Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szerző:
2016. április 15.

Sitkétől a Szajki-tavakig

1 nap alatt 35 kilométert tettem meg, csodás tájakon át. Napfelkelte Sitke mellett, erdész sírja az erdőben, óriási famatuzsálemek maradványai, erdészházak, egy felhagyott vasútvonal, és persze a végén naplemente a tavaknál. Fárasztó, de élményekben gazdag nap volt. 


Sitkét már kora reggel elhagytam, így a felkelő nap fényében csodálkozhattam rá, hogy a kastély előtti oszlopon vajon miért vannak dobókockák, koponya és létra? A kastély amúgy gyönyörű, a Nádasdy-gombóc szilvalekvárral nagyon finom a történelmi hangulatú, vastag boltívekkel épített étteremben - és nem is drága! A kápolna felett visszatértem a K jelzésre. Hamarosan elhagytam a falut és a szőlősök mellett az alginitbánya halmait is. Ilyen szép volt a felkelő nap fényében sétálni:


 
Gércén egy szépen felújított, sárga házban van az óvoda és az anyakönyvi hivatal, ennek kapujánál van a bélyegző:

 

 

A faluban feljebb ott kell jobbra eltérni, ahol ez van kiírva:

 

 

Kemény sportokat űzhet ez a falu, gondoltam, de felérve csak egy focipályát találtam. Némi további emelkedő után elértem a 84-es utat - itt csak egyenesen tovább kell menni. Keskeny aszfaltút kanyarog a következő bélyegzőhelyig, a Rózsáskerti erdészházig, a Farkas-erdő jókora fái között. Sajnáltam, hogy aszfaltúton kell gyalogolni, de az erdő ezen a szakaszon gyönyörű volt! (Egynapos túrának kiváló a kéken Gércéről Káldra sétálni, majd egy busszal visszamenni.)

 

 

A Rózsáskerti erdészház kerítésének végében van a bélyegző. Az én térképem még nem jelölte, de az ezt követő szakaszon gombaismereti tanösvényt hoztak létre 2014-ben, kis kitérővel ezt is végig lehet járni. Én csak néhány táblát néztem meg, pár méteres kitérőt csak Scherg Lőrinc erdőmester és felesége sírjához tettem:

 


 

Innen nyílegyenes, egy sáv szélességű aszfaltút visz el a hidegkúti vadászházig. Gyönyörű ez az útszakasz: 100 éves kocsányos tölgyekkel, őserdőnek nevezhető erdős részeken át vezet az út, érintve a banyafákat is:

 

 

  

Banyafa
"A Dunántúlon banyafának, az Alföldön basafának hívta a nép egykor az öreg tölgyeket. A Farkas-erdő banyafái, kocsánytalan tölgyei (Quercus petraea) valószínűleg eredetileg hagyásfák lehettek. Az 1995-ben kidőlt vénséges vén tölgyek (~300 évesek) már a Farkas-erdő telepítése előtt is itt álltak, az akkor még kökénnyel, galagonyával, borókával, csenevész nyírrel, tölggyel benőtt, nagyrészt elkopárosodott óriási legelőterületen. A hajdani pásztorok telepedtek le árnyékukban, amíg a nyájaikat őrizték. Sajnos egy vihar kidöntötte őket, azóta csendben korhadnak. (...) A nagy banyafa törzskerülete 648 cm, magassága 23 m, koronaátmérője 32 m volt 1932-ben. A kis banyafa törzskerülete ugyanebben az időpontban 403 cm volt. (...)" (Idézetek az erdészet tablójáról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
 

 

Egy hosszú, egyenes szakasz végén bukkant fel a hidegkúti vadászház épülete, a kapunál ott van a bélyegző is. A vadászház nagyon szép állapotú, egy konferenciaépület is került mellé a telekre. Az út mellett évszázados tölgymatuzsálemek állnak, és van itt pad is. Le is pihentem úgy 15-20 percre, enni-inni, lábat pihentetni egy kicsit. Ezt követően a patak hídján átkelve folytatódik az út. Jól jelzett, de többször is 90 fokos szögben elkanyarodó útszakasz következik. A végén egy óriási, 1995-ben kidőlt tölgyfánál, az avasi öreg tölgynél kell balra kanyarodni, ott, ahol a K+ jelzés véget ér.
 

 

 

Avasi öreg tölgy
"A Farkas-erdő Káld községtől keletre fekvő részét Avasnak hívjuk. Az avas szó egyrészt "óvott", nem irtható erdőt jelent, akár a "tilalmas", vagy a "tilos". (...) Az itt megcsodálható "Avasi öreg tölgy" korhadó törzse az Avas egykori erdejére emlékeztet bennünket. Megközelítően 250 éves korában, 1995-ben dőlt ki. Az "Avasi öreg tölgy" kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), mely domb- és hegyvidékeink legfontosabb fafaja. A Farkas-erdő összes faállományának 8,2%-át alkotja. (...)" (Részletek az erdészet tablójáról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)

 

 

A földútra kiérve hamarosan egy irtás területére értem ki, majd a Lajos-bükkösi kirándulóhely 2014-ben telepített pihenőhelye következett. Itt is megpihenhet a turista egy szendvicsre. Mivel hosszú volt a rám váró út, én mentem tovább, csak egy kis betérőt tettem a Lajos-bükkök csonkjaihoz:

 

 

 

Ezután úgy két kilométerrel egy gázszolgáltatói telep érintése után beértem Káldra. A falu előtt egy új kilátótoronyhoz is kitérhetünk (én kihagytam), és egy kis tanösvényen erdőismereteinket is elmélyíthetjük (én tudatlan maradtam). Káldon belül veszünk egy jobbkanyart, majd a Korona nevű kiskocsmában, a jó humorú kocsmárosnál bélyegezhetünk, fogyaszthatunk is:

 

 

Szemben egy csendben málló tábla felirata jelzi, hogy ott valamikor a „Tanzcafe - Disco - Hubertus” működött. Hogy itt milyen diszkóélet lehetett valamikor! A falu vége ad még egy meglepetést: a barokkra hajazó, még befejezetlen házikó látványa előtt földbe gyökerezett a lábam. Remélem, hogy az építtetők komolyan gondolták ezt a házat. mert viccnek egy kicsit erős lenne.  

 

 

A falut elhagyva szekérúton kell menni, majd egy vadászlesnél egy réten kell átvágni balra. Itt a K+ jelzés is felbukkan:

 

 

Erdős-mezős szakasz jött, ez vezetett el több kanyarulattal a Tacskándi-patakig. Romantikus vízcsobogás helyett vízvezetékcsövekből tákolt hídkorlát és burjánzó gaz határozta meg a látványt:

 

 

Ezután vöröses kaviccsal szórt, autóval is járható földút vitt az erdős-mezős tájon. Találkoztam egy igen csinos és kecses imádkozó sáskával is:

 

 

A káldi úti dűlőnél már síkon, szántók között vezet az út, amelyet csak egy kereszt szakít meg. Itt jó szeles volt az idő, jól be is borult az ég, de eső nem lett belőle. A sík tájból szinte csak ez a kereszt emelkedik ki:

 

 

Ez az út már szépen be is vitt Hosszúperesztegre. A felsőfalu után a forgalmas 8-as utat kell keresztezni (legyünk óvatosak!), majd lejjebb, a szépen felújított templom tövében lehet bélyegezni, élelmiszerboltba menni:

 

 

Itt tartottam egy rövid pihenőt, majd továbbsétálva a faluban egy Kádár-korszakból itt felejtett buszmegálló jött. A Deák Ferenc utcára kitérve tettem egy kitérőt Bögöte irányába. Nem mentem el odáig, csak az egykori vasútállomásig. A térképem még vasúttörténeti kiállítás tervével kecsegtetett, de csak ezt a gazban álló házikót találtam:

 

 

Csalódottan visszasétáltam a kékre, és először az aszfaltút szélén sétáltam a végállomás felé, majd egy vidám, fára szegezett halnál lekanyarodtam a jelzéssel együtt az erdőbe, erre a - helyenként vörös kaviccsal szórt - szekérútra:

 

 

Ahol a piros jelzés becsatlakozik, éles balkanyar jött, és már fel is bukkantak az első horgászhelyek a tavaknál. Ideje is volt már elérnem a Szajki-tavakhoz, mert igencsak lefelé tartott a napocska:

 

 

A szállásom a Halastó utcában egy apartmanházban volt. Egyszerűen berendezett, de korrekt, jól használható (konyhával, étkezőasztallal, zuhanyozós fürdőszobával rendelkező) házikó. Az utcasor alsó végénél van néhány vendéglátóhely és egy kemping is. Bolt, büfé csak augusztus végéig van, utána már nem nyitnak ki. A vadászházzal szemben, a kemping előtt, egy villanyoszlopon van a bélyegző. Az elhagyott vasútállomási kitérővel együtt kb. 35 kilométert sétáltam le reggeltől estig.

 

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu 

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább