Egy évtized távlatából visszaemlékezve a kéktúra végigjárásának történetére már sokkal jobban látszanak a hat éven át tartó, hosszú utazás lépései: a kezdeti lelkesedés, majd a tapasztalatok alapján az ezt felváltó, részletes tervezés. Közben pedig az egy nap alatt megtett távok a minél több helyett a minél kevesebb irányába tolódtak, a kezdeti kilométergyűjtés helyett a minél sokrétűbb élményvadászat felé: ahogy az elején még reménytelenül soknak tűnt a hátralévő táv, úgy vált az utolsó szakaszokra sajnálatosan kevéssé. 

A kéktúra bejárása végül nemcsak számtalan felfedezést és élményt, hanem egy új szemléletet is hozott. Magyarország minden sarka elérhető és megismerhető lett. Ahogy sorra testközelbe kerültek a gyerekkortól olvasott útikönyvek végtelenül távolinak tűnő céljai, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy nincsen határok: a kilométerek csak számok, az éjszaka csak a napok másik fele, a helyek részletei és egészük, a levegő, a fáradtság és a megérkezés öröme viszont egyedi és megismételhetetlen, mindez viszont újra és újra megismételendő.

Az eredetileg véletlenszerű sorrendben végigjárt útvonal túrái ebben a sorozatban földrajzi sorrendben követik egymást, időben vegyesen előre-hátra ugrálva, átjárva az évszakok változásain. A jelenlegi befejező rész előtt a korábbi visszaemlékezések olvashatók a Zempléni-hegységből, a Bükkből, a Mátrából, a Pilisből és a Bakonyból.

2012. augusztus: Nagyvázsony-Csobánc (32. kirándulás)

1 / 19

Balatonhenyei részletek

A Déli-Bakony ismeretlen erdőségeiben tett túrán a táv fele előtt érkeztünk Balatonhenyére. A falu a nevéből sejthetővel ellentétben nem tartozik a turisták által elárasztott települések közé: a magyar tengertől még több mint tíz kilométerre fekvő, csendes utcában a busz is csak nyolcszor fordul naponta. A helyiek viszont teljes odaadással gondozzák a lakóhelyüket, ahol a Balaton-felvidéki táj egy kevésbé ismert, még régiesebb arcával ismerkedhettünk meg.

2 / 19

Megérkezés a Csobánc csúcsára

A legjobb dolog a több tájegységen átvezető túráknál, amikor a célban szembesülünk vele: tényleg eljutottunk valahonnan valahová. Ezen a napon egy átlagos dombvidék közepéből a Balaton közeléig sétálhattunk, az út utolsó kilométere előtt pedig még könnyen megengedhettünk magunknak egy óra nézelődést a hegytetőn, hiszen az út innen már csak a közeli Gyulakeszin lévő szállásra vezetett.

2011. január: Tapolca-Csobánc (13. kirándulás) 

3 / 19

A Balaton Szigligetnél

Az első néhány kéktúra alkalmával még erősen vonzottak azok a lehetőségek, ahol hosszú szakaszokat lehet gyorsan végigjárni. A 30 kilométeres tapolcai-medencei rész éppen ilyen volt, mellette pedig igazán látványos is, így kivételesen egy klasszikus kétnapos programot terveztem, félúton szállással Badacsonytördemicen. Az első nap vége a tél egyik legrövidebb, de kivételesen napfényes és kristálytiszta napjának vége Szigligeten.

4 / 19

A Badacsony fennsíkjának peremén 

A túra második napja egyből a Badacsony megmászásával kezdődött, majd a Csobánccal zárult. Akkorra már egyértelmű lett, hogy a kilométerek gyors gyűjtésénél mennyivel fontosabb a helyszínek felfedezése, így a kéktúra hátralévő szakaszai már jóval rövidebbek és lassabb tempójúak voltak.

2011. július: Tapolca-Keszthely (20. kirándulás)

5 / 19

Már a túra elején is jól jött a hűs árnyék a tapolcai Malom-tó partján. Szerencsére aztán később sem lett sokkal melegebb, de a keszthelyi célban mégis a jól ismert nyári éjszakai hangulat fogadott.

2012. október: Keszthely-Hévíz (37. kirándulás)

6 / 19

Csütörtök reggel Keszthelyen 

A két kiváló közlekedésű település, Zalaszántó és Keszthely közti 22 kilométer ismét soknak tűnt egy látványos helyen tett, egynapos túrához. A megoldást Kékestető környékéhez hasonlóan itt is egy könnyű betétprogram jelentette, a Balatontól a szomszédos Hévízig. Bakancs helyett így ezúttal városjáró cipőben, oldaltáskával, egy egyszerű hétköznapon kóstoltam bele a kéktúrába, és időbeli kötöttségek nélkül, valóban sikerült a maximumot kihozni nemcsak ebből a napból, de a kényelmessé rövidített szomszédos szakaszból is.

2013. augusztus: Zalaszántó-Hévíz (44. kirándulás)

7 / 19

Rezi vára 
 

A Balatont érintő utolsó kéktúraszakasz Zalaszántó és Hévíz között adódott. A végigjárása egy napfényes augusztusi napon olyan természetes elfoglaltságnak tűnt, hogy talán ez lett a legkevésbé kalandos és emlékezetes túra. Persze a panorámák, az ösvények és a széles utak pont azok a dolgok, amelyek elég, ha csak úgy maguktól szembejönnek egy hétvégén, ennél többet nem is kívánhattunk. Rezi vára egy kis napfényes sziget az erdő rengetegében, amely hosszú pihenésre csábít, pedig a táv nagy része itt még hátravan.

2012. február: Sümeg-Zalaszántó (28. kirándulás)

8 / 19

9 / 19

 
A tél vége előtti hetekben még mindig a hó és a szürkeség volt a táj meghatározó eleme Sümeg és a Tátika vidékén. Az út végén, Zalaszántó szőlőhegye fölött aztán mintha csak előreszaladtunk volna az időben: a kék éggel együtt egyszerre eltűnt a fehér hótakaró, a távoli dombokat pedig a lemenő nap sugarai világították meg, tökéletes ízelítőt adva a következő hét hónapból.

2009. július: Sümeg-Gérce (3. kirándulás)

10 / 19

Országúton Dabronc határában
 

A Kisalföld végtelennek tűnő egyenes országútjait sosem éreztem jelentős visszalépésnek a hegyekhez képest: hoszan oldalra, előre vagy épp lefelé visszanézve egy többórás túrán igenis előjönnek a rejtekükből a táj különlegességei: kerítésrészletek, távoli tornyok, természetes sorminták és az ember kezének nyomai, amelyekbe belefeledkezve végül csak úgy repül az idő. Mindezzel együtt itt persze érdemes volt sportosabbra venni a tempót: Sümegtől Gércéig 73 kilométer várt ránk, késő délelőttől másnap hajnalig. A végül remekül sikerült túrán megtett táv hossza azóta is a legnagyobb gyalogtúratáv, amelyet egyhuzamban lesétáltam.
 

2013. november: Sárvár-Gérce (47. kirándulás)

11 / 19

Kevésbé ismert, hogy a Dunántúl vulkáni tanúhegyeinek olyan pompás képviselői, mint a Badacsony vagy a Somló nem az egyedüli formái ennek az érdekes természeti képződménynek. A ma is nagyrészt az alföldi üledékek alatt rejtőző Kis-Somlyó hegy mellett egy még kezdetlegesebb forma a Gércei-tufagyűrű. Így Gérce vidékén első ránézésre „csak” a szokásos, hullámzó dombokat találjuk, amelyek alapos megismerését csak a közelmúlt felfedezései tették lehetővé.

12 / 19

Átkelés a Rábán. A változatos Sárvár környéki tájban töltött fél napra már a 13 kilométeres táv is éppen megfelelő volt

2013. augusztus: Bögöt-Sárvár (43. kirándulás)

13 / 19

Tömörd szélén Porpác felé 

Amikor egy átlagos nyári hétvégén nem jön közbe semmi fontosabb, eljött az ideje „betömni a lyukat” a Kisalföld peremén. A kéktúra talán legkevésbé látványos szakaszán jól jött a társaság, de közben azért felfedezhettük a Rábai teraszos sík nevű kistáj épített és természetes teraszait, vizeit és színeit is.

2011. november: Ablánci malomcsárda-Bögöt (25. kirándulás)

14 / 19

Az Acsádi erdőben

Az előrejelzés ragyogó, napfényben fürdő őszi színpompát jósolt az egykori ablánci malomcsárda környékére, amiből aztán nem sok valósult meg. Az Acsádi-erdő ködös arca viszont mégis talán a legjobb alkalom volt a környék felfedezésére, a váratlan szürkeségben pedig az erdő színei is olyan élénken ragyogtak, mintha egy festménybe csöppentünk volna.
 

15 / 19

2014. január: Kőszeg-Ablánci malomcsárda (49. kirándulás)

16 / 19

Az egykor szigorúan őrzött határvidék Kőszegtől keletre található részei nem tartoznak a kéktúra leglátványosabb szakaszai közé, az éjszakai erdő viszont különleges élményt ígért, és nem is csalódtunk. A sötét, névtelen erőkben „elveszve” a természetjárás egy kicsit új formájával ismerkedhettünk meg. A túráról szóló cikkből részletesebben is kiderül, miért mennénk erre ismét pontosan így.

17 / 19

2014 július: Kőszeg-Írott-kő (50. kirándulás)

18 / 19

Kőszeg, Jurisics tér 
 

Az utolsó nagy séta, amelyre négy évet vártam: Kőszeg főteréről az Írott-kőig. Sokat tolódott, mire minden összeállt hozzá, és persze nem is siettem el az idejét. Kivételes abból a szempontból is, hogy ez a legutóbb bejárt szakasszal szomszédos: ez viszont csak egy véletlen, a Cserehátba tervezett utolsó előtti túra átszerveződése miatt alakult így. Kőszeg főterén még csak egy egyszerű, 15 kilométeres túra volt a cél, a nap végére viszont ennél már sokkal több terv kavargott a fejemben.

19 / 19

Megérkeztünk. Négy év 16 évszaka, kereken ötven kirándulás és közel tízezer kilométernyi utazás után már csak a kilátó tövében lévő bélyegző lenyomata hiányzik. A túra utolsó fejezete a közeli Velemre vezetett.

Írta és fotók:
Gulyás Attila