Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. szeptember 7.

Őszköszöntő túra a Gödöllői-dombságban

Ahány ház, annyi szokás - tartja a bölcs közmondás, és igaz ez az őszköszöntésre is: van, aki zenével és tánccal, van, aki bográcsozással, van, aki életmódváltással és nem utolsó sorban akadnak olyanok, akik túrázással emelik meg kalapjukat az ősz előtt. Mi ez utóbbiak csoportjába tartozunk: szeptember első szombatján végigjártuk a Gödöllői kéket.

A túra 19,5 kilométer hosszan Gödöllő Állami telepek és Bag vasúti megállóhelyek között kanyarog a Gödöllői-dombságban. Könnyű és mindkét irányból bejárható a kiválóan gondozott turistajelzésen.

 



Az alig húsz főből álló csapatunk tagjai legalább annyira idegenek voltak egymásnak, mint az útvonal: néhányunk kivételével mindenki az online túratárskeresők világából érkezett, és hamar kiderült a beszélgetések során, hogy a többé-kevésbé gyakorlott túrázók közül szinte senki nem hallott még a Gödöllői kékről. A kezdeti idegen érzésből az Állami telepek megállóban - kirándulásunk kezdőpontján - már szinte nem maradt semmi, így indult el a maroknyi csapat Bag irányába.

 



Párszáz méter után rövid időre megálltunk a Gödöllői Erdészeti Arborétumnál. A programnak nem volt része az erdei fenyővel, kocsányos tölggyel, akáccal, vörösfenyővel és számos egyéb fafajtával telepített gyűjtemény megtekintése, így az ingyenesen látogatható füvészkertbe egy másik alkalommal még visszatérünk. Az arborétum mellett hosszú és romantikus, kavicsos úton haladtunk az erdő széléig.

 



Az előrejelzések ellenére csodálatos napsütés kísért minket délelőtt, így az árnyas erdei szakaszt követően a gázvezeték széles nyomvonalán továbbhaladva gyakran kerültek elő a vizespalackok a táska mélyéről. Szükség is volt a bőséges folyadékra, hiszen a túra teljes szakaszán nincs vízvételi lehetőség.

 


Fenyőcsemeték, fiatal akácosok, az erdészet által gondosan összerendezett farakások mellett, földúton folytattuk túránkat egészen a romos vadászházig.

 

 

Innen cseres-tölgyesben haladtunk alig 300 métert a valkói műútig, ahol néhány perc és vérpezsdítő csaláncsípés erejéig megálltunk az 1954-ben állított kőkeresztnél. A túra folytatásához át kellett kelnünk a forgalmas úton, ami nem veszélytelen a jobbról beláthatatlan kanyar miatt. Közel két kilométeren keresztül könnyű lejtmenetben folytatódott a kirándulás. Kedves túratársunk, Andi javaslatára rövid kitérőt tettünk a híres Bethlen fához, amelynek érdekessége az egy törzsről kétfelé ágazó fatest.

 

 Fotó: Németh István

Visszakanyarodtunk a műútra, ahol a kék jelzésen továbbhaladva elértük az Erzsébet pihenőt. A kis tisztás a nevét Erzsébet királynéról kapta, aki gödöllői tartózkodása idején gyakran lovagolt ki a Gödöllői-dombságnak erre a részére. Nevét ma emléktábla őrzi nem messze az erdészháztól. A pihenőnél asztalok, padok, szalonnasütési lehetőség, szelektív hulladékgyűjtő található.

 



Egészen komoly égdörgés kíséretében érkezett meg a közel három perces szitáló eső, amely lelkes és vidám társaságunkat látva hamar abbahagyta ereje fitogtatását. Szendvicseink elfogyasztása után csodálatos festői szekérúton haladtunk tovább az erdőben.

 



A csalafintán kanyargó földúton túlléptük a tizennegyedik kilométert, elhaladva szántóföldek és magaslesek mellett. Valószínűleg Erzsébet királyné előtt megnyílt az a kapu, amely nekünk utunkat állta, így a gyaloglást felváltotta egy kis akrobatika a kétágú létrának köszönhetően.

 



A kerítésen túljutva 700 méter után kiértünk az erdőből, de nem végérvényesen. Balról fák, jobbról parlagfű és szántóföld kíséretében érkeztünk meg a keskeny ösvényre, amely elvezetett a bagi szántóföldekhez. Elsétáltunk a távvezetékek alatt, majd egy ligetes erdőfolton át kiértünk Bag határába.

 



A széles földút lassan átváltott aszfaltra, és a községben a túra utolsó két kilométere után fáradtan pihentünk meg a vasútállomáshoz közeli bolt előtt.

 


Fizikailag és mentálisan egyaránt megterhelő volt a több mint ötórás gyaloglás. Vannak azonban bizonyos hozzáadott értékei a túránknak, amelyek képesek voltak felülírni a comb és a vádli zsibbadását, a derék fájdalmát, a vízhólyagok tömegét és a tompuló figyelmet. Amelyek képesek voltak azt mondatni velünk, hogy igen, ez egy maradandó élmény és egy szuper nap volt. A teljesség igénye nélkül, íme néhány: a közös nevetések, egymás motiválása, a kitűzött cél elérése, az új barátságok, a jóízű beszélgetések, a közös felfedezés élménye.

 

Írta: Jónás Beáta

Fotók: Lehőcz Andy

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább