Jelvények, térképek, ósdi, elnyűtt füzetek, melyek egy régen letűnt korról mesélnek. A Szent István Vándorlás tündöklő, aranyozott jelvénye szinte felragyog, ha kézbe veszi az ember, az Országos Kék-jelzés térképe megelevenedik, ha elkezdjük rajta silabizálni a több mint nyolc évtizeddel ezelőtti kék útvonalat, a Szent István Vándorlás leírását olvasva szinte lángol a papír az izzó hazaszeretettől, amely a trianoni sokkból ébredő ország turistáinak szavaiból árad. Mert bizony Trianon poklának tüzében kovácsolódott az az egységes turistatársadalom, amely sok-sok nehézség árán képes volt létrehozni a 30-as években Európa első hosszú távú turista útvonalát, az akkoriban ezer kilométeres, Országos Kék-jelzésként megismert útvonalat, melynek felavatása, az 1938-as Szent István Vándorlás valóságos népünnepéllyé, diadalmenetté nőtte ki magát.

1 / 9

Az ötletadó térképész és az angyalos térképek

1929-et írtunk, dr. Strömpl Gábor térképész a Turistaság és Alpinizmus című folyóirat júniusi számának hasábjain először fogalmazza meg az országot átszelő turista-főútvonal igényét, amely Csonka-Magyarország megmaradt, szerény középhegységeit kötné össze. Javaslatát elfogadják, kidolgozzák, az útvonal kialakítását már a következő évben elkezdik. Dr. Strömpl Gábor a „nagy kék út” létrehozásában is tevékenyen részt vett, amely a rengeteg tilos terület és egyéb nehézségek ellenére nyolc év alatt, 1938-ra készült el. Mindez jól nyomon követhető a korabeli, legendásan pontos „angyalos” térképeken, melyeket a Magyar Királyi Állami Térképészeti Intézetnek köszönhettek a turisták.

2 / 9

Ezeken a térképeken már jól láthatóak a későbbi kéktúrák útvonalai, például az 1930-ban kiadott Bükk-térképen Mályinkától Szarvaskőig, a Nagymezőn és a Bél-kőn át vezetett a már elkészült kék jelzés.

3 / 9

Ezek a katonai térképeken alapuló turistakiadványok egyébként iszonyú jó térképek voltak, jellemző, hogy hosszú évtizedek után, a 90-es évek közepének turistatérképei érték el először nagyjából ugyanezt a színvonalat.

A Szent István Vándorlás leírása, térképe a Turisták Lapjában

„Kicsi csonka hazánk legészakibb szögletében, a Sátor-hegyeken kezdődik, hogy minél közelebb férkőzzék a Kárpátok éphatárt hordozó főgerincéhez. Hogy elindulásában az igen messze, de innen mégis a legközelebb eső Duklai-hágó kárpáti szele támogassa...”

Ezekkel a szenvedélyes hazaszeretetet sugárzó, gyönyörű szavakkal kezdi dr. Strömpl Gábor az 1938-as Turisták Lapjában az Országos Kék-jelzés bemutatását, alig pár hónappal a nagy vándorlás indulása előtt. Oldalakon keresztül írja le hasonlóan szenvedélyes stílusban a túrát, akinek van rá módja, érdemes végigolvasnia, lélekemelő élmény.

Az 1938-as Turisták Lapjának számaiból teljes képet kaphatunk az előkészületekről, magáról a Szent István Vándorlásról, a részletes programmal, szállásokkal, beszédekkel, ünnepélyes fogadtatásokkal, és végül, de nem utolsósorban a teljesítők névsorával együtt. Nem lehetetlen beszerezni ezt a relikviát, viszonylag gyakran feltűnik antikváriumok, aukciós oldalak kínálatában.

4 / 9

Az eredetileg a kiadvány mellékleteként kapható, kihajtogatva közel egyméteres hosszúságú térkép ritkasága viszont sajnos a fehér hollóéval vetekszik. Pedig akit érdekel, annak egy élmény rajta végigkövetni a nyolc évtizeddel ezelőtti túra vonalvezetését. A rengeteg tilos terület miatt jelentősen különbözött az útvonal a maitól, a nagyobb eltérések azonnal szembeötlenek. A Nagy-Milic útjait nem engedélyezték, helyette a Tolvaj-hegyről indult a Vándorlás, része volt Kazinczy kis faluja, Széphalom, Sátoraljaújhely, a Huták-völgye, a Bükkben a Nagymező, az akkor még épségben álló Bél-kő-gerinc, a Cserhátban a Szuha-szurdok Ecseggel, Bujákkal és az akkoriban még hármas csúcsú Szandával.

5 / 9

A Duna túloldalán a fővárost kihagyva a Két-bükkfa-nyeregből Kesztölcre futott le a jelzés, majd a Nagy-Gerecse csúcsát és Tatabánya szélén Felsőgallát is érintve haladt a Vértes felé. Zircről Veszprém felé fordult, majd Balatonalmádinál érte el a magyar tenger partját. No, de sorolhatnám még, egy biztos: a magánterületek tiltásai ellenére is egy olyan útvonalat sikerült létrehozni 1938-ban, amelynek egyes részei ma is megfontolást érdemelnének.

A Berán-műhely csodája: a Szent István Vándorlás jelvénye

A két világháború között egy fantasztikus éremművész-műhely működött Budapesten, a Berán-műhely. Berán Lajos és Berán Nándor alkotásai ma is keresett ritkaságok. Bár a legismertebb munkáik, az általuk tervezett 1938-as ezüst ötpengősök sem csúnyák, nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szent István Vándorlás jelvényével szintén kiemelkedőt alkottak. Háromféle színben készült.

A bronz emlékjelvényre 156 túrázó volt jogosult, ennek feltétele minimum öt teljes túranap teljesítése volt. Az ezüstöt kereken ötvenen érdemelték ki, minimum tíz túranappal, az aranyat pedig mindössze tizenhatan, ehhez húsz napot kellett gyalogolni a Szent István Vándorlás keretében.

6 / 9

Igazi relikvia, már csak azért is, mert valamiért a mai jelvények még csak távolról sem képesek megközelíteni ezt az alkotást igényességben, szépségben, a manapság oly elterjedt, hitvány kitűzőkről pedig jobb szót sem ejteni. Az emlékjelvény méltó párja volt a túravezetők által viselt túravezetői jelvény.

Két nagyszerű ember és egy karácsonyi ajándék

Nagyon hatásvadász dolognak tűnhet így kezdeni a leírást, pedig tényleg kis túlzással ennyin múlt az Országos Kéktúra létrejötte. A mozgalom atyja, dr. Vízkelety László, 1950 karácsonyán ajándékba kapta dr. Marinovich Imrétől, a Magyar Turista Egyesület alapító tagjától a Turisták Lapja című folyóirat 55 évfolyamát 1889-től 1944-ig. Az 1938-as számokat lapozgatva olvasta a Szent István Vándorlás hiteles történetét, nézegette a térképvázlatot, és álmodott egy merészet. Barátja, Bokody József így beszél erről:
„Az Országos Kéktúra gondolata, az országot nyugatról keletre átszelő útvonal bejárása az 1938-as Szent István-túrán alapul. Az ötletet 1951-ben dr. Vízkelety László barátom vetette fel az akkori Budapesti Lokomotív Természetjáró Szakosztályában... A túramozgalom meghirdetésére 1952 januárjában került sor.”

Az 1952-es útvonal 25 túrából állt, a nyugati határzár miatt Tapolcáról indult és a Tolvaj-hegyig egy budapesti vargabetűt leszámítva szinte egy az egyben az 1938-as nyomvonalat vette alapul. A kéktúramozgalom első teljesítője Horváth József volt, vele együtt 1961-ig csupán alig pár tucatnyian szerezték meg a kéktúra első, még számozatlan jelvényét. A jelvény rajzolatát Víg Tibor, dr. Vízkelety László jó rajzkészséggel megáldott munkatársa tervezte, máig ez az alapja az Országos Kéktúra-jelvények mintázatának. Az első jelvényekből alig pár tucatnyi készült, igazi kincs minden egyes még fellelhető darab.

7 / 9

Az első teljesítőknek még nem voltak füzeteik, a bélyegzőket túrajelentésekre nyomták, 1953-ban készült el az első kis füzet, az „Országos Kék-túrák kézikönyve” címmel. Nekem csupán a második kiadásra sikerült szert tennem, amelyet 1959-ben, szintén még a Vasutas Természetjárók adtak ki, ebben is nagyon érdekes információk lelhetők fel a kéktúrázás hőskorából.

8 / 9

A következő, 1961-es kiadvány már az MTSZ-hez köthető, akik már jelentősebb változtatásokat eszközöltek mind a túra útvonalában, mind a füzeten és a jelvényen.

9 / 9

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

Kapcsolódó cikkeink:

Az Írott-kőnél véget ért a Bakancslista kéktúrája

Már a tiéd lehet az új RPDDK-igazolófüzet

Szemlélet és útmutatás - 31 éve nincs köztünk Rockenbauer Pál