MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Téstől Bakonykútiig

Évszázados szélmalom tövében reggelizni, erdőt-mezőt bejárni, tűlevéllel párnázott ösvényen kanyarogni, az ország talán legszebb falusi utcájára rátalálni – erről szólt ez a túra.

 

Tés főutcáján jó sokat kell enyhén fel, majd lefelé haladni. Útközben találtunk egy kisebb kocsmát, majd egy autógumikból megálmodott népművészeti kerekes kutat, vérvörös köcsögfával kiegészítve. Tudtuk, hogy Tésen ennél érdekesebb látnivaló is lesz: a malom mindhárom szintjét bejártuk, a Tés feliratnál fotózkodtunk, az épület árnyékában reggeliztünk. És még a falu panorámáját is láthattuk: hát mi kellhet még egy vidám naphoz?

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza


Hosszú út állt még előttünk – úgy 20 kilométer volt aznapra. Újra végig masíroztunk a főutcán. Az utolsó házak után pár száz méterrel jobbra kanyarodik az aszfaltút, de még a kanyar előtt eltűnik róla a K, ami így átvezet egy másik aszfaltútra. Ezen jobbra kitérve fel lehet sétálni egészen a két emlékműig, majd visszafele úton térjünk be a romos háznál az Alba Regia barlangkutatókhoz. Itt kell bélyegezni is. Ezután ismét vissza az aszfaltútra, és már el is hagytuk Csőszpusztát.


A kék kereszt jelzésnek csak integettünk, majd feljebb olyan széles turistaút jött, amit kerékpárosok is használnak. A kék barlang jelzésre már erdőben találtunk rá, de nem tértünk ki az Alba Regia-barlanghoz – részben idő híján, részben azért, mert a barlangot a leírás szerint vasrácsokkal zárták le, és csak hivatásos túravezetővel látogatható. Pár lépéssel feljebb a Hamuházhoz értünk. A házikó nagyon szép, jó lenne, ha laknák is, akár kulcsosházként, kis büfével is működhetne. Innen csak rövid séta volt a kék L jelzésen a Csikling-vár. Várromra ne számíts, egy földsánc és pár kődarab az egész.


A Hamuháztól a K jelzésen folytatva az utat egy másik kék kereszt jel elhagyása után a túra egy nagyon szép szakasza jött: széles ösvényen, gyönyörű erdőben haladtunk a Tűzköves-völgyben, majd a kissé jobban lejtő Tűzköves-árokban.

 

Fotó: Papp Géza


A széles útról a táblával is jelzett helyen kell letérni, újra be az erdőbe. A kanyargós ösvényen ereszkedve, lentebb pár fedett padhoz, még pár lépéssel lejjebb egy erdei kereszthez érünk.

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza

 

A kereszt után balra fordul az út, ezen tartottunk Bakonycsernye irányába. Egy nagyobb térséghez értünk – úgy egy kilométer után –, ahol egy rét sarkában bányászemlékmű fogadott minket. Valaha itt volt a bánya központja, kastéllyal, buszállomással, iskolával és a kisvasút átrakóállomásával.

 

Fotó: Papp Géza


Innen széles út vezetett el a Kisgyón Természetbarát Telephez. A kulcsosházakban meg lehet szállni, az itt gazdálkodók nemcsak állatokat tartanak és sajtot árulnak, de a környék turistaútjait is igyekeznek karban tartani. Ne felejtsünk el itt bélyegezni: a kapun ott a bélyegző, az odavezető út is jól ki van jelölve a kék bélyegző jellel. Pár lépéssel visszább az árnyékban leültünk kicsit enni-inni, aztán lekanyarodtunk az autóútról a kék jelzést követve. Köszöntünk a kis tavacskánál a baromfiaknak, aztán mentünk tovább.


A Dóra-hegy pontjáig meredekebben emelkedett az út, a fehér-piros oszlop után már jóval kevésbé. Fent elértük a piros keresztet, de ez csak egy nagyon rövidke közös szakasz. A piros kereszt elválása után figyeljünk, a kék letér jobbra az eddigi útról, majd pár tíz méterrel feljebb balra kanyarodik. Eleinte még erdőben, majd inkább kopár fennsíkon halad. Balra kinézhetünk Mór felé.

 

Fotó: Papp Géza


Ezt egy újabb erdős szakasz követi, aztán balra egy kukoricaföld – van itt mindenféle. Arra kell figyelni, hogy amikor jobbra egy fán felbukkan a piros jelzés, akkor ne menj tovább egyenesen. Ez az, ahol a Burok-völgyet Isztimérrel összekötő piros jelzés kiér a kékre, de elég nehéz észrevenni. A fák között, pár lépéssel beljebb már a kék is meglesz.


A piros és a kék jelzés sokáig együtt halad. Ez egy nagyon kalandos, szép rész, a kanyargó kis ösvényen tűlevelekkel borított úton lépdelve, árnyékban lehet haladni a szűk ösvényen. Körülbelül másfél kilométer után elértem egy fához, ami tele volt festve jelekkel. Itt érkezik meg a kék kereszt jel is. Erre ne térjünk rá, hanem menjünk ki a fák közül a kopár fennsíkra, ennek közepén megy le a K jelzés.

 


Lent, balra egy hosszabb szántóföld bukkant fel. Ennek az alján kell szintén balra letérni a bokrok között egy másik földútra – itt hiányzik a kanyarodást mutató jelzés, de lassan felbukkannak Bakonykúti első házai. A szilvafákat elhagyva, a falu legtetején kis fatábla jelzi, hogy a bokrok mögött egy kereszt rejtőzik.

 

Fotó: Papp Géza


Bakonykútiba a két aszfaltpályás Szabadság úton értem be. Az ország egyik legszebb falusi utcája ez, zömében felújított házakkal, szép előkertekkel, fafaragványokkal. Az utca felső végében a Remetefa fogadott, lejjebb az innen kitelepítetteknek áll egy kis emlékhelye, még lejjebb két fafaragvány található egy szépen felújított ház előtt: a Hazatérőben és a Lizi néni.

 

Fotó: Papp Géza


Ezek alatt a templom következik, majd 2-3 házzal lejjebb az útkereszteződés. Ennek közepén van a bélyegző, ne hagyjuk ki! Az Ady Endre utcánál van vízcsap is. A Csobogót viszont kihagyhattam volna, nem csobogott ott egy csepp víz se.

 

Képek és szöveg: Papp Géza – kektura.blog.hu

Az előző szakaszról itt olvashatsz.




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. augusztus
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...