Potyautassal a kéken

Kiruccanásunk utolsó három napja is rejtegetett izgalmakat.

Idén nyáron kilenc napot sátraztunk Olaszországban a hegyekben, több családdal, összesen 9 felnőtt és 12 gyermek. A fő cél a túrázás volt a Dolomitokban. Kirándultunk a gyönyörű Sorapis-tóhoz, de tengeri fürdés, egy városnézés és várlátogatás is belefért az esőnapi programok közé.

Idén nyáron kilenc napot sátraztunk Olaszországban a hegyekben, több családdal, összesen 9 felnőtt és 12 gyermek. A fő cél a túrázás volt a Dolomitokban, de az időjárás miatt egyik nap városnézésre „kényszerültünk”, egyszer pedig a tengerpartra szöktünk meg az egész napos eső elől.

Balatoni nyaralásunk alatt, az augusztusi kánikulában arra gondoltunk, megcsinálunk egy szakaszt a Kéktúrából, mert idén elég kevés kilométert gyűjtöttek még a gyerekek.

A legutóbbi kéktúránkat már csodálatos tavaszi időben sikerült teljesíteni Ősagárd és Alsópetény között.

Egy jó kis szeles, sáros, hideg hétvégén teljesítettük az országos kéktúra Rozália téglagyár – Csobánka szakaszát.

A múlt hétvégén egy hideg, napsütéses napot sikerült kiválasztanunk a Kőhányáspuszta – Gánt túraszakasz teljesítésére. Kőhányáspusztán találkoztunk reggel, pár család velünk tartott, így többkocsis megoldással intéztük a logisztikát a túra két végpontja között.

A legutóbb teljesített kéktúrás részszakaszunk Pilisszentkereszt és Csobánka között volt. Mivel nem lehetetlen a tömegközlekedés a két pont között, azt terveztük, hogy átszállással ugyan, de átbuszozunk a túra kezdőpontjára.

Október végén elutaztunk a Zemplénbe, Háromhutára, ahol még csodaszép őszi időben kirándultunk egész hétvégén. Két rövidebb túrát tettünk szombaton, vasárnap pedig bejártunk egy rövidebb kéktúraszakaszt is.

Az erdélyi nyaralás utolsó napjai is mozgalmasan teltek: magashegyi látkép, barlangok, szűk szurdokvölgy, fekete gólyák, vízimalom vártak, és a végére még egy kis városnézés is belefért.

Folytatódnak a királyerdei kalandozások gyerekekkel, ezúttal a Lázuri-szoros, a Farcu-kristálybarlang és a Nagy Magyar-barlang került terítékre.

Korábban csak egyszer jártam Erdélyben, amikor is nagyon tartalmas programmal, feszített tempóval végigjártuk a nagy részét, és az épített örökség, a múzeumok voltak a fókuszban. Már akkor nézegettem, hogy milyen jó lenne Torockón a Székely-kőre felmenni, vagy a Békás-szorosban túrázni, esetleg Parajd környékén megnézni a külszíni sóképződményeket – de erre akkor nem volt idő.

Az OKT 70 után kellett egy kis pihenés a gyerekekkel, de nem akartunk túra nélkül maradni, így egy rövidebb szakaszt jártunk le a Gyöngyösi csárda és Keszthely között.

Nábrádi Judit, a Potyautassal a Kéken blogunk szerzője, ezúttal gondolt egy nagyot és két családdal, összesen öt gyerekkel teljesítette az idei évre kiírt OKT70-et.

Egy hűvösebb nyári hétvégét sikerült kinézni két, egymástól földrajzilag viszonylag távol eső kéktúraszakasz teljesítésére.

Egy kellemesen meleg tavaszi napot sikerült kinéznünk a Nógrád-Szendehely kéktúraszakasz teljesítésére. Szerencsére itt a tömegközlekedés is adott volt, így nem kellett a sok autóval és sok emberrel logisztikázni, ami nagyban megkönnyítette a napot.

Eddig 18 km volt a legtöbb, amit egy nap alatt lejártunk a három Potyautassal. Most sikerült kicsit tovább feszíteni a húrt, és Téstől Bakonykútiig 23 km-t gyalogoltunk kis családommal a kéken, és nem érzem, hogy a határainkhoz értünk volna. Legalábbis az ovis-kisiskolás szekció egyáltalán nem…

Egyszer régen aludtunk fent a Nagy-Hideg-hegyen a turistaházban. Hatalmas élmény volt a naplemente, majd reggel az alattunk elterülő felhőpaplan. Azóta is visszavágyom. Pár hete gondoltunk egy bátrat, és kitaláltuk, hogy a Kóspallag, Kisinóci turistaház – Nógrád kéktúraszakaszt a húsvéti hétvégén megcsinálhatnánk két részletben, úgy, hogy közben fent alszunk a Nagy-Hideg-hegyen. Így le is foglaltuk a szállást, és reménykedtünk abban, hogy jó időnk lesz.