MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.04.02. 10:30,   Szöveg: Garancsi Kata,   Fotó: Garancsi Kata

Sziklatornyok és türkizkék lagúnák bűvöletében - Patagónia 2. rész

A chilei Torres del Paine Nemzeti Parkot a világ legszebbjei között tartják számon. A névadó sziklatornyok és gleccserek, tavak, folyók tarkítják ezt a festői vidéket.

Torres del Paine Nemzeti Park, Chile

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Patagóniai utazásunk második állomása a Torres del Paine Nemzeti Park volt, ami Chilében, Puerto Natalestől kb. 120 km-re északra található. Az ország egyik legnagyobb és leglátogatottabb nemzeti parkja. Hegyes gránitcsúcsok, gleccserek és tavak borítják ezt a területet. Előbbiből a leghíresebbek a park névadói, a Torres del Paine, a három, tengerszem fölé magasodó sziklatorny.

 

A W-túra

 

A nemzeti parkban alapvetően két túra közül választhatunk. Az egyik a W, amelyen az összes fontos látványosság megtalálható. Ezt egészíti ki az O elnevezésű körtúra, amelyen a hegyeket a másik, kevésbé látványos oldaláról is megtekinthetjük. A W 4-5 napot, az O 7-8-at vesz igénybe, edzettségtől függően. 2015 októberétől már csak előre lefoglalt szállással engednek be a nemzeti parkba. A szállásfoglalás elég körülményes, és mivel én utolsó pillanatban kezdtem el szervezni a túrát, már csak a W két végébe találtam szállást, úgyhogy be kellett érnünk a túra keleti és nyugati szárával. Három szállásfajta közül választhatunk: emeltes ágyas menedékház, mosdóval felszerelt kemping, vadkemping. Mi a kempinget és a menedékházat kombináltuk.

 

 

El Calafatéból autóval érkeztünk, kicsit körülményesen. A térkép ugyanis rosszul jelöli a főutat, ez másfél órával meghosszabbította az utazást. Illetve a két benzinkút közül, ami útbaesett, az elsőnél elfogyott a benzin, a második pedig zárva volt, úgyhogy le kellett mennünk Puerto Natalesbe (oda-vissza 120 km) tankolni. Amikor megérkeztünk a Refugio és Camping Centralba, szakadó eső és felhők tömkelege fogadott minket, ezért a következő napra kellett halasztani a túránkat. Az időjárással összességében jól jártunk, mert az egész utazásunk alatt másfél esőnapunk volt, ami nagyon jó arány Patagóniában.

 

Fotó: Garancsi Kata

 

A nemzeti park elképesztően drága (a kempingeket leszámítva). Ugyan a menedékházaknál vannak boltok, de aranyárban mérnek mindent. Vagy előre felkészülve több napi élelemmel, vagy vastag pénztárcával kell érkezni. Az egész napi semmittevés után este elfogyasztottuk a méregdrága, cserébe rettenetes vacsoránkat a menedékház menzáján, utána vettünk négy sört aranyárban, majd bekuckóztunk a jéghideg sátorba, magunkra vettünk több réteg ruhát, de éjszaka még így is fáztunk.

 

Fotó: Garancsi Kata

Guanakó (Lama guanicoe)

 

A Base de las Torres-kilátópont túra

 

Ez a nemzeti park legszebb, leghíresebb, tehát legnépszerűbb túrája. A táv kb. 20 km, 1000 m szintemelkedéssel, de megéri felkapaszkodni, mert a fenti kilátópontnál elénk táruló látvány egészen elképesztő.

 

Egész éjszaka szakadt az eső, viszont reggel 7-kor már tiszta, felhőtlen időre és fantasztikus napfelkeltére ébredtünk. Patagóniában egy nap leforgása alatt meg lehet tapasztalni akár négy évszakot is.

 

Fotó: Garancsi Kata

A kempingből is látszanak a sziklatornyok, ráadásul a felkelő nap pont megvilágítja őket

 

Megreggeliztünk a menedékházban egy kisebbfajta vagyonért, összepakoltunk, elvesztettük egymást a kempingben, nagy nehezen megtaláltuk egymást, majd elindultunk másik többszáz – amerikai –turista társaságában a három sziklatorony felé. Az idővel megint óriási szerencsénk volt, szélcsend, sehol egy felhő, 20 fok.

 

Fotó: Garancsi Kata

Az elején az út kényelmesen emelkedett felfelé

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

Nem győztünk hátrafelé nézni

 

Felküzdöttük magunkat a Refugio Chilenoshoz. Ez egy nagyon hangulatos menedékház a gleccserfolyó mellett. Itt előkerültek a hátizsákokból a müzliszeletek és a vizek, és belekerültek a kabátok, pulcsik. Amúgy mindenki a gleccserfolyókból tölti meg a vizespalackjait, ráadásul elég gyakran van erre lehetőség, ez nagyban lecsökkenti a hátizsákok súlyát.

 

Fotó: Garancsi Kata

Aki elfárad, innen lóháton is visszatérhet a kiindulóponthoz

 

Fotó: Garancsi Kata

Az itteni kemping érdekessége, hogy egy nagyon meredek hegyoldalban alakították ki, ahol fából építettek kis, sátorozásra alkalmas teraszokat

 

Fotó: Garancsi Kata

Eleinte a folyó mellett vitt az ösvény

 

Fotó: Garancsi Kata

Majd egy lengaerdőn keresztül meneteltünk tovább

 

Fotó: Garancsi Kata

Turistajelzés

 

Fotó: Garancsi Kata

Amikor kiértünk a tóhoz, földbe gyökerezett a lábunk, percekig csak álltunk, és bámultuk a látványt

 

Fotó: Garancsi Kata

Itt eltöltöttünk kb. egy órát, fotózkodtunk, napoztunk, és néztük a panorámát

 

Fotó: Garancsi Kata  Fotó: Garancsi Kata

A tó fölött 2000 m magas egybefüggő sziklafal magasodik

 

Fotó: Garancsi Kata

A tó a valóságban is ilyen kék

 

Fotó: Garancsi Kata

A három torony: Torres Sur (2850 m), Torre Central (2800 m), Torre Norte (2248 m)

 

Tanúi lehettünk egy lánykérésnek is, ráadásul pont a pár ült mellettünk a reggelinél. A lány persze igent mondott, rengeteg turista ujjongása és huhogása kíséretében.

 

Fotó: Garancsi Kata


Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé. A kilátás még mindig fantasztikus volt, az emberek pedig végeláthatatlan sorokban meneteltek lefelé. A Chilenos menedékháznál megpihentünk, leültünk a patakpartra és élveztük a napsütést. Innen már csak komótosan visszasétáltunk a kempinghez, kiélvezve a tájat és a jó időt.

 

Fotó: Garancsi Kata  Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

A menedékházba lóháton szállítják a dolgokat

 

Este a szokásos menzavacsorát sörözés és pakolás követte. Meg persze közben megérkezett a szél és az eső is. Ketten menedékházban aludtunk, a többiek pedig sátraztak.

 

Pehoé kilátópont-túra

 

Botinak sikerült magyar idő szerint felhúznia az ébresztőórát, vagyis fél 7 helyett fél 3-kor csörgött, mire az amerikai szobatársunk csak ennyit mondott: „It’s time to go to the mountains, Hungary.” Reggel szakadó esőre ébredtünk, úgyhogy az eredeti tervünket, miszerint végiggyalogoljuk a francia völgyet, le kellett fújnunk. Elautóztunk a Pudeto hajóállomáshoz, ahonnan áthajóztunk a Refugio és Camping Paine Grandeba. Megvártuk, amíg eláll az eső, és elindultunk egy rövid, 7 km-es túrára egy, a Pehoé-tó partján található kilátópontig.

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi KataEső utáni, gyönyörű fényekben sétáltunk

 

Fotó: Garancsi Kata

A növényeken vízcseppek pihentek

 

Fotó: Garancsi Kata  Fotó: Garancsi Kata

„Chilei tűzbokor“ (Embothrium coccineum) és kilátás a sziklákra

 

Fotó: Garancsi Kata

A Pehoé-tó

 

Fotó: Garancsi Kata  Fotó: Garancsi Kata

Chilei virágok

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

Panoráma

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

Camping Paine Grande 

 

Délután napoztunk, illetve olvasni próbáltam, de olyan erős volt a szél, hogy kifújta a kezemből a könyvet. Vacsoraidőben kipróbáltuk az itteni menzát, de nem volt jobb, mint a Refugio Centrálban.

  

Fotó: Garancsi Kata

Este végre nem volt felhős az ég, és megcsodálhattuk a csillagokat a déli féltekéről

 

Fotó: Garancsi Kata

Annyira erős volt a szél, hogy még az állványt is tartani kellett

 

Megjelent két amerikai a sötétből, akik közölték, hogy pumát láttak a menedékház környékén. Jobban mondva lehet, hogy nem puma, hanem róka, de azért vigyázzak. Egyszercsak megjelent valamilyen állat, én sikoltozva elengedtem a gépet, amit a másodperc töredéke alatt borított fel a szél állványostól, mindenestől, és berohantam a menedékházba. Ezen a manőveren sokan jót derültek, majd közölték, hogy ez csak egy róka, nyugodtan szedjem össze a gépemet. Azért megvártam, hogy arrébb menjen az állat.

 

Grey gleccser-túra és kajakozás

 

A következő nap kettészakadt a csapatunk. A terv az volt, hogy mi Botival feltúrázunk a Grey gleccserhez (11 km, 450 m szintemelkedés), ott kajakozunk egyet, utána pedig a Grey-tavon keresztül lehajózunk a Grey Hotelhez. A többiek felmennek a francia völgybe és vissza (28 km, 900 m szintemelkedés), utána visszahajóznak a Pehoé-tavon keresztül az autónkig, majd felvesznek minket a Grey-hotelnél 6 ésfél 7-között, utána gyorsan lemegyünk tankolni Puerto Natalesbe, így még odaérünk a határig 10-ig, zárás előtt.

 

Mire felébredtünk, a többiek már sehol. Összeszedelődzködtünk, bevásároltunk a kisboltban, kizártam magunkat a szobánkból, amit egy feszítővassal nyitottak ki nekünk, kávéztam, a többiek cuccait bepakoltuk a csomagmegőrzőbe, és 9 körül el is indultunk. 3 és fél óránk volt a 11 km-re, a kajakozásunk 1-kor kezdődött, ami után a 4 órás hajót kellett elérnünk, amire nagy nehezen, de sikerült jegyet szereznem.

 

Fotó: Garancsi Kata

Az út vadregényesebb volt, mint a Torres-túra, sokkal kevesebb emberrel

 

Fotó: Garancsi Kata

Még elég messze voltunk a gleccsertől, de idáig is elúsztak a jéghegyek a Grey-tóban

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

Egy idő után felértünk egy kilátópontba, ahonnan már látszott a célpontunk, a Grey-gleccser is

 

Fotó: Garancsi Kata

Magellán-harkály (Campephilus magellanicus)

 

Már másfél órája gyalogoltunk, amikor kiderült, hogy még csak 4,5 km-t tettünk meg. Annyira megijedtünk, hogy lekéssük a kajakot, hogy a maradék 6,5 km-t is lenyomtuk másfél óra alatt.

 

Fotó: Garancsi Kata

Útközben egyre szebb kilátás nyílt a gleccserre

 

Fotó: Garancsi Kata

Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea)


Dél előtt érkeztünk meg a Grey menedékházhoz, ahol kiderült, hogy még 15 percet kell gyalogolnunk a BigFoot épületéhez. Ők szervezik itt a kajakozást. Mikor odaértünk, kiderült, hogy a hajónk, amire 4-kor kellett volna felszállnunk, lerobbant (utóbb azt az infót kaptuk, hogy nekiment egy jéghegynek), és éppen a tó közepén sodródott, mert nem tudták megjavítani, így az összes aznapi hajóidőpontot lemondták. Teljesen bepánikoltunk. A logikus megoldás az lett volna, ha lemondjuk a kajakot, visszatúrázunk Paine Grandéba, és ott találkozunk a többiekkel, de térerő és WIFI hiányában ezt nem tudtuk megbeszélni velük.

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Mindenki azt tanácsolta, hogy várjuk meg, amíg kiderül, hogy mi lesz a hajóval. Patagóniában ugye tilos sietni. Hisztiztünk egy sort a BigFootos lánynak, aki nem tehetett semmiről, de nagyon rendes volt, mert folyamatos rádiós kapcsolatban állt a hajóval, így elsőkézből kaptuk az információkat. Egy idő után kiderült, hogy megjavult a hajó, de a csúszás miatt mindenkit átraktak egy eggyel későbbi hajóra, ami a mi esetünkben 7 órás indulást jelentett. Beletörődtünk a sorsunkba, mármint abba, hogy este nem fogunk eljutni Argentínába, a többiek meg 3 órát fognak ránk várni a Grey Hotelnél. Annak viszont örültünk, hogy kajakozhatunk.

 

Fotó: Garancsi Kata


Rajtunk kívül még 8 amerikaival kajakoztunk együtt, kétszemélyes kajakokban. A túravezetőink, Rodrigo és Claudio, jófej chilei srácok voltak. Sokkal kevésbé volt amúgy turistás program, mint képzeltük. Beöltöztünk neoprén ruhába, mentőmellénybe, bukósisakba, és egy hosszabb „hogyan kajakozzunk” és „mit csináljunk, ha beborulunk a kajakkal az 5 fokos vízbe”-előadás után behuppantunk a kajakokba, és elkezdtünk evezni a gleccser felé.

 

Fotó: Garancsi Kata
Nagyon szerencsések voltunk, mert az egyik jéghegy másfél órával az érkezésünk előtt fordult át, ezért elképesztően kék színe volt


Fotó: Garancsi Kata

Egészen közel kajakoztunk a gleccserhez

 

Fotó: Garancsi Kata
A Grey-gleccser 270 km2, 30 m magas és 6 km széles

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Még mielőtt kiértünk a partra, Claudio szólt, hogy beszélt a recepciós lánnyal rádión, és elintézték nekünk, hogy mehessünk a 4 órás hajóval, ami 20 perc múlva érkezik. Elsőre nem is hittünk a fülünknek, nagy boldogan eveztünk kifelé, a villámátöltözést villámfizetés és köszönetnyilvánítás követte. Összességében fantasztikus volt a kajakozás, a BigFootosok nagyon rendesek és segítőkészek voltak, ráadásul az egész nemzeti parkban ez volt a legolcsóbb program.

 

Fotó: Garancsi Kata
A szél formálta ilyen hegyesre a jeget

 

Fotó: Garancsi Kata
Ez a gleccser is gyönyörű környezetben fekszik

 

Fotó: Garancsi Kata
A chilei zászlót gyakorlatilag mindenhova kitűzik


Mikor megérkeztünk a Grey Hotelhez, a többiek a parton vártak ránk. Kiderült, hogy ők gyorsabban teljesítették a távukat. Gyorsan (2 óra alatt) lejutottunk Puerto Natalesbe tankolni, biztos, ami biztos, utána a határon nagy szerencsével, villámgyorsan átjutottunk, majd a fiúk 3 óra alatt, vaksötétben elvezettek El Calafatéig.

 

A galériához görgess lejjebb!

 

Base de las Torres-kilátópont túra
Base de las Torres-kilátópont túra
Base de las Torres-kilátópont túra
Base de las Torres-kilátópont túra
Torres del Paine
Torres del Paine
Base de las Torres-kilátópont túra
Lenga erdő
Lenga erdő
Base de las Torres-kilátópont túra
Base de las Torres-kilátópont túra
Base de las Torres-kilátópont túra
Base de las Torres-kilátópont túra
Pehoé-kilátópont túra
Pehoé-kilátópont túra
Pehoé-kilátópont túra
Pehoé-kilátópont túra
Pehoé-kilátópont túra
Pehoé-kilátópont túra
Paine Grande
Paine Grande
Grey gleccser-túra
Grey gleccser-túra
Grey gleccser-túra
Piros gyűszűvirág
Grey gleccser
Grey gleccser
Kilátás a hegyvonulatra




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...