A Farkasréti temetőben gyülekeztek 2014. február 1-jén a vasutas turisták, hogy emléktúra keretében közösen emlékezzenek Szentgyörgyi Tamásra, a Vasutas Természetjárók Szövetsége elnökére, a Lokomotív TE tagjára, a Lokomotív TE Cicőke csoportjának alapítójára.
Az emléktúra Szentgyörgyi Tamás sírjánál kezdődött, ahol a közel százfős turista gyülekezet előtt gyertyagyújtással kezdődött a megemlékezés. Ezt követően Ispánovity Márton, a Lokomotív TE ügyvezető elnöke emlékezett Tamásra, a felejthetetlen barátra és túratársra. Kiemelte, hogy Tamás életében kitüntetett helye volt a természetjárásnak és a vasútnak. E két területet össze is kapcsolta a vasutas turizmus központi szervezetének, a Vasutas Természetjáró Szövetségnek megalapításával és vezetésével, valamint a Lokomotív Turista Egyesületben végzett munkájával. A mintegy három évtizedes időszak alatt Tamást a természet szeretete, a turista közösség szolgálata, az örökös jobbítani akarás és szenvedély vezérelte. Rengeteg barátot szerzett, akik a közös túrák ezernyi emlékével, a sok-sok derűs eseményével őrizhetik Tamás emlékét.
A jelenlévőknek, különösen a vidékről érkezőknek, Szentgyörgyi Magdika megköszönte az emléktúrán való részvételt, és kérte a megjelenteket, hogy Tamás szellemében vigyék tovább a vasutas természetjárás ügyét.
Igyekszünk Tamás nélkül is megfelelnüni mindazoknak az emberi és szakmai értékeknek, melyeket Ő képviselt, amikor megalapította és a maga értékrendjére alakítgatta a Cicőke csoportot. Nincsenek pótolhatatlan emberek, halljuk a buta szlogent állandóan. Nekünk Tamás igenis pótolhatatlan marad!
A résztvevők ezután átvonultak Vadászi Pál síremlékéhez, ahol Rósa László, az emléktúra fő szervezője, emlékezett meg a VTSZ 2007-ben elhunyt elnökhelyetteséről.
A megemlékezéseket követően a jelenlévők gyalogtúra keretében elindultak a Normafa irányában. A temetőtől leereszkedtünk a Farkas-völgybe, ahonnan a Széchenyi-hegyre vezető turistajelzésre tértünk rá. Egy rövid megálló következett a szépen felújított Úti Madonna kápolnánál, majd a havas, kissé csúszós úton óvatosan érkeztünk meg a Gyermekvasút végállomásához. Innen a sínek mentén a Normafáig mentünk, ahol ebédidő lévén, megálltunk a sí házi vendéglőnél.
Itt néhányan befejezték a túrát, a kitartók pedig elindultak a János-hegyi kilátóhoz. Előtte a Libegőnél csoportkép készült, melyen sajnos nem lehetett ott mindenki. A rövid megálló és az Erzsébet-kilátó megtekintése után tovább indultunk. A sárga jelzést követve először a Szépjuhásznéhoz, majd a Kis-Hárs-hegyi nyeregtől Hűvösvölgybe. Itt következett a búcsú, innen már mindenki hazafelé vette az irányt.
Nagyon szerencsésen alakult az idő, bár voltak rossz előjelzések. Többször kisütött a nap, és a hőmérséklet is az elfogadható nulla fok közelében volt. Havas volt az út, itt-ott kicsit csúszott, de nem volt eljegesedve, így szerencsésen teljesíthettük a túrát. Sokan voltunk, és sokan vidékről érkeztek. Mindenkinek köszönjük a részvételt!
Nem ez volt a cél,
Mégis ez a végső,
Legvégső állomás,
Senkit sem kímélő,
Túl hamar elérted,
Sok pontot kihagytál,
Már nem lehetsz nyertes,
Már hiába óvnál...
Sok-sok versenypontot
Együtt megtaláltunk,
Mikor még, de régen,
Együtt járt a lábunk,
Úttalan utakon,
Erdőn, mezőn, réten,
Ahová a bóját
Rejtették el éppen...
Ráleltél, egymagad,
Az utolsó pontra,
Innen már nincs tovább,
Nincs e földön hova,...
Vesztesek vagyunk mind,
Ki búcsúztat Téged,
Visszasírva múltat,
S lelkes emberséged...
Hát Isten óvjon az égi tájon,
Többé már soha, semmi se fájjon,
Békében járd az utad!
Takács László
A szerző Tamásnak sok éven keresztül túra és tájékozódási versenytársa volt.
