Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. augusztus 8.

Pillantás a tengerszemekbe, avagy a Rysy meghódítása

Ha unod már a munkahelyed zsivaját, a tömeget a villamoson vagy a kígyózó sort a kasszánál, akkor semmiképp se vágj neki a Tengerszem-csúcsnak (Rysy), ugyanis a Tátra egyik leglátogatottabb célpontja gyakorta válik tömeges turista-találkozóhellyé. Ha az említett tényezők hidegen hagynak, és a szemedben a hegy értékei minden körülmények közt csorbíthatatlanok - nem mellesleg, álmaidban hetek óta e nagyhírű csúcs sziklái törik a talpadat -, kenj meg pár szendvicset, dobj a hátizsákba néhány flakont a friss hegyi patakvíznek, és indulj útnak a kéklő sziluettek felé.

A 2503 méteres Rysy-nél magasabbra az egész Tátrában nem visz jelzett turistaút. A kilátás lenyűgöző, ha nem fogad odafent sűrűn gomolygó fehér köd, és kellőképp nehéz az út ahhoz, hogy a magunkfajta kalandéhes vándorok fantáziáját ne hagyja nyugodni. Hát kitűztünk egy ragyogó szombatot, jól kiszámolt, kora reggeli indulással. Egészen pontosan 8 óra 52 perckor már a Csorba-tó parkolójából (1346 m), a viszontlátás zsibbasztó örömével hunyorogtunk fel az előttünk magasodó, kopáran csillogó csúcsokra.

 

 

Az út első - Poprádi-tóig (1494 m) vezető - szakasza kifejezetten könnyű; egyre-másra előzzük ki a turisták tarka, sűrű csoportjait. A tó szintjéről megkezdődik az emelkedés, amit azonban a hegyek egyre jobban kitárulkozó látványa még alig enged észrevenni. A lomblevelű erdőt cserjés, később törpefenyves váltja fel, köztük virágos rétek és a sziklás hegyoldalon lezúduló bővizű patak gondoskodik a romantikus filmekbe illő hangulatról. Kivéve persze az arcunkon lecsurgó verítéket, ami azokra igazságtalan módon egyáltalán nem jellemző.

 

  

 

Így mászunk a keskeny szerpentinen egészen a Békás-tavakig, ahol a táj képét már a kövek és sziklák határozzák meg - rajtuk egyre több lélegzetért kapkodó turistával. A tömeg csak nem akar ritkulni, kezdünk kicsit aggódni. (Mi van, ha fel se férünk majd a csúcsra? Vagy ha korlátozzák a mászók számát, nehogy leszakadjon a hegy, vagy esetleg belépőt szednek. Kinél van euró...?)

 

 

A Békás-tavak (1919 m) és a Hunfalvy-menedékház (2250 m) közti szakasz talán a legmegterhelőbb az egész útvonalon. Egy részét láncokkal is biztosították, ami mászás szempontjából nem kirívóan nehéz, de a 20 perces várakozás mentálisan némileg megterhelő egy olyan hosszan (és hangosan) kígyózó sorban, melyet bármelyik vendéglátó-ipari egység megirigyelne odalent.

 

A Hunfalvy-menedékház az összes tátrai közül a legmagasabban fekszik, jegyzem meg tudálékosan, miközben kimerülten megállunk majszolni valamit. Töprengve nézzük, és agyalunk, hogy az ördögbe hordták fel idáig. A csúcs innen már csak egy óra mászás, de a lábunk nehezen indul. Várom az adrenalinlöketet, amit a csúcsközelség ad, és menetrend szerint meg is érkezik: az utolsó, legmeredekebb szakaszon már nem érezzük a fáradtságot, sem az izmaink a terhelést, néhány perc, és fent vagyunk. Ekkor a közepébe csöppenünk egy szelfipartinak, amit a szédítő mélység mellett tartanak a turisták. Összenézünk, aztán lefelé. Alant széles párkány, ahová a kutyának se jutott eszébe lemászni - ott a helyünk.

 

 

A számtalan kép és leírás, amit az elmúlt napokban átbújtunk, nem sokat adott vissza a látványból, ami fogadott minket. Gyönyörű volt és félelmetes (egymást rángattuk vissza a szikla széléről), az érzés pedig felbecsülhetetlen: most nem cserélnénk senkivel.

 

Egyébként az általános ötórás menetidőt sikerült négyre rövidítenünk felfelé, a négyet pedig három és félre lefelé, így a Csorba-tó partján még várakoznunk kellett kissé a napnyugtáig, amit le akartunk fotózni. A hazaút nagy részét már sötétben, a kimerültségtől enyhén infantilis, ám szerfelett boldog hangulatban tettük meg.

 

 

Írta: Lőrincz Rebeka, fotók: Gyárfás-Tóth Gábor, Lőrincz Rebeka

 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább