Puskalövés lepte meg a kirándulókat

A szokatlanul meleg őszi időjárást kihasználva egy nagyobb baráti társaság indult el a szokásos kéktúrájukra, ám az idilli kirándulásnak egy kellemetlen incidens vetett véget. Keresetlen szavakkal fordították őket vissza egy vadászat miatt. Utánajártunk az esetnek.

Szöveg:
Fotó:
Shutterstock.com
2015. november 12.

A szokatlanul meleg őszi időjárást kihasználva egy nagyobb baráti társaság indult el a szokásos kéktúrájukra, ám az idilli kirándulásnak egy kellemetlen incidens vetett véget. Keresetlen szavakkal fordították őket vissza egy vadászat miatt. Utánajártunk az esetnek.

Egy összeszokott baráti társaság úgy döntött, hogy kihasználja a gyönyörű őszi időjárást, és november 8-án teljesítik az Országos Kéktúra Cserhátsurány-Nógrádsipek-Hollókő-szakaszát. Minden jól indult, Cserhátsurányt elhagyva körülbelül egyórás kaptatás után értek a Csitári-patak forrásvidékére, amikor egy, az erdőből üvöltő, ismeretlen hangra lettek figyelmesek. Tűnjetek el innen, épp vaddisznóhajtás folyik, az erdő tele van puskás emberekkel! - szólt rájuk valaki, majd értetlenkedésükre azt a választ kapták, hogy forduljanak vissza, amerről jöttek. Ezután állítólag puskalövés dörrent, és a vaddisznókonda robaját is hallani vélték a természetjárók, akik jobbnak látták, ha visszafordulnak.

A feldúlt társaság visszafelé figyelmeztető táblát, kiírást keresett, ám ilyeneket nem találtak, és később a környékbeli vadásztársaságok honlapján sem leltek információra a vasárnapi hajtással kapcsolatban. Ezután kereste meg a Turista Magazint az egyik visszafordított túrázó, Batta Gábor, aki az eset bemutatása mellé elküldte a GPS-ükkel rögzített útvonalat is. A kérdése az volt, hogy felelőssé tehető-e valaki az incidens miatt, illetve hogy miként tájékozódhat a túrázó, hogy ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Csak a helyszíni tájékoztatás kötelező

Mint megtudtuk, a vadgazdálkodó szervezetnek (amely lehet erdészet, nemzetipark-igazgatóság, vadásztársaság) az illetékes hatóságot igen, de a publikumot nem kötelessége előre tájékoztatni a tervezett vadászatról, bár Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara PR-felelőse szerint ezt „illik” megtenni. Az erdőtörvény alapján a szervezetnek csupán „lehetősége van” területi korlátozásokat életbe léptetni (Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény IX. fejezet, Az erdő látogatása), és ebben az esetben a tájékoztatásról is gondoskodnia kell.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM-rendelet 71. §-a viszont már azt is előírja, hogy „ha a vadászat gazdasági vagy földút közelében folyik, az utakra őröket kell állítani”.

A törvény arról is rendelkezik, hogy a társas nagyvadvadászatról hajtástérképet kell készíteni, amelyhez csatolják a szükséges biztonsági rendszabályok leírását is - ezt minden vadász megkapja. Ezenkívül nagyon fontos szabály, hogy lövést leadni csak abban az esetben szabad, ha a vadász kétséget kizárólag felismerte a vadat, és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét is.


Az őrök máshol álltak

Kinyomoztuk, hogy aznap kik szerveztek ott vaddisznóhajtást, és kiderült, hogy a kéktúrázók a Kőbérc Vadásztársaság társas vadászatába futottak bele. A társaság elnöke, Dovicsin Ottó, a következőképpen vázolta a helyzetet: a lőállások és a meghatározott lőirányok nem veszélyeztették a túrázókat, a hajtásra jelölt terület nem érinti a kéktúra útvonalát, de pontosabbat csak akkor tud mondani, ha az érintett helyszínt személyesen is megtekinti, amire állítása szerint hamarosan sort fog keríteni. Hozzátette: minden társas vadászat a terület bemutatásával, a biztonsági előírások ismertetésével kezdődik, és ez esetben is a törvényi előírásoknak megfelelően jártak el. Elmondása szerint őröket is állítottak a helyszínre, ám azok „a túrázók szerencsétlenségére éppen az út egy másik szakaszán tartózkodtak”.

Dovicsin a kirándulókat figyelmeztető vadász nevében is elnézést kért az érintettektől, és hangsúlyozta, szeretne barátságra épülő, jó kapcsolatot kialakítani a kéktúrázókkal. Ennek érdekében a jövőben nagyobb gondot fordítanak majd a tájékoztatásra, tervezik saját honlap elindítását, és a környéken szeretnének majd figyelmeztetéseket kihelyezni.

Hogyan lehet az ilyen eseteket megelőzni?

A legjobb megoldás az lenne, ha létezne egy olyan gyűjtőoldal, ahová minden vadgazdálkodási szervezet feltöltheti az aktuális vadászati időpontokat, mert ennek híján a túrázónak néha nem kis utánajárásába kerül kideríteni, biztonságos-e a célul kitűzött útvonal. A vadászat miatt elrendelt erdőlátogatási korlátozást sok szervezet térképpel együtt közzéteszi a weboldalán, így ezeket minden esetben érdemes ellenőrizni túrázás előtt. A következő időszakban várható társas vadászatokról itt is tájékozódhatsz. Ha azonban a szervezetnek nincs saját honlapja, a kötelezettségnek sokszor csak a helyszínen, szóban tesz eleget.

Ha nem találsz információt, vagy ha biztosra akarsz menni, a megyénként illetékes kormányhivatalt kell keresned, mert a vadgazdálkodási szervezet oda minden esetben köteles bejelenteni a vadászatot, illetve az önkormányzatokat is felhívhatod, akik biztosan meg tudják adni a vadásztársaság telefonszámát. A vadászati idényekről itt találsz bővebb információt.

Így is lehet csinálni
Egy névtelenséget kérő, hegyvidéki területen működő vadásztársaság munkatársa a megkeresésünkre elárulta, hogy a társas vadászat, vaddisznóhajtás főszezonja jellemzően novembertől januárig tart (bár a vaddisznó egész évben lőhető). „Mi - a törvényi előírásnak megfelelően, de azon túl is - igyekszünk a lehető legtöbb csatornán tájékoztatni a természetjárókat az éppen aktuális tevékenységeinkről.
Ez azt jelenti, hogy a honlapokon túl a helyszínekre is kihelyezünk figyelmeztető táblákat (laminált lapokat a fatörzsekre) a vadászat pontos információival (az esetleges alternatív útvonalakról), valamint a főbb utakra, turistautakra ki is állítunk kollégákat, akik vagy arra kérik a természetjárókat, hogy legyenek egy kis türelemmel a hajtás levonulásáig, vagy térképpel kerülő útvonalat ajánlanak” - említette a forrásunk, hozzátéve, hogy egy-egy ilyen hajtás alkalmával általában 8-10 puskás dolgozik, akiket a vad által leginkább használt váltók, „kapuk” közelébe állítanak, ahol várhatóan a vad elhagyja az adott területet.
„Ahány ember, annyi szokás, ami igaz a különböző vadásztársaságokra, nyilván a fenti esetet udvariasabban is meg lehetett volna oldani, ám ilyenkor sokszor feszült a hangulat, egy-egy vadásztársaságnak ez az éves egyszeri hajtás jelentheti az egyik legnagyobb bevételt, tehát van vesztenivalójuk” - árnyalta a képet forrásunk.
Cikkajánló