egy erdei számos-képes könyv és a WWF kiadványa a Normafa faóriásairól. Kicsit rákészültünk otthon, és egy öt megállóból álló, felejthetetlen erdei séta lett az eredmény. A túra és a favizsgálat természetesen bármely vegyes lombos erdőben elvégezhető, bár nem baj, ha a területen különböző életkorú fák vizsgálatára van lehetőségünk. Az külön felfedezés volt számunkra, hogy a szeretett Normafa abból a szempontból is egyedülálló - mint megtudtuk, az egyébként remek WWF-es olvasmányból -, hogy részben a területen régóta jelen lévő turizmus, részben a magántulajdonok magas aránya és a főváros közelsége miatt a hegygerinc mindkét oldalán kifejezetten magas arányban vannak jelen az öreg fák és faóriások, s ez bizony önmagában is hatalmas természeti érték. Mi a Normafától (egészen pontosan a székelykaputól) induló kék körút jelzést követtük mindössze párszáz méterig, majd egy jelzetlen ösvényen jobbra kanyarodtunk, és átmentünk az Anna-réten található játszótérre. Ezen a babakocsival is járható sétaúton több gyönyörű faóriás is látható.

 


Az első állomáson megmértük, hogy mekkora egy fatörzs kerülete, s az alapján kiszámoltuk becsült életkorát. A szakkönyv szerint 1,3 m magasan kell megmérni a törzset, majd a kapott eredményt el kell osztani 2,54-gyel, így jön ki a fa életkora (a becslés vegyes lombos erdőkben használható). A mi bükkóriásunk mintegy 150 éves volt, s ezt kitartóan igyekeztük átemelni a gyerekek számára is érhető hasonlatokba. De az is látványos volt, amikor a törzs kerületét egyenesen lefektettük az ösvényen a mérőszalagokból, s elmondtuk, hogy a legnagyobb faóriás Magyarországon 12 m kerületű. A méricskélés nagyon tetszett a gyerekeknek, az út során még több vékonyabb és vastagabb fát mértünk meg.

 

 


A második állomáson a fák leveleivel ismerkedtünk meg. Itt is használtuk az erdészeti kiadványt, amely az alábbi nagyságrendi levélszámot adja: 4 évesen 500 levél, 10 évesen 5000, 20 évesen 20000, 30 évesen 42000, 40 évesen 80000, 50 évesen 150000, 60 évesen 250000. A számtan minden bizonnyal többet mondott a felnőtteknek, de a gyerekek is jól megfigyelhették, hogy a faóriásoknál inkább az ágak dominálnak, fiatalabb fáknál pedig a gallyak.

 

 

A már-már csípős, friss időben jó volt arról is beszélgetni, mi mindent tesznek értünk a fák, a kiadvány (dr. Nádai Magda: Erdei számos-képes könyv) pedig remekül szemlélteti, hogy az idős, nagy fák mennyivel több oxigént termelnek és mennyivel több port nyelnek el. Például egy 100 éves bükk 170 nap alatt, azaz tavasztól őszig 200 kg oxigént termel, ez pedig több, mint egy felnőtt ember évi szükséglete. Egy hasonló korú bükk élete során 40 millió köbméter, azaz a Velencei-tó térfogatával megegyező mennyiségű levegő szén-dioxidjából származó szenet köt meg. Ezzel szemben egy 10 km-es autóút 7 felnőtt napi oxigénfogyasztását emészti fel.

 

 

Harmadik megállónk során a fák magasságát tippeltük meg és kvízt készítettünk facsúcsokról (a bengáli fikusz alá akár egy falu is beköltözhet; egy japán bambuszfaj napi 120 cm-t is képes nőni; a legnagyobb levele egy Brazíliában honos pálmának van, ami nyéllel együtt 15 m; a legmagasabb fák pedig akár 120 méteresek is lehetnek). Ezeket a hasonlatokat természetesen igyekeztünk elmagyarázni, amit a gyerekek széles mosollyal, vagy éppen tátott szájjal díjaztak.

 



A negyedik megállónál az avarba kukkantottunk be, s olyan dolgokat tanultunk meg, mint hogy a talpunk alatti pár centis rétegben akár 40 ezer élőlény is lehet, és hogy egy szajkó, az erdészek nagy barátja akár 3000-5000 makkot is széthord egy idényben, bár jelentős részére nem is emlékszik.

 



Utolsó megállónkon pedig a holtfák szerepéről, az erdő immunrendszeréről beszélgettünk, s állatneveket alkottunk a következő módon: medveréb, rókakas, cinegepárd, harcsacsi és kolibrigó. Bár a nyirkos idő és a beígért játszótér miatt ezeket a csodalényeket most nem tudtuk lerajzolni, nagyon jó móka és zárása az egész túrának, ha rajzversenyt szervezünk otthon.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Portáról portára az egyik legjobb magyar fesztiválon

Oroszlánvadászat a pesti belvárosban

Talpalatnyi vadon Budapest központjától pár lépésre

Ennél jobb gyerkőcös túrát Szlovákiában nem találunk

Óriások a nádtenger felett

Cikkajánló