MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.08.14. 16:38,   Szöveg: Szigeti-Böröcz Ferenc,   Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Portáról portára az egyik legjobb magyar fesztiválon

Szerintünk a jó gyerkőcös kirándulás rövid, de látnivalókban gazdag, továbbá élményeken keresztül tanít, de mind gyereknek, mind felnőttnek időt ad a szemlélődésre is. A Hétrétország pont ezt nyújtja: az önfeledt kecskesimogatástól a gyönyörű réteken át a tökmagolajütésig és a kópickötésig vezetett az utunk.

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Minden évben az augusztus 20-ával záródó héten szervezik meg az őrségi Hétrétország fesztivált, amely szerintünk mind gyerekekkel, mind nélkülük Magyarország egyik legjobb programja. Nemcsak koncertekkel, kiállításokkal és egyéb remek művészeti programokkal várják a látogatókat, de nyitott portákkal is. Ez azt jelenti, hogy felkerekedünk akár gyalog, kerékpárral, vagy autóval, és a megadott időpontok szerint végiglátogatjuk az Őrség mesés házait, ahol a régi, vagy „gyüttment” gazdák betekintést adnak saját életükbe, hagyományos, vagy „csak” míves mesterségükbe, és közelről megcsodálhatjuk az Őrség épített környezetét és kaszáló gyümölcsöseit.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Mint ismeretes, az itteni dimbes-dombos táj szárazabb magaslatain vertek tanyát egykor az ide telepített katonák, így jöttek létre később a több házból álló falurészek, az ún. szerek, s az „őrt állókról” kapta a tájegység a nevét is. A szeres településforma a mai napig kiválóan megfigyelhető az Őrség több településén. A földrajzi szempontból nem önálló tájegység népi hagyományaiban sok sajátosságot mutat, nemcsak a szép számmal megmaradt népi építészeti emlékek (kerített ház, boronafalú ház, kódisállás, kástu stb.), hanem a népszokások (pl. a gazdag helyi konyha) tekintetében is. A hagyományos kultúráról árulkodik úton-útfélen maga a táj is: egykori bakhátas szántások nyomait fedezhetjük fel az erdőkben, kaszáló gyümölcsösök és tókák között vezet utunk.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc  Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Mivel kisebb gyerekekkel az amúgy nem túl forgalmas közutakon nem akartunk kerékpározni, és autózni sem szerettünk volna egész nap, ezért mi az Őrség talán két legjellegzetesebb településére, a nyolc szerből álló „fővárosra”, Őriszentpéterre, és a legszebbnek mondott falura, a szomszédos, hét szerből álló Szalafőre koncentráltunk leginkább. De hangsúlyosan hozzátesszük: az egy hét is kevés arra, hogy a sok gyönyörű őrségi falu összes nyitott portáját végigjárjuk!

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Táborunkat a fentieken túl több okból kifolyólag is Szalafőn, a Múltidéző Portában vertük fel, Zsuzsa asszonynál. A különálló falurészben a gyerekek biztonságban rohangálhatnak felügyelet nélkül is – az más kérdés, hogy az állatoktól nem nagyon akartak eljönni. Így a felnőttek a gyönyörű népi műemlékházak és még szebb gyümölcsfák között zavartalanul élvezhették a tájat. Mindemellett Zsuzsa asszony az őrségi konyha szakavatott ismerője, még könyvet is írt róla, arról nem is beszélve, hogy szívesen adja át tudását és gyakran kínálja vendégeit egy kis dödöllével vagy máléval.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Sietni az Őrségben nem érdemes, pláne nem gyerekekkel. El is tartott egy ideig, amíg sikerült kiszedni őket a kecskék és tyúkok ketrecéből, hogy elinduljunk a szomszédos dombon álló Felsőszerre, ahol Batha Pál portáján az Őrség aranyának, a tökmagolajnak a feldolgozásába tekinthettünk be. Nem mellesleg isteni rétest is sütnek a portán és még egy játszótér is van itt. Innen a felsőszeri tanösvényen mehetünk át a szomszédos Pityerszerre megtekinteni az Őrség egyik fő látnivalóját. Itt ugyan nyitott porta nincs, de a népi műemlékegyüttes igazi értékét az adja, hogy egy ház kivételével eredeti helyükön találhatók az épületek, ma is híven őrizve a középkori hagyományokat. A jegypénztár melletti büfében pedig ebédelni is lehet.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc  Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A Múltidéző Portáról szintén remek célpont a Ferencz porta Templomszeren, ahova szintén egy réten át lehet menni. A portán sokféle simogatható állat él: tehenek, kecskék, bárányok, malacok – istállóik és karámjaik „látogatóbarát” módon vannak kialakítva. Zajlik a mindennapos munka: etetés, fejés, a vaj- és a fűszeres sajt készítése, amibe az érdeklődők betekinthetnek, és itt is meg lehet szállni. Templomszer Szalafő központja, megtekinthető az egykori jégverem, az Őrszem Fogadóban pedig a helyi tejüzem termékeiből készült finomságokat fogyaszthatjuk. Érdemes innen felsétálni Csörgőszer és Gyöngyösszer falurészekbe, ahol ugyan nyitott porta most nem várt minket, de gyönyörű házakat és egyéb népi építészeti emlékeket találunk az eldugott részen.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc  Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Bár Őriszentpéterre remek kirándulás tehető a Szala menti tanösvényen (3,8 km), mi most átautóztunk az Őrség „fővárosába”, mert egyrészt sok program várt minket, másrészt ott helyben kiválóan lehet akár gyalog, akár kerékpárral is közlekedni a szerek között. Első megállónk az Árpád-kori templom mellett található „Fazekasnő”, azaz Róka Lajosné portája volt. Az egyik faházikó bemutatóterem, a másikban zajlik a munka és korongozásra is van lehetőség, amit ki is próbáltunk. Innen pár lépés a Kislánykert a Pajta Bisztró és Táncház alatt, hol máshol, mint a réten. Az itt elhelyezett népi körhinta magával ragadó látvány. A szomszédos Kovácsszerben célpontunk pedig Orbán Lajos portája volt, ahol kosárfonást és kópickötést lehet kipróbálni, tanulgatni.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Azért csak elkalandoztunk végül a szomszédos falvakba is. Nagyrákoson először lángost sütöttünk, majd megnéztük, milyen is egy jól működő parasztporta. Másik célpontunk Kercaszomor volt, ahol akár egy hetet is könnyedén eltöltenénk a mezőt járva. Most a Kerca-patak partján, az erdő mellett fekvő farmra látogattunk el, ahol andalúz lovak tenyésztésével foglalkoznak.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Ha egészen apró gyerkőc is van a társaságban, irány az őrségi kaszálógyümölcsösben „feltálalt” iciri-piciri játszóház Őriszentpéteren, a fesztiválközpontban. Az Őrségben csobbanhatunk is akár a kiépítettebb Vadása-tóban, akár a romantikusabb Hársas-tóban.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Nekünk most csak ennyi fért bele a hosszúhétvégés programba, de ezekért biztos visszajönnénk a programfüzet alapján: Bedő porta Márokföldön, ahol újrahasznosító műhelyt üzemeltet Kati asszony; az „ízrestaurátor”, azaz Erős György portája Ispánkon, ahol őrségi édességritkaságok és aszalványok készülnek; továbbá a vadvirág méhes és gyógyító kert Orfalun.


Lehet sietni, a porták augusztus 20-ig még nyitva állnak.

 

A Túracipellő-blog többi bejegyzését ide kattintva találod.





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...