MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.04.30. 09:00,   Szöveg: Varga Zsóka, Abelovszky Tamás,   Fotó: Varga Zsóka, Abelovszky Tamás, Mészáros József / MME, Gulyás Attila

Tókerülés extrákkal

A Velencei-tónál ideálisabb helyszínt talán nem is lehet elképzelni egy családi bringatúrához, de az is megtalálhatja a számítását, aki a 30 kilométeres körnél kicsit többet szeretne tekerni. Észak felé a Velencei-hegység lankái hívogatnak, de dél-délkeleti irányban is nagy kitérőket lehet tenni, ha valaki inkább síkon gyűjtögetné a kilométereket.

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Túránkat bármelyik tóparti településről megkezdhetjük, ha autóval érkezünk, mi azonban ezúttal a vasutat választottuk, és Velencén szálltunk le, majd a tó déli partján Gárdony felé indultunk el, az óramutató járásával megegyező irányban kerülve a tavat. A bringaút itt szépen ki van építve, hamarosan azonban betér a vízparti nyaralók közé, felváltva kis forgalmú utcákon, illetve a parton, a szabadstrandon kiépített kerékpárúton vezetve. Strandszezonban nem kellemes a fürdőzőket kerülgetni ezen a szakaszon, célszerű inkább a vasúttal párhuzamos utat választani. Nyáron errefelé szinte minden sarkon egy büfé csábítana megállásra, azonban áprilisban még csak egy-egy vendéglátóipari egység várta nyitva a vándorokat. Emellett számos pihenő került kialakításra játszóterekkel, kerékpártámaszokkal – a családbarát környezet lehetővé teszi, hogy a kisebbekkel is be lehessen járni hosszabb-rövidebb szakaszokat. Velence és Gárdony kanyargós útjait, hangulatos kis csónakkikötőit, strandjait elhagyva tekerhetünk tovább a tó partján Dinnyés irányába.

 

Madárlesen két keréken
 

Fotó: Varga Zsóka

 

A tó vizéből a strandok kivételével a part mentén nem sokat láthatunk, hiszen a körülbelül 12 ezer éves Velencei-tó – Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava – körülbelül 40 százalékát nádas borítja. Ez az állapot a strandolásnak nem kedvez, annál inkább az élővilágnak; azon belül is elsősorban a különböző madárfajok gazdagságát érdemes megemlíteni. A mocsárvilág többek között a nagy kócsag, a kanalasgém, a vörös gém, a bölömbika, a nyári lúd, a kékbegy és számos récefaj otthona, a téli időszakban pedig vendégként több tízezres csapatokban megjelenik a vetési lúd is. A tavon az ornitológiai megfigyeléseket Hermann Ottó és Chernel István kezdte a századforduló idején – mi magunk is a nyomukba léphetünk például a Dinnyési-fertő területén kialakított Madárdal tanösvény meglátogatásával, avagy egy kenutúra során felfedezve a titkos vízi ösvényeket. A színes madárvilág (és mellette az úgynevezett úszólápok) megóvását az 1958-ban létrehozott Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület hivatott biztosítani. A tó mellett tavasszal több helyen is megfigyelhetők a nádaratás látványos végtermékei, a vízinövényből épített gúlák, amelyeket a télen learatott és megtisztított nádból raknak.

 

Fotó: Mészáros József / MME
 Vörös gém

 

Fotó: Varga Zsóka

Kilátás a velencei Bence-hegyről 

 

Dinnyés közelében, a 7-es út felüljárójánál, közvetlenül a kerékpárút mellett is található egy kilátó – érdemes itt megállni egy pár perces pihenőre. Továbbhaladva hamarosan elérjük a pákozdi elágazást (itt keresztezzük a Velencei-tó vízszintjét szabályozó Dinnyés–Kajtori-csatornát ahonnan egy kis forgalmú mellékúton haladunk egészen az említett településig. Pákozdon sem kell attól félnünk, hogy szomjan vagy éhen veszünk, hiszen számos helyen lehet pótolni az esetlegesen fogyatkozó készleteinket. A nagyközségben egy kis pihenőhely is várja a bringásokat – ha szeretnénk megnézni a híres ingóköveket, itt célszerű letérni a tó körüli útról. Körülbelül két és fél kilométert kell tekernünk (az út egy részét földúton megtéve, körülbelül 100 méternyi szintkülönbséget leküzdve) a Velencei-hegység belseje felé, hogy elérjük a különleges természeti látványosságot. A sziklacsoportok évezredek óta dacolnak az őket alakító eróziós folyamatokkal, és bármennyire is ingatagnak tűnnek, valószínűleg még jó pár ezer évig állni fognak. Visszagurulva Pákozdra folytatjuk utunkat Sukoró felé, és alig 3-4 kilométerrel arrébb újabb érdekességek csoportjába botlunk.

 

Fotó: Varga Zsóka

 

Fotó: Varga Zsóka

 

Az autópálya alatt áthaladva érjük el a Mészeg-hegy oldalában 1993-ban épült Don-kanyar-emlékkápolnát. Itt balra fordulva egy elsőre ijesztő, de csak körülbelül 150 méter hosszú emelkedőn vezet tovább a kerékpárút a Pákozd–Sukorói Arborétum és Szabadidőpark felé. Az arborétum 96 hektáros területén kilátó, természettudományi és geológiai tanösvény, tájmúzeum mellett egy kis tó, piknikezők számára kialakított tűzrakó és étkezőhelyek, játszóterek, erdei tornapálya, füves sportpályák várják a látogatókat. Az arborétum közvetlen szomszédságában található Katonai Emlékpark az 1848–49-es szabadságharc mellett a 20. század harcainak éppúgy emléket állít, mint a magyar békefenntartók közelmúltbeli veszélyes kiküldetéseinek.

 

Tekerés Sukoró és Nadap felé
 

Fotó: Varga Zsóka

 

A Mészeg-hegy keleti oldalán hosszan gurulva jutunk ismét a tó közelébe. Sukoró környékén elsőként szántóföldek fogadnak bennünket – nyáron különösen szép látványt nyújtanak az itt nyíló napraforgók. A lejtő alján eldönthetjük, hogy folytatjuk egyenesen utunkat a tó partján, betérünk balra Sukoró és Nadap irányába, esetleg jobbra kanyarodva legurulunk a sukorói szabadstrandra. Mi ismét a Velencei-hegység dombjai felé vettük az irányt, kíváncsiságtól hajtva: szerettük volna letesztelni a Nadapra vezető, újonnan kiépült kerékpárutat. Sukoró felé a helyiek által előszeretettel használt földút kapott jó minőségű aszfaltburkolatot, a faluban pedig egy rövidke kerékpárúttól eltekintve kis forgalmú utcák újraaszfaltozásával és kerékpáros nyomok felfestésével alakították ki a főtérre vezető utat.

 

Fotó: Varga Zsóka

 

Az itt álló református templom elsősorban az 1848-as haditanácsról híres – itt született döntés arról, hogy amennyiben Jellasics horvát bán támadást intéz, annak a honvédsereg ellenáll. A nadapi úton továbbhaladva a falu határában eláll a kerékpáros lélegzete: a két falu közötti egykori földúton sztrádát építettek a bringásoknak. Egy kis emelkedőt leküzdve kényelmesen gurulhatunk Nadapig, ahol a szintezési ősjegyet (amely a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasságmérésnek a legfőbb magyarországi viszonyítási pontja) érdemes megtekinteni. Rögtön kettő is van belőle, az egyik az Adriai-tengerhez, a másik a Balti-tengerhez viszonyított magasságot adja meg.

 

Fotó: Varga Zsóka

 

Fotó: Varga Zsóka
 

Nadapról kényelmesen gurulva érkezünk meg Velencére, ahol az út végén lévő kereszteződésben jobbra kell fordulni, hogy visszatérhessünk a kerékpárútra, amelyet az M7-es előtt érünk el ismét. Aki idáig a bringaúton jön, egy szép nyárfáson keresztültekerve halad el a sukorói evezőspálya mellett, így érve el a település határát. Velencén előbb az Északi strand mellett tekerünk el, majd a különféle tókerülő események rendezvényközpontjaként is funkcionáló Drótszamár kempinget hagyjuk magunk mögött. Ezt követően célszerű a kijelölt útvonalat elhagyni, és utunkat a Fő utcán folytatva visszatérni a vonathoz, ugyanis a part mentén nincs végig kiépítve a kerékpárút, illetve a velencei korzóra sem ajánlatos bringával behajtani.
Aki nem családdal érkezik, vagy nem elég neki a tó körüli 30 kilométer, az megtoldhatja az etapot a Velencei-hegységben való barangolással (számos jó minőségű földút hálózza be a szelíd dombokat) – Nadap felől Lovasberényen, Vereben és Pázmándon át tehet egy nagyobb kitérőt, de akár Pusztaszabolcs és Zichyújfalu felé is gyűjthet további kilométereket.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Útvonal, tájékozódás

A tó körüli 30 kilométer hosszú bringautat nem lehet eltéveszteni, mindenhol táblák segítik a tájékozódást. Emellett számtalan információs és útbaigazító tábla segít eligazodni a tó körül, a helyi nevezetességeket éppúgy mutatva, mint például a kerékpárszervizekhez vezető utat kijelölve.

Közlekedés a tavon: A Velencei-tavon április 23. és október 23. között menetrend szerinti hajójáratok közlekednek Agárd és a pákozdi Szúnyog-sziget között, amelyeken kerékpárt is lehet szállítani. Emellett sétahajók indulnak Velencéről és a két említett kikötőből, de kenutúrákon is megismerhetjük a tó vízi világát.

 

 

Megközelítés

Autóval: A Velencei-tó autóval könnyedén elérhető az M7-es autópályán, parkolóhelyet is könnyűszerrel találunk bármelyik településen. Nyáron azonban, ha későn érkezünk, nehezebb a vízpart (és így a kerékpárút) közelében megállni.

Vonattal: Célpontunk vonattal is jól megközelíthető, a Budapest–Székesfehérvár-vasútvonalon egész évben megfelelő a kínálat (óránként egy zónázó és egy személyvonat), amit nyáron a balatoni vonatok tovább növelnek, ezek közül némelyek az ország keleti részéről (Szeged, Miskolc, Debrecen) is közvetlen kapcsolatot biztosítva. Azonban arra fel kell készülnünk, hogy mind a strandolók, mind a bringások körében népszerű a Velencei-tó, így odafelé célszerű a végállomásokon – jóval az indulási idő előtt – felszállni, visszafelé pedig Dinnyést, Agárdot választani, ahol még nincsenek sokan, így felférünk a vonatra kerékpárokkal együtt.

 

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. májusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Tavaszi bringás Tisza-tó-kerülés 

Egynapos kaland – biciklivel a Dunakanyarban 

Menő és csodaszép, bringázz a Börzsönyben 

 

  





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...