Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2017. február 8.

Ösvénytaposók a jeges budai hegyeken

Aki teljesítménytúrázik az már hétközben erejéhez és kedvéhez mérten válogat a hétvégi túrák közül. A helyszínválasztásban meghatározó szempontok a rajtba való eljutás, a közlekedés. De talán minden szempont közül a legfontosabb az időjárás, ami a terep nehézségi fokát is nagyban befolyásolja, főleg ilyenkor télvíz idején.

 

 

Bár sokak örömére a tél visszavonulót fújt a legutóbbi hétvégén, de a túrázók számára az enyhüléssel járó terepi viszonyok csak nehezítő tényezőt jelentettek mind a túra kiválasztásában, mind a végigjárásában. Ezzel a dilemmával küzdöttem én is. Egész héten a pilisbe készültem a Túrafüggő Érem(l)eső túra 47 km-es távjára, ami egy csúszós terepen majdnem 1800 méteres szintemelkedést is tartogatott. De aztán be kellett látnom, hogy a jéggel, latyakkal és sárral nehezített gyilkos útvonalat - amit már korábbról is ismertem - most nincs kedvem végigszenvedni. Ezért lusta módon, inkább egy könnyebb és közelebbi kihívást választottam a budai hegyekben, ami már nevével is felkeltette a kíváncsiságomat. Ez nem más volt, mint a Kitaibel Pál emlék-túra, amit az Ösvénytaposó Baráti Társaság rendezett, és ami 35 km-es távjával és 780 méteres szintemelkedésével kényelmes túrának ígérkezett. Beneveztem, elindultam, és hazudnék, ha azt mondanám, nem fáradtam el a végére.

 

 

 

 Fehér, fagyos szőnyeggel van borítva minden ösvény

 

 
A fáradtságot nagyrészt itt is a jégen, majd sárban csúszkálás adta, amit már rögtön a zugligeti rajtból megtapasztalhattam többed magammal, ahogy „fölkorcsolyáztunk” a normafai Szent Anna-kápolnához. Szerencsére volt nálam szegecses gumitalp, ami azért száz százalékos védelmet nem nyújt a kicsúszás vagy egy piruett bemutatása ellen, de a jégen járáshoz nélkülözhetetlen eszköz. Sajnos voltak, akik vetődéssel és puffanással jelezték, hogy az ő lábukról hiányzik ez a kellék, de irigykedő tekintetükből azt vettem ki, hogy legközelebbi alkalomra ők is beszereznek egyet. Egyébként, tényleg csak ajánlani tudom ezt a cuccot, mert nemcsak balesettől óvhatjuk meg magunkat, hanem sokkal kényelmesebb is vele a haladás.

 


Az első ellenőrző pont után konstatáltam, hogy az elmúlt hetekben a kirándulók kanyargó jégpályává döngölték a havas erdei utakat. És bár a Normafáig már kaptunk belőle ízelítőt, az igazi jégtánc még csak ezután kezdődött. Ez a tánc aztán gyakorlatilag a túra végéig kitartott, mert az ösvények ott is fehér, fagyos szőnyeget terítettek elénk, ahol már a hó is elolvadt. Joggal kérdezhetjük ilyen időben, mikor csak a lábunk elé nézhetünk, és még a tavasz hírnökei sem bújnak elő, hogy miért pont most emlékezünk Kitaibel Pálra?

 

Korcsolyapálya a Szent Anna-kápolnánál


Ki volt egyáltalán Kitaibel Pál, és miért gyalogtúrával emlékezünk rá? Aki ismeri munkásságát, az tudja, hogy a természet egyik nagy felfedezője volt, különösen a botanika terén, de a természettudományok más ágaiban is jeleskedett, mint az állattan, a földtan, az ásvány- és kőzettan, vagy a kémia, hogy csak párat említsünk. A polihisztort leginkább a növények érdekelték, ami nem is csoda, ha azt vesszük, hogy az ő idejében a Kárpát-medence különösen növényföldrajzi tekintetben „terra incognita”, ismeretlen föld volt. Így a több mint 20 ezer kilométert kitevő felfedezőútjaival közel 150 növényfaj első tudományos leírója, és számos állatfaj felfedezője volt. Naplójából pontosan kiderül, hogy összesen 1247 napot töltött terepen, amire sokszor csak gyalogszerrel indult, és ami után joggal nevezhetjük igazi természetjárónak. Többek között ezért rendeztek a hétvégén gyalogtúrát az egykori tudós tiszteletére, illetve mert február 3-án született. Ez utóbbi információ nekem is új volt, és így már számomra is értelmet nyert, hogy miért egy növényekben szegény, kopár évszakban tartanak emlék-túrát egy botanikusnak.

 

Kitaibel Pál (1757-1817.)


A szervezők ügyeltek arra, hogy az itinerben az útvonal ismertetése mellett Kitaibel Pálról és munkásságáról is megtudjunk pár érdekes infót. Számomra itt derült ki, hogy a pannongyík (Ablepharus kitaibeli) felfedezése is az ő nevéhez köthető, mint ahogy a tellúr (Te) kémiai elem is. Igaz, ez utóbbiról megoszlanak a vélemények. De tény, hogy 1789-ben ő is felfedezte. A tudósról, ezt az egy oldalas kis ismeretterjesztőt aligha volt időnk a túra közben olvasgatni. Mert bár rajtam még csúszásgátló is volt, ennek ellenére sem a papírra, sem a tájara nem lehetett egy pillantást se vetni, csak a lábunk elé.

 

Ereszkedés előtti készülődés a Remete-hegyen


Ebben a monoton lábemelgetésben kész felüdülés volt a Nagykovácsi letakarított utcáin való átkelés, aminek üdítő kényelme egészen a Zsíros-hegyi frissítőpontig kitartott. Nem időztem sokat a ponton, és már indultam is tovább a sokszor bejárt kék jelzésen, ahol a számomra unott tájban már a célon járt az eszem. Ekkor csatlakozott hozzám magányos trappolásomban Őrsi Anna, akivel egyből beszélgetni kezdtünk tájakról és túrákról, és persze az ISOMA 1000 mérföldes túrájáról is. Az elképesztő teljesítményt hallgatva egy csapásra elszállt a túra egyhangúsága, és a kilométerek is gyorsabban fogytak a lábunk alatt. Mondjuk, a gyorsaság nemcsak a sztorizás, hanem az Anna által diktált tempó miatt is fennállt. Egyébként sem lassú lány, de most még azért is iparkodott, hogy átérjen a délután induló Tajga Trail túra rajtjába. Ezért a beszélgetésünk a cél előtti utolsó két kilométeren megszakadt, mert már nem bírtam vele tartani a lépést, és lemorzsolódtam. A nagy rohanásban észre sem vettem, hogy kezdek kiszáradni, és kissé kimerültem. Így a Tündér-sziklánál már csak darabos mozgással botorkáltam a jeges lépcsőkön, és alig vártam, hogy beérjek a célba, ahol aztán a rendezők étellel és itallal gondoskodtak a felfrissülésről.

 

Remete-szurdokban

 

Kilátás a Tündér-sziklánál


Miután jól ismerem a Budai-hegységet, és még a természet is a téli álmát alussza, így az egyébként sem túl látványos túra útvonala számomra sok új élményt nem tartogatott. Persze ezzel már előre tisztában voltam a rajtban is. Ezért szántam az "emléktúra" 35 km-es távját inkább edzésnek, mintsem felfedező természetjárásnak, ami a jégen csúszkálásnak és Annának köszönhetően igen intenzívre sikerült. Mindennel együtt jó döntés volt eljönni erre a túrára, amit a kiváló szervezés és a 260 éve született Kitaibel Pál neve fémjelzett.

 

A túrák útvonala:

Kattints a térképre a nagyításért!


Szöveg és fotó: Lánczi Péter
 

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

2024.03.21.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!

→ Tovább