Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. szeptember 14.

Terepasztal Alsó-Bajorország tetején

A Bajor-erdő királyának is nevezett, 1456 méter magas Großer Arber-csúcs körül mindent megtalálunk, ami egy hegységben szinte „kötelező elem”. A kristálytiszta vizű gleccsertavak és patakok, a zuhatagok, az őserdei fenyvesek, a hegyi legelők és a csodálatos kilátást nyújtó sziklabástyák mind fellelhetők itt, mintha csak egy gondos kezek által összeillesztett terepasztal lenne, amivel szemléltetni akarnák a természet csodáit.

Az Arber megközelítésére kiváló választás a Bodenmais nevű üdülőtelepülés, amely a cseh határtól nem messze húzódik meg a hegyek árnyékában. A hangulatos bajor kisváros belsejében csak fizetős parkolókat találunk, így érdemes valamelyik utcában felgurulni az erdő alá, ahol a turistaparkolókat ingyen használhatjuk. Mi az Unterlohwies nevű parkolóból indultunk el egy egész napos túrára. Érdemes térképpel vagy GPS-szel készülni, ha a hegységbe látogatunk, mert a számokkal és piktogramokkal jelzett ösvényeken helyenként nehéz eligazodni.

 


Az eligazító táblákat követve, sziklás ösvényen haladva kisvártatva meg is érkezünk az első látványossághoz, amely nem más, mint a Hochfall nevű vízesés. A zuhatag egy 10 méter magas szikláról bukik alá egy természetes medencébe, nagy erővel fröcskölve szanaszét a vízpermetet. Néhány percet el is időztünk fényképezkedéssel a vízesés előtt kiépített fahídon, de még hosszú út várt ránk a csúcsig. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk túlzottan, ködben és szitáló esőben haladtunk a vadregényes őserdőben, ahol a bükk és a tűlevelűek kitűnően eléldegélnek egymás mellett.

 


Ezer méter felett egy pompás alpesi réthez érkeztünk, ahol egy információs tábláról megtudtuk, hogy az itteni utak egy része csak szezonálisan látogatható. Ennek az oka az itt élő, rendkívül ritka siketfajd védelme. Egyébként magát a hegységet Közép-Európa tüdejeként is szokták emlegetni, ugyanis itt található a kontinens egyik legnagyobb egybefüggő erdőterülete, amely vadakban és nagyragadozókban gazdag.

 


A rét felett nem sokkal elérjük a főgerincet, ahol az erdő igencsak hiányos formáját mutatja: a 2007 elején Nyugat-Európán végigsöprő Kirill orkán pusztításának nyomai még 11 év elteltével is megmaradtak. Szerencsére a természet lassan, de biztosan gyógyítja a sebeit, a következő kilométereket fiatal erdőben tettük meg. Itt a Goldsteig útvonalát is érintettük, amely 660 kilométer hosszan kanyarog a környék erdőségeiben. A bajorokra jellemző, hogy a Kirill pusztítása csak még népszerűbbé tette az útvonalat, mert így több helyen nyílik szép kilátás a környező tájra.

 


A gerincen erős szél fogadott minket, aminek azért örültünk, mert időnként szétfújta a felhőket, és olyankor kinyílt a kilátás kelet felé. Rövid, de meredek emelkedőn, majd némi sziklamászással megérkeztünk a Kleiner Arber sziklacsúcsára, ahol jó bajor szokás szerint kereszt is áll. Innen nyugat felé nyílik szép panoráma, viszont mi erről a köd miatt lemaradtunk. Eddigre már kellőképp átfáztunk a széltől, így lesiettünk a nyeregbe, ahol egy hangulatos menedékház, a Chamer Hütte várja a túrázókat szállással, illetve bajor specialitásokkal. A ház otthonos, a kiszolgálás kedves, az ételek finomak, és az árak sincsenek elszállva. Miután kicsit felmelegedtünk, örömmel nyugtáztuk, hogy az ablakból látszanak a Großer Arber sziklái, ami azt jelenti, hogy talán kilátás is lesz odafentről.

 

 


Egy sűrű áfonyáson átkelve a legkényelmesebb, autóval is járható úton kaptattunk fel a csúcsplatóra. A pici fennsíkot úgy veszik körbe a sziklatornyok, mint fellegvárat a bástyák. Az egyik ilyen szikláról kelet felé pillanthatunk ki: alattunk egy kis jégvájta katlanban a Kleiner Arbersee morénató víztükre csillog, távolabb, a völgy mögött pedig a német-cseh határt jelző hegygerinc húzódik. Még a Chamer Hütte is megmutatja magát a fenyőfák között. Innen a meteorológiai állomáshoz vezet az út, amely két golflabdaszerű épületből és egy toronyból áll. Szigorúan csak a kijelölt útvonalon szabad haladni az értékes vegetáció védelme érdekében, például a füves platón egy-két törpefenyő is hozzájárul a magashegyi hangulathoz. Természetesen az 1456 méteres csúcson is elhelyeztek egy csúcskeresztet, ahonnan körbe lehet pillantani és tiszta időben még az Alpok vonulata is kivehető a horizonton.

 

 


Innen egy kis kápolnához mentünk tovább, a mögötte lévő sziklára vezető ösvény drótkötéllel van biztosítva. A gneisztömb tetejéről lepillanthatunk az Arberschutzhaushoz, illetve a kabinos felvonóhoz, amellyel bárki számára könnyedén elérhető a csúcs (és ez nem túlzás, hiszen mozgáskorlátozottaknak is biztosítva van az akadálymentes közlekedés az egész hegycsúcson). Nem messze a Bayerisch Eisenstein - Zelezna Ruda határtelepülést látjuk. De jól látszik innen a környék másik gleccsertava is, a Großer Arbersee, valamint a Richard Wagner-Kopf nevű sziklaképződmény, melybe kis fantáziával valóban bele tudjuk képzelni a híres zeneszerző arcát. Mire a csúcsról lefelé baktattunk a Bodenmaiser Mulde meredek lépcsősorán, a köd gyakorlatilag teljesen eltűnt.

 

 

 

A viharvert erdőből búcsúzásképp vissza-visszapillantottunk az Arber meredélyeire. Egy kereszteződésnél villanypásztor állta utunkat kis kapuval, mögötte legelésző marhák. Merre tovább? Természetesen az út az állatok között vezetett, mókás volt a ránk szegeződő rengeteg kíváncsi szempár, ahogy elsiettünk mellettük, igyekezve tisztes távolságot tartani tőlük.

 

 

Az Arberbach patakvölgyében ereszkedtünk le a Rießloch-szurdokba, ahol a hegység legmagasabb vízesése, a Rießlochfälle bújik meg. A többszintes zuhatagrendszer teljes magassága 55 méter, a legnagyobb függőleges esése 15 méteres, hangulatában leginkább a tátrai patakokat idézi meg. A természetes sziklalépcső nedvesen kissé csúszós, érdemes a lábunk elé nézni, ahogy a vízesés melletti lejtőn sétálunk. Az alsó vízesés fémhídján még megálltunk gyönyörködni, majd elindultunk a szurdok felett kanyargó nordic walking úton vissza a parkolóba. A település felett egy sziklakiszögellésről még egy pillantást vetettünk a Silberberg kettős csúcsára, majd 20 kilométer megtétele után végül visszaértünk az autóhoz. Aki otthon gyakran túrázik, annak az Arber megmászása sem fog különösebb gondot jelenteni egyik oldalról sem.

 

 

A túra végeztével, ha van kedvünk, még elautózhatunk az innen nem messze található Großer Arberseehez is. A sötétzöld víztükrű gleccsertavon lehet vízi biciklizni, körbesétálhatjuk, de akár egy padra leülve is csodálhatjuk a lenyűgöző tájat, amelynek könnyű a rabjává válni, és állandóan visszatérésre csábít. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy fedezze fel ezt a vidéket - a több ezer kilométernyi turistaútból nyugodtan lehet válogatni - és bár az Alpok mellett magasságban eltörpül a hegyvidék, a rengeteg ezer méter feletti csúcs is nagyszerű és változatos élményeket kínál egész évben.

 

 


Szöveg és fotók: Kovács Bence

 

A szerző blogját ide kattintva böngészheted.

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább