MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Sátrazás Ausztriában a Potyautasokkal – 2. rész

Szurdokvölgyek, szaladó vizű patakok és még élményfürdőzős esőnap is jutott az ausztriai sátras nyaralás második felére.

Hétfő – Ybbstaler Solebad

 

Hétfőre rosszabb időt mondtak, esetleges esővel. Előre elterveztük, hogy rossz idő esetén elmegyünk fürdeni egy közeli élményfürdőbe. Így én reggel kocogtam egy kicsit, aztán szépen megreggeliztünk a folyóparton a pokrócunkon: vettem futás közben péksütit, csináltam rántottát, teát, kávét, szendvicset sok friss zöldséggel. Igazi kis pikniket csaptunk a rohanó Salza mellett. Közben néztük a vadvízi evezősöket, amikor nem jött senki, akkor pedig a gyerekek köveket dobálhattak a vízbe. És nagyon meleg volt.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Kora délután indultunk el fürdeni, közben az ég is beborult. 4 órás belépőt vettünk, és belevetettük magunkat a vízbe. Először azt hittem, a reggeli futás miatt olvad le a kiizzadt só az arcomról, aztán Nimródka is megjegyezte, hogy sós a víz. És tényleg az volt! Nem jártam még olyan medencés fürdőben, ahol sós víz lett volna, de hamar meg lehetett szokni. A gyerekek nagyon élvezték a kinti élménymedencét, aztán amikor leszakadt az ég, bementünk, ahol a kígyócsúszda remek elfoglaltságnak bizonyult.


Mivel kint vizes volt minden, így főzni maximum a sátorban tudtunk volna, ahova viszont a hosszabbítónk nem ért el, ami az indukciós főzőlapunkhoz kellett volna. Hazafelé beültünk Wildalpen egy kis éttermébe, wiener schnitzelt (rántott hús) és kaisersmarnt (császármorzsa) enni. Nem bántuk meg.

 

Kedd – Erlebnispark Mendlingtal

 

Keddre megint egy szurdokvölgyet néztünk ki magunknak, ami abból a szempontból hasonló volt, mint a Wasserlochklamm, hogy fával kiépített útvonalat ígért, azonban ettől az egyezőségtől eltekintve teljesen más élményt nyújtott. A gyorsan szaladó alpesi patakok vízhasznosítását mutatta be látványosan, játékosan. Egy szép nagy udvarban indult a séta, ahol volt egy fűrészüzem, vízi energiával hajtott, mezítlábas ösvény, egy-két játék, mászóhely. Itt volt a vége anno a fa leúsztató rendszernek, melynek egy részét mindjárt a séta elején meg lehetett nézni: a fából ácsolt turistaút mellett egy másik, facsúszda vezetett, a patak egy részét ebbe terelték, és anno itt úsztatták le a feljebb kivágott fákat. Ez felnőttnek és aprónépeknek egyaránt nagyon érdekes volt.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Fotó: Nábrádi Judit


Aztán végig kiépített útvonal vezetett felfelé a völgyben, hol jobban összeszorította a patakot a szurdokvölgy, hol kevésbé. Volt olyan rész, ahol fa pallókon vezetett az út egy erdei részen, máshol hatalmas lapulevelek szegélyezték a patakot. Volt egy-két kisebb vízesés, majd egy duzzasztó következett: itt egy 5 méter magas vízoszlopot tartott fel a gát, a kristálytiszta, smaragdzöld víznek pedig szépen le lehetett látni az aljára. Kicsit messzebb egy kalyiba állt, bemutatva a favágók egykori otthonának puritánságát. Nimródka kicsit meg is ijedt a kunyhóban álló viaszbábutól, de aztán megnyugtattuk, hogy az csak egy bábu. Még feljebb a völgyben egy vízimalom állt, és kisebb-nagyobb csúszdákon vezették a patak vizét, melyek kisebb kerekeket hajtottak, vagy épp a gyerekek nyúlkálhattak bele.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Fotó: Nábrádi Judit


A völgy végén egy étterem és egy nagyobb játszótér, több csúszda állt. Itt időztük egy kicsit, a gyerekek homokoztak, csúszdáztak, kicsit ettünk, kicsit ittunk. Visszafelé már gyorsabb volt az út, a szurdok másik végén lepakoltunk, hogy a gyerekek ott is játszhassanak, aztán visszasétáltunk a parkolóba. A parkoló előtt még egy traktorba is be lehetett ülni, ami szintén jópofa volt, a gyerekeknek nagyon tetszett. Összesen 8 km-t sétáltunk, nagyon kellemes úton, kevés szintemelkedés mellett.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Este ismét egyszerű kempingvacsit készítettünk: lecsó és palacsinta volt. Teli hassal és sok élménnyel bújtunk be a sátorba.

 

Szerda – igazi esőnap, ismételt fürdés a Solebadban

 

Szerdán esőre ébredtünk. Hideg nem volt, csak szürkeség. A sátorban reggeliztünk, ott játszogattak a gyerekek amíg összepakoltunk, elkészültünk elinduláshoz. Szerettük volna bejárni a Nothklamm szurdokot fürdés előtt, de egyre jobban esett, és még a korábban megvett kombinált jegyünk is ott maradt a sátorban, így hamar eldöntöttük, halasztjuk a programot egy nappal. Bevetettük magunkat az élményfürdőbe, és ismét nagyon jól éreztük magunkat. Mire lejárt a 4 órás jegyünk, fel is szakadozott a felhőzet, így bíztunk abban, hogy nem lesz több az esőnap.

 

Csütörtök – Nothklamm és hazautazás

 

Megint napsütésre és nagyon melegre ébredtünk. Mivel egész héten alig futottam, megszöktem egy fél órára, közben vettem reggelit, és kocogtam még egy jót az utolsó reggelen. Szívesen maradtunk volna még Ausztriában, de péntekre megint esőt mondtak, így jobbnak láttuk szedni a sátorfánkat – szó szerint. Azért az összepakolás nem volt egyszerű, maga a sátor lebontása csak hab volt a tortán. Mikor a gyerekek már 3 órája próbálták magukat elfoglalni, míg mi pakolásztunk, minden szülői elvünket megszegve végül elindítottunk a telefonon egy mesét, csak hogy azt a fél órát bírják még ki veszekedés és verekedés nélkül, amire tényleg minden bekerül a kocsiba.


Délután 1 volt, mire készen lettünk. A kocsi ismét csurig, talán 2-3 kajásszatyorral lett kevesebb, így az utastérben valamivel kényelmesebb volt, mint odafelé. Szívem szerint egyből hazafelé indultam volna, mert elfáradtam a pakolásban, de a Nothklammot nem akartuk kihagyni, ha már a jegyünk is megvolt oda.
És milyen jól tettük! A gyerekeknek is nagyon jót tett, hogy sétálhattak még egy nagyot a hazautazás előtt, testnek és léleknek is nagyon jólesett egy újabb gyönyörű szurdokvölgyben kirándulni, a rohanó vizű patakot csodálni, a nyugalmat átélni.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Fotó: Nábrádi Judit


A túrácska egy 4 km-es kör volt, felfelé hasonló, fával kiépített útvonalon, mint Mendlintalban vagy a Wasserlochklammnál. Az út felénél volt egy érdekesség: egy speciális malom, ahova durván megmunkált köveket tudtak betenni a malomkő közé, melyeket körbe-körbe hajtott a víz, így a késztermék egy-egy gyönyörűen megmunkált, gömb alakú, csillogós felületű golyó volt. Itt várta a látogatókat egy bácsi, aki a gyerekeknek megmutatta a különböző munkafázisokban előálló produktumot, majd a kezünkbe adta a végterméket.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Innen a hegyoldalban, a szurdok felett vezetett vissza az út, alagutakon át. Szintén nagyon szép és izgalmas volt. A kirándulás után ettünk még egyet Wildalpenben a kis étteremben, aztán este 7-kor el is indultunk a hazavezető úton.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Nehéz volt otthagyni a szaladó vizű patakokat és a nyugalmat, és visszatérni a nagyvárosi nyüzsgésbe és az állandó hétköznapi rohanásba. Mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom ezt a vidéket, a sátrazás pedig még egy plusz élményt adott az egész nyaralásnak!

 

Az előző részt itt tudod elolvasni.


Szöveg és fotók: Nábrádi Judit

 

Kapcsolódó cikkeink:

Potyautasokkal Szentbékkállától Balatonhenyéig

Potyautasokkal Bakonykútitól Fehérvárcsurgóig

Potyautasokkal Fehérvárcsurgótól Bodajkig

Hasznos tanácsok, ha kisgyerekkel túrázol





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...