MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Rövid séta a legkisebb Potyautassal a Dera-szurdokban

Már régen eldöntöttem, hogy a Dera-szurdokba négyesben is el kell menni. Ideális kirándulóhely kisgyermekeseknek, mert nem túl hosszú, nincs benne igazán szint, ellenben csodálatos hely, nincsen messze a fővárostól, kialakított parkoló és padok várják a messzebbről érkezőket is.

Ez a tél valami borzalmasan fagyos, hideg és sötét. Néha olyan érzésem van, hogy sosem lesz vége. Azt hiszem, még soha életemben nem vártam ennyire a tavaszt! A két kis potyautasommal mostanság igen nehéz kimozdulni, küzdünk a bezártsággal, a takonykórral ezen a télen immáron harmadszor, és hát a legkisebb is szépen növöget, de azért még irtó pici egy téli, erdei pelenkacseréhez a maga 4 hónapjával és 7,5 kilójával, így jobb híján a környéken sétálunk – már ha az idő és a körülmények engedik.

 


A szurdokvölgyet még az első túrák egyikén jártuk be valamikor 2015 nyarán, rekkenő hőségben, és már akkor tudtam, hogy ide valamikor Gáborral is vissza kell térnünk. Az pedig már csak hab lenne a tortán, ha más évszakban, és esetleg úgy tennénk, hogy víz is van a szurdokban – mert a kánikulában teljesen kiszáradt anno.
Szombat reggel Nimródka nélkül ébredtünk, mert Ő teljesen ad hoc módon a nagyszülőknél maradt péntek este, és érte kellett mennünk. Budapest-Esztergom viszonylatában pedig a Pilis, mondhatjuk, útba is esik, így határoztuk el, hogy ezen a szép szombati délelőttön végre ellátogatunk oda. Így csak Barnus potyautast kellett bepakolni a kocsiba, az indulás pedig gyorsan és flottul ment egy gyerekkel – ettől már teljesen elszoktunk.

 


Teljesen ködös volt az idő. Átautóztunk Budán, majd Pomáz után kapaszkodni kezdtünk fel, a Pilisbe. Ahogy közelítettünk a szurdokhoz, egyre jobban áthatoltak a napsugarak a ködön, és mire odaértünk, gyönyörű, verőfényes napsütés lett. Leparkoltunk egy szép nagy hómező közepén, és elkezdtünk szedelőzködni. Magamra kötöttem hordozókendővel Barnust, felvettem a közös kabátot, és máris útra készen álltunk.

 


Igen ám, de a szép fehér szőnyeg nem pusztán hó volt, hanem sajnos jég is. Ahogy elkezdtünk befelé sétálni a szurdokba, egyre csúszósabb és veszélyesebb lett a terep. A látvány csodálatos volt: a patak teljesen be volt fagyva, a hegyoldal hófehér, az ösvénnyel azonban meggyűlt a bajunk. Gábor segítette minden léptemet, de így is elég veszélyesnek tűnt a gyaloglás, és be kellett látnunk, hogy nem lesz túlzottan hosszú a kirándulás.

 


Visszatipegtünk a parkolóhoz, ahol egy-két kisgyermekes családdal találkoztunk, akik szintén hamar feladták a túrázást, és duzzogó gyermekeket ültettek vissza autóba, akik csalódottak voltak, hogy nem mehettek tovább.

 


Mi azért még egy kicsit sétáltunk a környéken, hógolyóztunk, élveztük a havat, a napsütést, a friss levegőt. Ez a szűk egy órás séta is annyira feltöltötte aznapra a boldogságkészletemet, hogy mindenképp érdemes volt arra kanyarodni, kiszállni, és levegőzni egy rövidet. Amint kicsit melegebb lesz, megint megpróbálkozunk a sétával ezen a csodás helyen.

 

 


Szöveg és képek: Nábrádi Judit

 

Még több Potyautassal a Kéken történetet itt olvashatsz.

 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...