Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. április 21.

Sárkányok kertje, a „hepehupás vén Szilágyság” tündéri kővilága

Még középiskolásként olvastam Orbán Balázs és Xántus János festői sorait erről a romantikus hangulatú vidékről, így régi vágyam teljesült, amikor egy kalotaszegi buszos kirándulás csúcspontjaként elindulhattam felfedezni ezt a geomorfológiai ritkaságot rejtő vidéket.

A Sárkányok kertje (Gradina Zmeilor) Bánfihunyad (Huedin) várostól 53 kilométernyire északkeleti irányban helyezkedik el Almásgalgó (Galgaul Almasului) falu határában. A főútról egy elég szűk betoncsíkra kell lefordulni balra, és úgy egy kilométer után érkezünk meg a méretes parkolóhoz, ahol nagy, fedett pihenőhelyet, színpadot és betonozott focipályát is találtunk.

 


A Meszes-hegység északkeleti részére érkeztünk, ahol Szilágy megye egyik leghíresebb és talán legvadabb geológiai látnivalója vár minket, a Sárkányok kertje. Mi egy órát kaptunk a megtekintésére, de ezt bőven túlléptük, mert annyi szépség várt minket, olyan sokszor volt muszáj fotóznunk, no és néha a „jelzett” utat is keresni kellett. Állítom, akár egy bő félnapos program is lehet a körülbelül két kilométeres körsétából.

 


Hogy mi is ez a természeti csoda? „Gigászi kőamfiteátrum ez a táj… impozáns, lélegzetállító.” Egy 32,5 hektárnyi védett terület, ahol fentről és lentről lehet megcsodálni a meredek falról leszakadó hatalmas sziklatömbök, többnyire tornyok sokaságát. Ezek keletkezése kicsit hasonlít a Zala megyei bazaltutca kialakulására, ahol a lávaplató peremén megcsúszott az alatta levő agyagos réteg, és a hegyoldal pereme széttöredezve, tornyokat alkotva levált.

 


Itt a vulkanikus bazaltot tengeri eredetű üledékrétegek helyettesítik: márga, homokkő, konglomerátum, agyag. Az így kialakult elsődleges formákat a felszíni erózió (szél, víz) és a fagy, ill. a hőtágulás tovább alakította. Mivel a különböző kőzetrétegek ellenállása igencsak különböző a külső eróziós erőkkel szemben, ezért eltérő ütemben pusztultak le, s így idővel igencsak változatos alakzatokat hoztak létre. A nép a geomorfológusoknál jóval szebb magyarázatot talált a sziklacsoportok meseszerű látványára, elnevezte azokat: Éva, Öregember, A baka szeretője, Lány és Fiú, Sárkány, Pásztorlányka, Gyűszűvirág.

 


A kalauz szerint az út első szakaszában felülről, a fennsík felső pereméről lehet megcsodálni a sziklakertet, majd a különleges alakú tornyok, kúpok, oszlopok, gombák, ember és állat formájú képződmények között vezet tovább az út. Elindultunk.

 


Kikövezett, széles ösvényen baktattunk felfelé. Pár perc után felérünk a suvadásperem tetejére, ahol nemcsak egy nagyobbacska esőházikó, de csodás panoráma is vár ránk: előttünk pompázott a leszakadt sziklatornyok sokaságának taréja, és gondolom, lent pihent a névadó sárkány. Ha a félelemtől nem is, de a szépségtől elhalkultunk. Ahogy haladtunk tovább a szakadék pereme közelében, egyre jobban kitárulkozott a mesevilág.

 


A tetőn lévő erdő nagyon emlékeztetett a Balaton-felvidék permi homokköves részének szép, de a vékony, savanyú talaj miatt kissé csenevész tölgyeseire. S bár volt néhány vidám kis virág a gyepszinten, mi bizony hátat fordítottunk nekik, mert a nagyobb szépség a mélyben volt: új és új arcát mutatta a sok sziklacsoda. Ahogy azt ifj. Xántus János látta: „Alattunk aztán 20-30 m magas oszlopok, szobrokat utánzó sztélék, kőboglyák, kalangyák, manók, s millió évekkel ezelőtt élt ősállatok kontúrjait imitáló megalitok. Íme, ez a sárkányok kertje.”

 


Tovább haladva lejteni kezdett az egyre kevésbé határozott ösvény, s már csak ritkán láttuk a sziklaszépségeket a fáktól. Aztán igencsak meredekbe csapott át az út, egyre gyakrabban kapaszkodtunk a fákba, barkácsolt korlátba. Az Inchieturi patakocskán átugrálva jött a fekete leves; talán háromméteres csúszós, agyagos letörés volt alattunk. Vagy nadrágfék és sár, vagy kerülés. Én a cserkészés mellett döntöttem, így 2-300 méter után ismét átkeltem a patakon, vissza az útra. Jó helyen, ugyanis egy feliraton az szerepelt a szemközti sziklán, hogy a „Barlangok körútja” vár rám.

 

 

Mint kíváncsi volt barlangász ezt nem hagyhattam ki, elindultam. Először egy ember vájta, több tíz méteres mélységű barlangfolyosó fogadott, az alján vízzel. Egy kicsit a bükki Kecske-lyukra emlékeztetett, de ez nem mészkőbe mélyült. Tovább haladva jött az a csoda, amit már a peremről is sejtettem: egy 6-8 méter magas, eróziós, félüstszerű bemélyedés tetejéről csöpögött alá a víz, ahogy azt gyerekként az indiánfilmekben láttam. Már csak a fürdőző indián lány hiányzott. Csodálatos látvány volt! Sokáig fotóztam, de utólag kiderült, hiába, nem lehetett visszaadni a lenyűgöző látványt.

 


Tovább haladva kiszélesedett a völgytalp, pár cserjésedő, sziklatömbökkel „teleszórt” rétecskét is keresztezett az ösvény, amíg a búcsúzó látványosságok mellé értünk, az utunk elején látott tornyok lábához. Döbbenetes érzés volt az eddig felülről, a távolból látott kőóriások között járni: emberhangya a sziklaóriások között. Nyomasztó és mégis felemelő érzés. Ezért is jutottak eszembe itt dr. Xantus János szavai: „Maradjon a Sárkányok kertje meg ennek a tündéri kővilágnak, amilyennek a természet alkotta.”

 


Aki szeretné látni, annak sietnie kell. A csúszós agyagrétegen a homokkő tömbök évente 40-60 centimétert suvadnak lefelé. Ráadásul ezek a formák állandóan változnak, pusztulnak az erózió hatására. Míg a régebbi leírások 25-30 méter magas alakzatokat említenek, ma már csak 10-15 méteres magassággal büszkélkedhetnek a „kősárkányok”.

 

 

Szöveg és fotók: Németh Imre

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak, és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább