MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Potyautassal a Kéken: ez történt egy éve

Évfordulóhoz érkeztünk. Méghozzá egy emlékezeteshez. Egy olyanhoz, ami kicsit megváltoztatta az életem.

Pontosan egy éve vágtunk bele az Országos Kéktúrába! És milyen jól is tettük! Azóta rengeteg gyönyörűséget láttunk, Magyarország egy kicsit összezsugorodott, hiszen eddig például Egerbe el nem tudtam volna képzelni, hogy egy napra menjek, azóta viszont ilyen távolságokra simán elmegyünk egy napos kirándulásra is. Minden messze van, ugyanakkor mégsem.

 


Számos vadregényes helyen jártunk, milliónyi szép emléket gyűjtöttünk, no meg a kilométereket: szám szerint 933,2 km-t. Sok-sok vidám pillanatot, elmerengős szakaszt, emlékezetes kalandot tudhatunk a hátunk mögött. Az erdő megtanította, hogy ne féljek tőle – noha egyedül továbbra sem túrázom. Dacoltunk az időjárás viszontagságaival, olykor-olykor pedig egy 6-8-10-12 kg-os gyermek vasakaratával. Ennek ellenére nem volt olyan kirándulás, amire azt mondtuk, ki kellett volna hagyni, kár, hogy elmentünk! Minden szakasznak megvolt a maga szépsége, vagy a maga nehézsége, melynek leküzdése is boldogsággal töltött el.

 


És nem én volnék, ha nem számolnék mindent. Így az évforduló alkalmából hozok egy kis statisztikát:


• Összes megtett km: 933,8
• Nimródkával együtt megtett távolság: 784,2 km
• Gáborral megtett távolság: 369,2 km
• Judittal, leggyakoribb túratársammal megtett távolság: 471,2 km
• Erdőben töltött napok száma: 70
• Átlagosan egy nap alatt megtett távolság: 13,3 km
• Legrövidebb napi táv: 2,5 km
• Leghosszabb napi táv: 26,6 km
• Legjobb hónap: 2015. szeptember, 118 km, 9 nap kirándulás


Mivel a blog csak fél évvel az után indult, hogy a kéken elindultunk, álljon itt a visszaemlékezésem az első kék napunkról, egy évvel ez előttről:


2015.06.04. Hűvösvölgy-Bécsi út (14,2 km, 496 m emelkedéssel)


Kegyetlen meleg volt. Reggel még a zuhany alatt is azt hajtogattam, hogy nem vagyok normális. Aztán megmértem magam zuhanyzás után, és indulás előtt. A különbség: 17 kg. És nem, nem ettem ennyit reggelire. A többlet oka: egy baba elöl hordozva, és egy nagyon megpakolt hátizsák hátul. Utóbbiból minimum 1,5 kg súly itthon hagyható lett volna, ha lemondok a fényképezőgépem cipeléséről. De nem mondtam le.

 


Hűvösvölgyben találkoztunk a túratársakkal: Orsival, Tiborral és Pirivel, illetve Judittal és Bálintkával. Mindenki felcsatolta a gyerkőcöket, majd usgyi a pecsételőhely: a kisvasútnál. Történelmi pillanat: bekerült az első pecsét a füzetbe!


Nagyon meleg volt, de jó kedvben telt a gyaloglás. Kaptattunk is felfele rendesen. Jártunk az Oroszlán-sziklánál, amit pár hete egy nagyobb szabású babás túrázáson már útba ejtettünk, majd mentünk tovább az Árpád-kilátó irányába. Út közben egy erdei focipálya és pihenőhely adta a lehetőséget, hogy megpihenjünk. Bálintka ki is használta az alkalmat arra, hogy belemásszon a tűzrakóba, ahonnan kicsit feketébben tért vissza, mint ahogy bement. A kemence és a Kisbence esete. A kilátó innen már nem volt messze, ahonnan pazar a látvány Budapestre. A kilátó után következett a kaptató java: a Hármas-határhegy. De a látvány, illetve az újabb pecsét begyűjtésének tudata határozottan kárpótolt az izzadásért!

 


Innen már „unalmasabb” volt a dolog, a meleg nem változott, kaptató helyett inkább lejtő volt. Még egy gyors megállót tettünk a Virágos-nyeregnél, bekerült a füzetbe a harmadik pecsét, és mentünk is tovább a végcélig, a Bécsi útig. Ezen a szakaszon a társaság egy része kicsit morgott is a meleg, és a hosszúra nyúlt túra miatt, de azért mindenki hősiesen bírta. A Rozália téglagyárnál büszkén nyomtuk be a negyedik pecsétet, innen pedig csak pár lépés volt a Bécsi út.


A buszmegálló hamar meglett, de sajna a Bécsi út be volt állva, vizünk már nem volt, meleg viszont igen, és fogalmunk sem volt róla, hogy mikor érünk haza. Míg ezen évődtünk, az egyik buszra váró néni felhívta a testvérét, aki szemközt lakott, és kikért nekünk egy flaska vizet. Ezért örök hála, életmentő volt még így is, 3 felé osztva.


Büszkeséggel töltött el az első – nem is annyira könnyű – táv teljesítése!

 

Szöveg és képek: Nábrádi Judit





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. február
H K Sze Cs P Szo V
01020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
26
2728
program
korlátozás
A hónap fotója
2018. február
Györe László:
Deres rengeteg
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...