Persze nem is olyan titkos, csak kellett egy hatásvadász cím, ettől függetlenül sokan nem tudják, hogy az állatokon és a dinoszauruszparkon kívül egy komplett kalandpark is van a Budakeszi Vadaspark mellett. Két örökmozgó kissráccal teszteltük a pályákat.
Egy négy- és hétéves kisfiúval egy háztartásban lakni gyakorlatilag olyan, mintha 0-24 órában erőnléti edzők lennénk, az embernek egyfolytában azon jár az esze, hogyan lehetne a lehető leghatékonyabban lefárasztni a brigádot. Ez persze nem is olyan egyszerű, ugyanis a gyerekek nem csupán megkívánják, de meg is követelik a változatosságot, így minden hétvégének/szabadnapnak hosszabb-rövidebb előkészületek és tervezgetések után futunk neki. Mivel Hűvösvölgyben lakunk a Gyermekvasút és a Budakeszi Vadaspark alapprogramnak számít, de ahogy az előző mondatban említettem, kell a változatosság, ezért nem lehet végtelenségig az erdei pöfögésre, cuki mosómedvékre és egykedvűen hörgő dinókra építeni.
Festői környezetben található a kalandpark a vadaspark szomszédságában
Szerencsére a két srác szó szerint belenőtt a kalandparkozásba, így egy újabb bőr lehúzására nyílt lehetőség a Budakeszi Vadaspark kapcsán. A szépen felújított főbejárat felé tartva eddig mindig elsétáltunk a fák közé kifeszített drótok, akadályok mellett, most viszont el sem jutottunk a vadasparkig, hanem a kalandpark kis faházát vettük célkeresztbe. Nem voltak előttünk, ezért egy kedves animátor lány rögtön kezelésbe vette a megszeppenést mímelő fiúkat, és amíg ők a biztonsági beülőt vették fel némi segítséggel, én a felelősségvállalási nyilatkozatot töltöttem ki. A kötelező körök után egy gyakorlópályán találtuk magunkat, ahol a srácoknak a karabiner átcsatolását mutatták meg. Itt derült ki, hogy négyéves Marci fiam még nincs a helyzet magaslatán, ezért ő levette a felszerelést és B programra kapcsolt, azaz leült a hátizsákom mellé és meglepő tempóban elkezdte kienni a tartalmát. Mindezt egy bőséges reggeli után...
A biztonsági felszerelés felvételével és használatának megtanulásával indul a program
A hétéves Misi viszont továbbjutott, ezért belecsaptunk a néhány méterre kezdődő (110-140 cm közötti gyerekeknek szánt) B és a B2 jelű pályákba. A kifeszített drótkötél és a rajta lévő különböző akadályok, hordók, lécek, létrák stb. másfél méter magasságban vannak, így az aggódó szülők ott tudnak kotkodácsolni a gyerekek mellett, akik ösztönösen másznak, kapaszkodnak és siklanak át mindenhol. Ezt onnan tudom, hogy a kalandparkszűsz Misi fiamat is kísértem egy darabon, és látszólag bölcs tanácsokkal láttam el, egészen addig, míg vissza nem kellett szaladnom a padokon falatozó Marcihoz, és amikor visszatértem, a pályarendszer egy egészen más pontján volt Misi. Innentől kezdve nem volt más dolgom, mint elégedetten végignézni, ahogy bő egy óra alatt többször is végigküzdi magát a különböző feladatokon, amelyek ránézésre egy tengerészgyalogos alapkiképző programnak is elmehetnének.
A festői környezetben fekvő kalandpark nagy előnye, hogy a gyerekek mellett a szülőket is képes lefárasztani, ugyanis létezik még egy C és F pálya is a 140 centi felettieknek, míg az extrém kihívásokat kedvelőket egy E jelű pálya várja. A már korábban említett F pálya érdekessége, hogy a platformjairól csak csúszva lehet átjutni a másikra, de azt elég gyakran és technikásan. A lemálházás és a felszerelés leadása után Misi fáradtan, de vigyorogva kérdezte, hogy mit rejt a hátizsákom, szegény ekkor még nem sejtette, hogy Marci két szilván kívül mindent felfalt. A parkoló felé ballagva arra számítottam, hogy a gyerekeknek jártányi erejük sem marad, így némileg felkészületlenül ért a kérdés, hogy „akkor az állatokat most nem nézzük meg”. Tiszta szerencse, hogy egy közeli geoládával ki tudtam szúrni a szemüket.
A gyerekek mellett a felnőtteket is várják nehzebb pályák a magasban
