MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Tíz év a kéken: a Balatontól az Alpokaljáig

Az ország nyugati sarkához nemcsak egyedi tájak, de változatos emlékek is kötődnek. A legkorábbi és legkésőbb végigjárt szakaszok képein nem csupán az évszakok, hanem a közben eltelt évek változásai is visszaköszönnek.

Egy évtized távlatából visszaemlékezve a kéktúra végigjárásának történetére már sokkal jobban látszanak a hat éven át tartó, hosszú utazás lépései: a kezdeti lelkesedés, majd a tapasztalatok alapján az ezt felváltó, részletes tervezés. Közben pedig az egy nap alatt megtett távok a minél több helyett a minél kevesebb irányába tolódtak, a kezdeti kilométergyűjtés helyett a minél sokrétűbb élményvadászat felé: ahogy az elején még reménytelenül soknak tűnt a hátralévő táv, úgy vált az utolsó szakaszokra sajnálatosan kevéssé. 

 

A kéktúra bejárása végül nemcsak számtalan felfedezést és élményt, hanem egy új szemléletet is hozott. Magyarország minden sarka elérhető és megismerhető lett. Ahogy sorra testközelbe kerültek a gyerekkortól olvasott útikönyvek végtelenül távolinak tűnő céljai, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy nincsen határok: a kilométerek csak számok, az éjszaka csak a napok másik fele, a helyek részletei és egészük, a levegő, a fáradtság és a megérkezés öröme viszont egyedi és megismételhetetlen, mindez viszont újra és újra megismételendő.

 

Az eredetileg véletlenszerű sorrendben végigjárt útvonal túrái ebben a sorozatban földrajzi sorrendben követik egymást, időben vegyesen előre-hátra ugrálva, átjárva az évszakok változásain. A jelenlegi befejező rész előtt a korábbi visszaemlékezések olvashatók a Zempléni-hegységből, a Bükkből, a Mátrából, a Pilisből és a Bakonyból.

 

2012. augusztus: Nagyvázsony–Csobánc (32. kirándulás)

 

Balatonhenyei részletek


A Déli-Bakony ismeretlen erdőségeiben tett túrán a táv fele előtt érkeztünk Balatonhenyére. A falu a nevéből sejthetővel ellentétben nem tartozik a turisták által elárasztott települések közé: a magyar tengertől még több mint tíz kilométerre fekvő, csendes utcában a busz is csak nyolcszor fordul naponta. A helyiek viszont teljes odaadással gondozzák a lakóhelyüket, ahol a Balaton-felvidéki táj egy kevésbé ismert, még régiesebb arcával ismerkedhettünk meg.

 

Megérkezés a Csobánc csúcsára

 

A legjobb dolog a több tájegységen átvezető túráknál, amikor a célban szembesülünk vele: tényleg eljutottunk valahonnan valahová. Ezen a napon egy átlagos dombvidék közepéből a Balaton közeléig sétálhattunk, az út utolsó kilométere előtt pedig még könnyen megengedhettünk magunknak egy óra nézelődést a hegytetőn, hiszen az út innen már csak a közeli Gyulakeszin lévő szállásra vezetett.

 


2011. január: Tapolca–Csobánc (13. kirándulás) 

 

A Balaton Szigligetnél

 

Az első néhány kéktúra alkalmával még erősen vonzottak azok a lehetőségek, ahol hosszú szakaszokat lehet gyorsan végigjárni. A 30 kilométeres tapolcai-medencei rész éppen ilyen volt, mellette pedig igazán látványos is, így kivételesen egy klasszikus kétnapos programot terveztem, félúton szállással Badacsonytördemicen. Az első nap vége a tél egyik legrövidebb, de kivételesen napfényes és kristálytiszta napjának vége Szigligeten.

 

A Badacsony fennsíkjának peremén 


A túra második napja egyből a Badacsony megmászásával kezdődött, majd a Csobánccal zárult. Akkorra már egyértelmű lett, hogy a kilométerek gyors gyűjtésénél mennyivel fontosabb a helyszínek felfedezése, így a kéktúra hátralévő szakaszai már jóval rövidebbek és lassabb tempójúak voltak.

 

2011. július: Tapolca–Keszthely (20. kirándulás)

 


Már a túra elején is jól jött a hűs árnyék a tapolcai Malom-tó partján. Szerencsére aztán később sem lett sokkal melegebb, de a keszthelyi célban mégis a jól ismert nyári éjszakai hangulat fogadott.

 

 

2012. október: Keszthely–Hévíz (37. kirándulás)

 

Csütörtök reggel Keszthelyen 


A két kiváló közlekedésű település, Zalaszántó és Keszthely közti 22 kilométer ismét soknak tűnt egy látványos helyen tett, egynapos túrához. A megoldást Kékestető környékéhez hasonlóan itt is egy könnyű betétprogram jelentette, a Balatontól a szomszédos Hévízig. Bakancs helyett így ezúttal városjáró cipőben, oldaltáskával, egy egyszerű hétköznapon kóstoltam bele a kéktúrába, és időbeli kötöttségek nélkül, valóban sikerült a maximumot kihozni nemcsak ebből a napból, de a kényelmessé rövidített szomszédos szakaszból is.

 

2013. augusztus: Zalaszántó–Hévíz (44. kirándulás)

 

Rezi vára 
 

A Balatont érintő utolsó kéktúraszakasz Zalaszántó és Hévíz között adódott. A végigjárása egy napfényes augusztusi napon olyan természetes elfoglaltságnak tűnt, hogy talán ez lett a legkevésbé kalandos és emlékezetes túra. Persze a panorámák, az ösvények és a széles utak pont azok a dolgok, amelyek elég, ha csak úgy maguktól szembejönnek egy hétvégén, ennél többet nem is kívánhattunk. Rezi vára egy kis napfényes sziget az erdő rengetegében, amely hosszú pihenésre csábít, pedig a táv nagy része itt még hátravan.

 

2012. február: Sümeg–Zalaszántó (28. kirándulás)

 

 

 
A tél vége előtti hetekben még mindig a hó és a szürkeség volt a táj meghatározó eleme Sümeg és a Tátika vidékén. Az út végén, Zalaszántó szőlőhegye fölött aztán mintha csak előreszaladtunk volna az időben: a kék éggel együtt egyszerre eltűnt a fehér hótakaró, a távoli dombokat pedig a lemenő nap sugarai világították meg, tökéletes ízelítőt adva a következő hét hónapból.

 

2009. július: Sümeg–Gérce (3. kirándulás)

 

Országúton Dabronc határában
 

A Kisalföld végtelennek tűnő egyenes országútjait sosem éreztem jelentős visszalépésnek a hegyekhez képest: hoszan oldalra, előre vagy épp lefelé visszanézve egy többórás túrán igenis előjönnek a rejtekükből a táj különlegességei: kerítésrészletek, távoli tornyok, természetes sorminták és az ember kezének nyomai, amelyekbe belefeledkezve végül csak úgy repül az idő. Mindezzel együtt itt persze érdemes volt sportosabbra venni a tempót: Sümegtől Gércéig 73 kilométer várt ránk, késő délelőttől másnap hajnalig. A végül remekül sikerült túrán megtett táv hossza azóta is a legnagyobb gyalogtúratáv, amelyet egyhuzamban lesétáltam.
 

2013. november: Sárvár–Gérce (47. kirándulás)

 


Alkony a gércei Hercseg-hegyről
 

Kevésbé ismert, hogy a Dunántúl vulkáni tanúhegyeinek olyan pompás képviselői, mint a Badacsony vagy a Somló nem az egyedüli formái ennek az érdekes természeti képződménynek. A ma is nagyrészt az alföldi üledékek alatt rejtőző Kis-Somlyó hegy mellett egy még kezdetlegesebb forma a Gércei-tufagyűrű. Így Gérce vidékén első ránézésre „csak” a szokásos, hullámzó dombokat találjuk, amelyek alapos megismerését csak a közelmúlt felfedezései tették lehetővé.

 

Átkelés a Rábán. A változatos Sárvár környéki tájban töltött fél napra már a 13 kilométeres táv is éppen megfelelő volt

 

2013. augusztus: Bögöt–Sárvár (43. kirándulás)

 

Tömörd szélén Porpác felé 


Amikor egy átlagos nyári hétvégén nem jön közbe semmi fontosabb, eljött az ideje „betömni a lyukat” a Kisalföld peremén. A kéktúra talán legkevésbé látványos szakaszán jól jött a társaság, de közben azért felfedezhettük a Rábai teraszos sík nevű kistáj épített és természetes teraszait, vizeit és színeit is.

 

2011. november: Ablánci malomcsárda–Bögöt (25. kirándulás)

 

Az Acsádi erdőben


Az előrejelzés ragyogó, napfényben fürdő őszi színpompát jósolt az egykori ablánci malomcsárda környékére, amiből aztán nem sok valósult meg. Az Acsádi-erdő ködös arca viszont mégis talán a legjobb alkalom volt a környék felfedezésére, a váratlan szürkeségben pedig az erdő színei is olyan élénken ragyogtak, mintha egy festménybe csöppentünk volna.
 


Az erdő hangja 
 

2014. január: Kőszeg–Ablánci malomcsárda (49. kirándulás)

 


Holdkelte a tömördi Ilonavár alatt


Az egykor szigorúan őrzött határvidék Kőszegtől keletre található részei nem tartoznak a kéktúra leglátványosabb szakaszai közé, az éjszakai erdő viszont különleges élményt ígért, és nem is csalódtunk. A sötét, névtelen erőkben „elveszve” a természetjárás egy kicsit új formájával ismerkedhettünk meg. A túráról szóló cikkből részletesebben is kiderül, miért mennénk erre ismét pontosan így.

 


Fenyőerdő az osztrák határon, Ólmod határában. Ahol pár évtizede még a katonák sem járhattak egyedül, ma már bárki felfedezheti az erdő mélyének különleges részleteit
 

2014 július: Kőszeg–Írott-kő (50. kirándulás)

 

Kőszeg, Jurisics tér 
 

Az utolsó nagy séta, amelyre négy évet vártam: Kőszeg főteréről az Írott-kőig. Sokat tolódott, mire minden összeállt hozzá, és persze nem is siettem el az idejét. Kivételes abból a szempontból is, hogy ez a legutóbb bejárt szakasszal szomszédos: ez viszont csak egy véletlen, a Cserehátba tervezett utolsó előtti túra átszerveződése miatt alakult így. Kőszeg főterén még csak egy egyszerű, 15 kilométeres túra volt a cél, a nap végére viszont ennél már sokkal több terv kavargott a fejemben.

 


Megérkeztünk. Négy év 16 évszaka, kereken ötven kirándulás és közel tízezer kilométernyi utazás után már csak a kilátó tövében lévő bélyegző lenyomata hiányzik. A túra utolsó fejezete a közeli Velemre vezetett.

 

Írta és fotók:
Gulyás Attila




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. augusztus
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...