A Rétköz, a Szatmári- és a Beregi-sík vidéke nem csak a trianoni döntés miatt került perifériára, országunk szélére. Ezek a kistájak már a folyószabályozások előtt is izoláltak voltak. A vizek által elzárt területekre kevesen jutottak el, a történelem viharai kevésbé sújtották, ezért kulturális értékeit is jobban megőrizte az utókornak. Ezekre „vadásztunk” Magyarország legkeletibb végében, mert a rejtett kincsekért, a valódi igazgyöngyökért érdemes igazán ezt a vidéket célba vennünk.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft., azaz rövidebb, de még így is nagyon hosszú nevén az SZSZBMFÜ mindent megtesz azért, hogy a térséget kiemelje a kevésbé látogatott régiók listájából. Az eredményeket már a statisztikák is mutatják, de nem is igazán ez a nagyszerű tevékenységükben. Ők felismerték azt, hogy az elnéptelenedő falvak romba dőlő templomait, kastélyait, kúriáit nem csupán azért érdemes megmenteni, hogy turistalátványosság legyen belőlük, hanem a térségben élők múltjának átmentése, kulturális identitásuk erősítése, a munkahelyek teremtése talán még kiemeltebbé tette ezt a tevékenységet, amelyet bátran nevezhetünk missziónak is.
Persze azért ott sem panaszkodnak. Nyíregyháza fürdői, látványosságai, a közelben élt nagy költők, írók emlékhelyei, sírjai, a Sóstói Múzeumfalu, a helyi gasztronómiai különlegességek, a vízitúrázás már régóta vonzzák a turistákat ezekre a tájakra. Most azonban a helyiek beerősítettek, és olyan oldalról is megmutatják nekünk a gyorsan fejlődő turisztikai régiót, amely nem a megszokott szabolcsi, beregi témakör.
A ritkán lakott vidékeken az utak is kevésbé forgalmasak, így a kerékpárosok paradicsoma lett ez a térség. Pontosabban azok a bringás turisták tekerhetnek egy emlékezetest a Móricz Zsigmond által joggal Tündérmezőnek elnevezett síkon, akik nem lelkesednek a nagy emelkedőkért és lejtőkért, de az egysíkú, unalmas alföldi utaktól is sírva menekülnek. Itt ugyanis viszonylag sűrűnek mondható a településhálózat, 3-4 km után ismét átsuhanhatunk egy falun, betérhetünk egy boltba feltankolni, kereshetünk szálláshelyet, sőt sok helyen éppen az adott település nemrég felújított templomáért, avagy más középkori emlék felkereséséért érdemes leszállni a nyeregből pár percre, órára.
Drága megboldogult nagymamám mindig Máriapócsra vágyott, ahol a csodatévő szűz temploma található. Az ott kiépült vallási turizmus már profin működik, özönlenek a zarándokok a Mária-úton és más szervezett utazások keretei között is a nemzeti kegyhelyre. Mi most olyan szakrális vagy kulturális, történelmi emlékeket mutatunk be nektek, amelyek vagy a közelmúltban újultak meg, vagy olyan kincset rejtenek, amelyet eddig kevesebb látogató fedezett fel magának.
Szent László nyomában
Még belegondolni is elképesztő, hogy az a falak közé szorított tér, ahol Szent László királyunk közel ezer éve meghozta törvényeit egy zsinaton, törvényhozó országgyűlésen, még mindig létezik. A Szabolcs községben található, ma református templomként működő, ősi templom garantáltan le fog nyűgözni, és akkor még nem is említettük, hogy az istenháza közelében található a fokozott régészeti védelem alatt álló hatalmas földvár. A 9-10. században emelték, és méreteit, jelentőségét tekintve rendkívülinek számít Közép-Európában. Néhány fűvel benőtt homokbucka helyett itt valóban egy hatalmas kiterjedésű, még laikusok számára is egyértelműen felismerhető erősségben sétálhatsz, ahol a hatalmas sáncok között az ember igazán aprónak érezheti magát, miközben azon gondolkodik, hogyan voltak képesek eleink a rendelkezésükre álló eszközök segítségével ennyi földet megmozgatni.
Ha jelesebb napokon érkeztek ide (például Szent László napja környékén), ti is találkozhattok Szabolcs vezér íjászaival, azokkal a hagyományőrzőkkel, akik a legmelegebb napon is örömmel viselik a páncélinget, és ha még sosem próbáltad, itt megtanulhatsz íjjal lőni. Akad köztük olyan, aki a fővárosból költözött ide, de pödört bajszának, remekül elsajátított retorikájának köszönhetően teljesen autentikussá vált. Mikor szablyájának történetéről faggatom, elmeséli, hol készült, mibe került. A családja autót szeretett volna, de vitézünk szembeszállt az asszonyi hívsággal. A gyerek busszal jár iskolába, a kocsi ára azóta ott lengedezik a büszke apa oldalán.
Konzervált múlt
A reformáció magyarországi terjedése ezen a vidéken különösen nagy teret nyert. Az Árpád-kori freskókat sorra lemeszelték, hogy a „bálványoktól” megszabadítsák az Isten házát, és helyette ornamentális díszítések, festett kazettás mennyezetek kerültek a szakrális terekbe. Amikor lepotyogott egy vakolatdarab, majd mögüle kimosolygott egy ezeréves szent vagy egy kis puttópofi, már gyorsan keverték is a meszet, és lekenték a múlt nyomát. A 20. század végén azonban megenyhültek a keresztyén testvérek, és inkább szakértő restaurátorokat hívattak, hogy elővarázsolják az Árpád-kori műalkotásokat, mert bálvány ide vagy oda, csak múltunkról, eleinkről beszélnek ezek az ősi falfestmények. Ma már büszkén mutogatják a lelkész urak is a templomuk falán látható latin feliratokat, freskókat, régi díszítéseket. Vámosorosziban azért nem csak a csillagbordás mennyezetre büszkék a gótikus, középkori műemlékben. A reformáció alkotásait is nagy műgonddal restaurálták itt. Mózes széke (szószék) és karzata tényleg gyönyörű.
Ha kedveled a gótikus építményeket, akkor Nagyszekerest se hagyd ki! A kis szigeten épült, a 12. században már biztosan létező templomot alig építették át az évszázadok során. Igaz, kapott egy gyönyörű, fa harangtornyot a 18. században, de ettől csak még megkapóbb lett a helyszín. A templom belsejében az ősi múlt emlékei és a jelenkor technikái szereznek majd meglepetéseket. Projektorral vetítik a templom fehér falára a múltat és a közelmúlt hatalmas eredményeit, hiszen a szentély leszakadt bordás boltozatát nem volt egyszerű rekonstruálni.
Szabolcsi misszió from Turistamagazin on Vimeo.
Templomokba betérni nemcsak a szakrális élmények, de a kulturális kincsek miatt is érdemes. Nyáron a hűvös, télen a kevésbé hideg vár bent. A félhomályban elcsendesülve újabb erőt gyűjthetünk az út hátralévő részéhez, miközben tudásunk is gazdagodhat. Több helyszínen találkozhattok majd olyan informatikai megoldásokkal, amelyek az ismeretszerzést segítik. A beépített konzolok felhasználóbarát kezelőfelülettel és érintőképernyővel a gyerekeket is biztos lekötik majd. Gondoltak rájuk is: néhány helyen játékot is beépítettek a konzolok menüjébe.
A templomok megőrzését célzó misszió Kárpátalján és a Partiumban is már több sikeres akción van túli. Csomaköz és Bere templomait az utóbbi időszakban mentették meg az enyészettől. Európai uniós források bevonásával, magyar-román összefogásban éledtek újjá a már csaknem az enyészeté lett épületek.
Absztinensek végveszélyben
A térség gasztronómiai kultúráját számos helyszínen megismerhetitek. Egy ebéd a Tiszán, a tiszaberceli Kérész Kikötőben felejthetetlen. A folyón ringatózó étteremben kérészt nem, de kárászt lehet enni. A ropogósra sült halacskák íze örökre beivódik emlékezetünkbe. Egyszerűbb étel a kötött-tészta-leves, ezt mi Tarpán kóstoltuk, örök szerelemmé vált, csakúgy a megszokott rizs helyett kukoricamáléval felturbózott töltött káposzta, amely újraértelmezte számunkra ezt a sokfelé ismert, hagyományos ételt.
Aki nem fogyaszt alkoholt, ne menjen a Felső-Tisza-vidékre, ám ha mégis odatéved, kerülje az érintkezést a helyiekkel! Itt komoly sértés visszautasítani egy pálinkát, amelyet persze rögtön több másik követ. Dőreség is nem kóstolgatni az igazán nemes italokat, mert errefelé értenek talán legjobban a szilva, az alma, a meggy és mindenféle egyéb gyümölcs lepárlásához. Tarpán meg biztos nem nyúlhatsz mellé, hiszen itt készülnek a messze földön híres, díjnyertes pálinkák. Szülőhazájukban élvezni tiszta, gyümölcsös ízüket, megismerni az alkotókat, az itt élők kultúráját garantált függőséget okoz.
